XVI. fejezet

Sok id� kellett hozz�, m�g fel tudott t�p�szkodni. Abban a pillanatban els�rta mag�t, t�rsaival egy�tt. Laura egyed�l maradt feladat�val. Senki nem tudott m�r rajta seg�teni. Csak Elysion lett volna k�pes erre, de � Hellunyatban maradt, meg Laura szerint t�l id�s volt, hogy �gy meger�ltesse mag�t. A fiatal �rz� eld�nt�tte mag�ban, k�pes lesz megcsin�lni a r� b�zott feladatot. Ezzel a tudattal t�r�lte ki mag�b�l a f�j� gondolatot.
A f�j� gondolatot arr�l, hogy mit fog sz�lni Morwena, valamint Elysion �s a t�bbiek. Tov�bbindultak lefel�. Hamarosan ki�rtek a s�r� k�dfelh�b�l, a h�s�g is sz�nni kezdett. Most m�r csak arra kellett vigy�zni, nehogy �szrevegy�k �ket. Syrint�l m�r nem tartottak, hisz a boszork�ny meghalt. De Borboron m�g nagyon is �lt, �s m�g mindig fogva tartotta Laura apj�t, j�llehet, m�g nem �lte meg.
- Siess�nk, emberek, nem sok id�nk van, am�g Alienor �sszeilleszti T�nd�kl�t! - utas�totta az ifj� �rz� a t�bbieket. Tov�bbmentek, de �tk�zben �szrevett�k, hogy nincsen sok eledel�k. Feltett sz�nd�kuk volt megsz�llni Csill�mcsarnokban. �m mikor oda�rtek, sz�rny� l�tv�ny t�rult a szem�k el�: a v�r egykori hely�n csak f�st�lg� romok voltak.
- H�t itt meg mi t�rt�nt? - ki�ltott fel Laura.
- Ki tette ezt? - k�rdezgett�k sorra a katon�k.
- Hol van a v�r n�pe? - aggodalmaskodott Laura - Mi t�rt�nhetett vel�k?
- Ki vagy? - k�rdezte egy elhal� hang valahonnan a romok k�z�l.
- Laura Leander a nevem, Elysiont�l j�v�k.
- Mi j�ratban vagy itt?
- Szerett�nk volna megsz�llni, mert m�g hossz� �t v�r r�nk. El kell jutnunk az Ez�stszfinxhez, hogy megakad�lyozzuk a Gonoszak gy�zelm�t.
- Att�l tartok, itt m�r nem tudtok megsz�llni. Borboron j�rt erre, �s felgy�jtotta a kast�lyt. A kir�ly �s a kir�lyn� is odavesztek a t�zv�szben. Mindenki meghalt, csak �n maradtam.
- Sajn�lom, igaz�n! Seg�thet�nk valamiben?
- Nemhiszem. A legt�bbet azzal seg�ten�tek, ha kiemeln�tek a romok al�l, azt�n hagyn�tok b�k�sen meghalni.
- Biztos nem lehetne...?
- Nem. Nekem m�r �gyis mindegy. Csak innen seg�tsen ki valaki!
- Rendben - azzal Laura lesz�llt Sz�lviharr�l, �s a katon�kkal egy�tt seg�tett kiemelni a szeg�nyembert a romok al�l.
- K�sz�n�m! Most m�r mehettek. �gy m�r b�k�ben t�vozom.
Laura vonakodva b�r, de tov�bbindult. M�g l�tta, amint a szerencs�tlen v�gleg lehanyatlott a porba. Sz�rny� �rz�s fogta el. Mikor elj�tt Aventerr�ra, m�g nem is sejtette, hogy ennyi ember hal�l�t fogja l�tni. Teljesen elm�ly�lt a gondolatban, aminek az lett a v�ge, hogy majdnem
belelovagolt egy kaktuszbokorba. Ha a katon�k nem sz�lnak neki, egyenesen belement volna, aminek nem lett volna szerencs�s v�ge, mivel az azon a helyen n�v� kaktuszok teli vannak m�reggel, �s k�nnyen kieresztik magukb�l.
- J�l vagy Laura? - k�rdezte az egyik lovag.
- Persze, k�sz�n�m, hogy sz�ltatok... Csak elgondolkodtam... azon, hogy... - nem b�rta folytatni, mert ebben a pillanatban felt�rt bel�le az a k�nz� f�jdalom �s d�h, amit Borboron ir�nt �rzett. Hangja elcsuklott, szeme megtelt k�nnyekkel, �s kifakadt bel�le a s�r�s.
Minden k�s�r�je meg�rtette b�nat�t, nem is sz�ltak r�, hagyt�k egy ideig, hadd �r�tse ki lelk�t. N�h�ny perc m�lva az ifj� �rz� abbahagyta a s�r�st, �s intett a t�bbieknek, hogy indulhatnak. P�r �ra m�lva m�r mindenki �rezte, hogy sz�rnyen �hes, �s szomjas. Valahol musz�j volt meg�llniuk. Hellunyat volt az egyetlen sz�baker�lhet� megold�s, de az m�g k�t napi
j�r�sra volt t�l�k. Laura m�r minden rem�nyt feladott, �m ekkor megl�tta a magasban Ny�lsz�rnyat. A mad�r felett�k k�r�z�tt, �s akkor sz�llt le, mikor mindenki felfedezte.
- Ny�lsz�rny, dej�, hogy j�ssz! - ki�ltott Laura - Vinned kell egy �zenetet Elysionnak! Mondd meg neki, hogy s�rg�s ell�t�sra van sz�ks�g�nk, �tel, ital, minden k�ne! ... Ja... �s azt is, hogy ... Paravain meghalt... - itt �jra elcsuklott a hangja, de m�r nem kezdett el s�rni. Ny�lsz�rny felemelkedett a f�ldr�l, �s p�r perc m�lva elt�nt a l�t�hat�ron.
- Rem�lem, hamar oda�r - mondta Laura - Ha nem siet, itt halunk meg... - azzal mag�ba fojtotta has�nak �hes korg�s�t.

keletkez�s�nek ideje: 2006.06.19. 19:57