XI. fejezet

Laura nem tudta, merre megy, csak k�vette a l�bnyomokat, amiket Alienor hagyott maga ut�n. Az �rz� m�g mindig azon gondolkodott, mi�rt ment bar�tn�je az �let Viz�hez. Semmi nem jutott az esz�be.
Egyszer csak azt vette �szre, hogy m�r nem k�vet semmilyen nyomot sem... Megtorpant, k�r�ln�zett. Sehol semmi. A l�nyt elfogta a f�lelem ebben a s�t�t, hideg sivatagban, ahol nem volt m�s, csak � �s a lova.
- Gondoljuk v�gig - kezdte mag�ban - merr�l j�ttem? Ha visszafel� indulok el, elvileg megtal�lom a nyomokat, amiket val�sz�n�leg �tk�zben hagyam el... - �gy gondolkodott, �s elindult visszafel�. P�r perc m�lva meg is tal�lta
a bizonytalan l�bnyomokat. Kider�lt, hogy azok abban a pontban �lesen elkanyarodnak jobbra, Laura viszont tov�bbment egyenesen. Most �jra elindult a nyomok ment�n, m�g mindig abban a rem�nyben, hogy megtal�lja bar�tn�j�t.
Nem tudta, mennyi id� telt el az�ta, hogy Alienor ut�n kutat. Nem is �rdekelte ez a t�ma, hisz �gy v�lte, a sivatag kell�s k�zep�n senki nem tal�lhat r�, �gysem kezdik el a keres�st. T�vedett. Paravain m�g aznap este, hogy � elhagyta
Hellunyatot, elind�tott egy kutat�csoportot, melynek � maga �llt az �l�re. Ezzel a csapattal v�gott neki a lehetetlennek: megtal�lni �s �ps�gben hazahozni Laur�t. Felkutattak minden helyet, ahov� az ifj� �rz� eddigi Aventerr�n t�lt�tt napjaiban eljutott.
Minden helyet, kiv�ve egyet: az Ez�stszfinx rejtekhely�t. De miut�n sehol nem tal�lt�k �t, r�vett�k magukat, hogy oda is elmenjenek. Nemsok�ra el�rkeztek a hatalmas teremtm�ny el�, aki szok�s�hoz h�ven fel�ledt a k�zeled� l�ptek zaj�ra.
- Mi dolgotok van erre, idegenek? - k�rdezte.
- Keres�nk egy l�nyt, aki m�r egyszer megfejtette a k�rd�sedet - v�laszolt Paravain - Nem j�rt v�letlen�l erre?
- K�l�n�sen nagy a forgalom ezekben az id�szakokban a keresg�l�s t�j�n. Ha Laur�ra gondolsz, l�ttam �t, �s �tengedtem. Bement a V�zhez, azt�n elfutott onn�t, k�vetve egy m�sik l�nyt.
- Akkor engedj ut�na minket! - sz�lt a vez�r, �s m�r indult is volna, ha...
- �lljatok csak meg! Mi lesz a k�rd�ssel? Laur�t �tengedtem, hisz � m�r megv�laszolta, de ti m�g nem feleltetek r�...
- Kegyes szfinx, k�rlek, engedj �t minket, ereszd el a k�rd�st, �s nyisd meg az utat!
- Sz� sem lehet r�la! V�laszoljatok a k�rd�sre! �gy sz�l h�t: A legnagyobb ellens�gedd� v�lhat - vagy a legjobb bar�todd�. Ak�rhov� m�sz, nem szabadulhatsz t�le. Nem l�thatod meg soha, m�gis eg�sz �letedet meghat�rozza. �m a val�di
boldogs�ghoz csak akkor seg�thet hozz�, ha felismered. Nos? - vonta fel �rdekl�d�n a szem�ld�k�t - v�rom a v�laszt. - Minden katona elkezdett gondolkodni. Sorra mondt�k a k�l�nb�z� v�laszokat az �rnek, de egyik�k sem j�rt szerencs�vel.
Egym�s ut�n estek �ldozat�ul az Ez�stszfinxnek. V�g�l csak Paravain maradt.
- Ne feledd, csak egy lehet�s�ged van!
- �szben tartom... - tov�bb gondolkodott. Mindenf�le v�laszok esz�be jutottak, de egyik sem felelt meg a rejtv�nynek.
- Lassan lej�r az id�d - s�rgette a szfinx. Paravain gondolkodott tov�bb. Mi lehet a v�lasz, k�rdezte mag�t�l. Azt�n egyszerre felragyogott az arca.
- H�t persze! Hogy is lehettem ilyen ostoba? A v�lasz: �n...

keletkez�s ideje: 2006.04.18. 20:51