VI. fejezet

Nem sokkal k�s�bb, egy kis pihen� ut�n Laura �jra j�l �rezte mag�t. A v�rz�s el�llt, de a k�t�st nem vett�k le a karj�r�l. Tov�bb indultak a k�vetkez� terembe. Ez a szoba egy nagyon hossz�, keskeny kis szoba volt. L�tsz�lag az alj�n nem volt semmi. Viszont volt valami, amit a l�nyok nem vettek �szre. Egy picike kis k�t�l
kih�zva a k�t fal k�z�tt. Alienor �ppenhogy nem esett rajta kereszt�l, mikor megbotlott benne.
- Hasra! - ki�ltotta Laura, amint megl�tta a vesz�lyforr�st, �s mindketten a f�ldre vetett�k magukat. Mint az k�s�bb Alienor sz�m�ra is kider�lt, a vesz�lyforr�s egy hatalmas, ide-oda leng� b�rd volt.
- Te j� �g! Hogy lehet valaki ennyire... ennyire... - Alienor nem tal�lta a megfelel� szavakat.
- Ez r�miszt�! �s Elysion ennek a v�g�n van. Tov�bb kell menn�nk, nem v�rhatunk... De hogyan?... Megvan! Hasaljunk le a f�ldre, �s k�sszunk �t a b�rd alatt!
- Ez remek �tlet, de sietn�nk kell, mert amint l�tom, ez fokozatosan j�n erre, �s ereszkedik is! - lehasaltak a f�ldre, �s k�sz�sban elindultak. Egy id� ut�n azonban Laur�nak sajogni kezdett a karja. Meg�llt, mivel a b�rd m�r elhaladt f�l�tte, de fel�llni nem mert.
- V�rjunk egy kicsit! Ki kell pihennem magam.
- Nem v�hatunk! N�zd! A b�rd! Elindult visszafel�! ... ������ - Alienor hatalmas sikolt�s k�zepette vetette mag�t a f�ldre, mert a mennyezetr�l sorra csaptak le a tov�bbi kiv�gz�eszk�z�k - Laura! Tov�bb kell menn�nk! Ezek felszeletelnek benn�nket! Gyere!
Tov�bb k�sztak a f�ld�n. Minden egyes b�rd egyre k�zelebbr�l susogta f�l�kbe a hal�lt. Azt�n egyszer csak