XIV. fejezet

Az egyik ilyen pihen� alkalm�val t�rt�nt meg a baj. Nem az okozta t�bb ember hal�l�t, hogy valamelyik nem figyelt a vesz�lyre. Egy sokkal nagyobb gond volt a tettes: Syrin. Ez�ttal nem egyed�l j�tt. Legal�bb
�tven sz�rny k�s�rte. K�vette Laur�t eg�sz id� alatt, m�g harcosokat szerzett mag�nak, akikkel rem�nyei szerint v�gre meg�lheti r�g kiszemelt �ldozat�t. Mikor Paravain �szrevette a t�mad�st, riad�t f�jt. Minden katona felugrott hely�r�l,
el�kapt�k kardjaikat, �s felk�sz�ltek a v�dekez�sre. Vez�r�k elrejtette Laur�t az egyik bokorba, hogy ne tal�lhassanak r�. Elkezd�d�tt a harc. Hossz� percekig Laura csak ki�lt�sokat hallott. Azt�n egyszer csak csend t�madt. K�v�ncsian n�zett ki a bokor m�g�l,
de nem l�tott semmit. Hosszas k�mlel�s ut�n megpillantotta Syrin holttest�t a f�ld�n. Sz�ve nagyott dobbant a boldogs�gt�l. V�g�l megl�tta Paravaint �s a kis csapat �letben maradt tagjait. �r�mki�lt�sokkal ugrott ki a bokorb�l, hogy odarohanjon a p�r emberhez.
- Siker�lt! Syrin meghalt! Legy�zt�tek! - csak most vette �szre, hogy Paravain er�sen v�rzik az oldal�n - J�zusom! Mi t�rt�nt?
- Nem v�szes. T�l�lem, felt�ve, ha adtok valamit, amivel elk�thetem. Az a bestia megsebzett a karmaival.
- El�g cs�nya seb - �llap�totta meg Laura - Biztos nem f�j?
- Nem, nem annyira... - �jra elindultak a V�r�s K�nnyek Tava fel�. �tk�zben Paravain egyre s�padtabb lett, de nem mutatta jel�t annak, hogy rosszul �rezn� mag�t. Hossz� �t �s sok pihen� ut�n v�gre el�rkeztek a T�hoz. A t�j mindenhol v�rv�r�s volt, Laura
alig l�tott valamit. A h�s�g iszonyatos �s elviselhetetlen volt az ifj� �rz� sz�m�ra. Ahogy k�rben�zett, l�thatta, hogy a t�bbiek �pp �gy vannak ezzel. Lepakolt�k a meleg ruh�kat, kik�t�tt�k a lovaikat, s felszerelkeztek a legfontosabb dolgokkal.
Amint azt Laura megjegyezte v�gig egyenesen mentek, b�r nem l�tott semmit, csak v�r�ss�get �s az el�tte halad� katon�t. Azt viszont �szrevette, hogy egy id� ut�n er�s kaptat�ra �rtek. Azt�n hirtelen meg�lltak. Laura majdnem bele�tk�z�tt az el�tte l�v�be, olyan gyorsan
torpantak meg.
- Hol vagyunk? Mi�rt �lltunk meg?
- Most m�g nem mehet�nk tov�bb. A leveg�ben van Borboron egyik k�mmadara. Minket keres. Biztos �szrevettek vagy az egyik elmenek�lt t�mad� sz�lt nekik r�lunk. Maradjunk fedez�kben! - p�r percig, amit az �rz�l�ny �r�knak v�lt, egy helyben �lltak. Csak egy
mad�rl�ny r�miszt� vinnyog�s�t lehetett hallani.
- Rendben, mehet�nk. Elment. Induljunk - ahogy p�r l�p�st mentek, hirtelen kitisztult fej�k f�l�tt az �g. Ahogy Laura len�zett, l�tta a v�r�s felh�gomolyagot, �s l�tott egy �j dolgot is, amit eddig nem fedezett fel: egy tavat. Biztos ez az a t�, ahova j�tt�nk - gondolta.
Azt�n megl�tott m�g valamit. Egy barlang volt az, nem messze t�l�k a hegyoldalba v�jva. Ahogy ben�zett oda, hatalmas feh�rs�get pillantott meg.
- Mi az ott, abban a barlangban?
- Nos, azok a liliomf�vek, amik�rt j�tt�nk - v�laszolt Paravain - Szedhetsz bel�l�k p�rat, csak annyira lesz sz�ks�ged, esetleg ut�np�tl�snak, de ne t�bbet! A barlang m�ly�n van egy sz�rny, ami addig eg�szen bar�ts�gos, am�g meg nem zavarj�k az �lm�t. Azt pedig csak �gy lehet megzavarni, ha t�l sokat
szedsz a n�v�nyb�l. Ugyanis a liliomf� nagy m�rt�kben altat� hat�s� is. Menj h�t! - Laura bement a barlangba. �rezte, ahogy szemh�ja nehezedni kezd, �s egyre �lmosabb lesz. Gyorsan �sszekapkodott n�h�ny sz�l vir�got, azt�n elindult kifel�. Vagyis csak elindult volna...

keletkez�s ideje:  2006.04.27. 20:18