XV. fejezet

Elindult volna, ha f�l�ton nem esik �ssze, �s alszik el. K�r�lbel�l h�rom �ra telhetett el, mire Paravain-nak siker�lt �t fel�bresztenie.
- Laura! �bredj! Laura! T�rj m�r magadhoz! Eleget aludt�l m�r! - Laura v�gre kinyitotta szemeit.
- Mi... mi t�rt�nt? Hol vagyok? Ja... tudom... elaludtam?
- Igen, m�ghozz� rendesen. Eddig a leghosszab ideig csak egy �r�ig hatott az altat� az itt j�r�kra.
- Mi�rt, most mennyi volt?
- H�rom.
- Mi? H�rom? Aaaah... - visszazuttyant a f�ldre - Mit csin�ltatok ti addig?
- Nem sok mindent tudtunk tenni. Kihoztalak a n�v�nyek k�z�l, azt�n csak le�lt�nk, �s n�zt�k a t�jat, meg azt v�rtuk, hogy mikor �bredsz m�r fel. K�pzeld el, mennyire megijedtem, mikor egy �ra m�lva, s�t k�t �ra m�lva sem �bredt�l fel. Azt hittem, meg�lt t�ged a liliomf�.
- Most m�r viszont kider�lt, hogy nem. �s igen �rdekes �lmom is volt. Alienort l�ttam. Megint ott volt az �let Viz�n�l. T�nd�kl�t akarta �jra �sszeilleszteni. Furcsa volt. A tekintete olyan hideg volt, mint m�g soha. Mit jelenthet ez?
- Att�l tartok, csak az igazat. A j�v�t. Akik itt elaludtak m�r, mindig meg�lmodt�k a k�zeli j�v�j�ket. Most te is.
- Akkor most gyorsan vissza kell menni oda!
- El�bb �ssze kell �ll�tani a gy�gyf�zetet. Nem kell m�s hozz�, mint a liliomf�, tizenh�rom csepp a T�b�l - r�mutatott az alattuk l�v� t�ra - �s egy csepp v�r egy �rz�t�l, aki a Tizenh�rmas Jegy�ben sz�letett, vagyis t�led.
- �rtem. Akkor megyek, �s hozok egy kicsit abb�l a t�b�l.
- M�r nem kell, hoztunk, am�g v�rtuk az �bred�sed - azzal felmutatta a kis �vegcs�t, amiben sejtelmesen v�r�sl�tt a v�z - Most sz�rd bele a n�v�nyt. Azt�n j�het a v�red. - Laura belesz�rta a gy�gyf�vet a v�zbe. Azt�n odatartotta a karj�t Paravain-nak, aki egy kis k�ssel egy apr�cska sebet v�gott
b�r�n. �vatosan a v�z f�l� tartotta v�rz� jobbj�t, �s belecsepegtetett egy cseppet a v�r�b�l. Ahogy a v�r a v�zbe �rt, az azonnal feket�v� v�ltozott.
- H�... - ennyit tudott Laura mondani, annyira leny�g�zte a l�tv�ny.
- Most m�r mehet�nk - sz�lt Paravain, azzal lez�rta az �vegcs�t. Elindultak lefel�. Laura �jra nem l�tott semmit. Mikor egy kis kanyarhoz �rtek, ny�sz�rg�st, amjd tompa puffan�st hallott. Tapogat�zva el�resietett a hang ir�ny�ba. Azt�n kereszt�lesett valamin. Mint az nem sokkal k�s�bb kider�lt, az a valami
Paravain volt. Teste r�zk�dott, arca holts�padt lett. Csak ennyit mondott Laur�nak:
- Syrin m�rge. Vigy�zz magadra! Ments meg mindenkit! Mondd meg Morwen�nak, hogy szeretem! - ezzel kilehelte lelk�t, �s lefordult a keskeny sziklaszirtr�l. Hal�los cs�nd t�madt, azt�n egy hangos csobban�s r�zta meg a n�mas�got. Laura csak �lt egy helyben, nem tudott gondolkodni sem. Teljesen leb�n�totta a
gondolat: Paravain meghalt...

keletkez�s�nek ideje:  2006.04.27. 20:44