I. fejezet

�jf�lre j�rt az id�. Laura csak fek�dt az �gy�ban, nem j�tt �lom a szem�re. M�r k�t h�napja tart�zkodott Aventerr�n, �s az�ta is csak apj�ra gondolt, �s arra, hogy szabad�thatn� ki Borboron fogs�g�b�l. Elysion mindig rendesen b�nt vele, megmutatta neki Hellunyat minden zug�t, �s a v�rat k�r�lvev� dombokat �s v�lgyeket is. Laura nagyon j�l �rezte mag�t a testv�rbolyg�n, de hi�nyzott neki Kaja, Lukas, �s Alarik is.
Ut�bbi ugyanis nem sokkal azut�n, hogy Laura meg�rkezett Aventerr�ra, a l�nyra t�mad� s�rk�ny el� ugrott, �gy az �t ette meg Laura helyett. Most teljes mag�nyban bandukolt Hellunyat titkos folyos�in, melyeket maga fedezett fel, minduntalan apj�ra, �s sok �vvel ezel�tt elvesztett anyj�ra gondolva. Rem�lte, hogy a S�t�t Fejedelem m�g nem �lte meg szeretett apj�t.
Ezen az est�n is ilyen dolgokon j�rt az esze, �s mivel nem tudott elaludni, �gy d�nt�tt, tesz egy s�t�t a kast�ly falain bel�l. Felkelt, mag�ra vette k�nt�s�t, �s elindult �jra (tal�n sz�zadszorra is) bej�rni Hellunyatot. �m ez�ttal valami eg�szen m�st fedezett fel.
- Ilyet m�g Harry Potter sem l�tott... - gondolta. Az a valami ugyanis, amit felfedezett, egy kis eldugott szoba volt, amit eddig m�g sosem vett �szre. Egy eldugott kis szoba benne egy kis asztallal. Az asztalon volt egy kis doboz. Egyszer� mint�kkal d�sz�tve, komolytalan kis szelence lehetett, de az, ami k�r�lvette, m�r mindenkinek felkelthette volna az �rdekl�d�s�t.
A kis dobozt valamilyen m�gikus k�r fogta k�zre, ami -Laura szerint- f�nyesebb volt a Napn�l is. Ebben a k�rben jelek (?!) keringtek. Az ifj� �rz� felfedezte benn�k a csillagjegyeket, de olyanokat is l�tott, amikkel ezel�tt m�g sosem tal�lkozott. �szrevette, hogy a kis asztal, melyen a szelence �llt, egy id�kereket �br�zol.
- �, teh�t ez is Elysion�! Akkor biztos nem lehet gonosz dolog. - ezek j�rtak a fej�ben, megfogni m�gsem merte a kis dobozk�t. �gy gondolta, hogy megtartja mag�nak a titkot, s majd m�skor visszaj�n ide, �s akkor majd megn�zi. Elindult h�t visszafel�, mert id�k�zben el�gg� el�lmosodott, de amint az els� kanyart bevette, szembetal�lkozott Paravain-nal. A sz�ve majd kiugrott ijedt�ben. Mikor azonban alaposabban
szem�gyre vette a lovagot, r�j�tt, hogy Paravain csak alvaj�r. �rtelmetlen motyog�sa k�zepette m�gis hallott valamit, ami megtorpan�sra k�sztette siet�s l�pteit. A lovag ugyanis egy bizonyos szelenc�r�l besz�lt - Pandora Szelenc�je, nem lehet, nem szabad engedni nekik, nem engedhetj�k meg... - ezt mormogta, majd elter�lt a padl�n, �s m�ly �lomba zuhant. Laura elgondolkodott a hallottakr�l.
Nem volt biztos benne, de sejtette, hogy az a kis dobozka, amit majdnem kinyitott, maga Pandora Szelenc�je, �s a legf�bb gonosz szellemeket tartalmazza, amik leig�zhatn�k a J�kat, �s hatalomra seg�thetn�k a Gonoszakat!
- �s �n majdnem mindezt a fej�nkre engedtem!!!! - s�padt el a l�ny - Soha, soha t�bb� nem megyek abba a terembe! - hat�rozta el mag�ban. Amint ezt kigondolta, m�r a szob�j�n�l tal�lta mag�t, fogalma sem volt, mennyi ideje lehet fenn, de ahogy az �gy�hoz �rt, r�vetette mag�t, �s elszunnyadt.
Egy teljes nap telt el azzal, hogy gondolkodott arr�l, mi�rt is van a szelence Hellunyatban, de nem jutott semmire. V�g�l �gy d�nt�tt, m�g egyszer elmegy abba a szob�ba, �s felkeresi a dobozk�t. Nem tudta, hogy mit fog vele kezdeni, de nem is igaz�n �rdekelte. Csak l�tni akarta, megszeml�lni, megfogni, kinyitni... - Nem, ezt nem tehetem! - eszm�lt fel gondolataib�l - mikre is gondolok! Hogy lehetek ennyire
ostoba? Hogy gondolhattam ilyenekre? Nem csin�lok semmit, csak megn�zem m�gegyszer azt a Szelenc�t, �s ennyi. Nem csin�lok semmi butas�got! - �gy elm�lkedett mag�ban, m�gnem lesz�llt az este. Mikor biztosra vette, hogy m�r mindenki alszik, ism�t elindult felkutatni a rejt�lyes szob�csk�t, benne a kis asztalk�val �s a dobozzal. Felid�zte mag�ban az elm�lt �jszaka megtett utat, hogy odatal�ljon. Ez nem volt
k�nny� dolog, mert akkor nem jegyezte meg teljesen, mert igaz�b�l nem is keresett semmit. Most viszont m�r kereste azt a valamit, amit azon a k�l�nlegesen s�t�t �jen tal�lt. V�g�l el�rkezett ahhoz a ponthoz, ahol a szoba �llt - egykor. Most nyom�t sem lelte. Elgondolkodott mag�ban, visszament a szob�j�hoz, �s �jra elindult.
- Biztos csak elt�vesztettem az ir�nyt - gondolta. Viszont mikor �jra azon a helyen tal�lta mag�t, ahol az im�nt, m�r elkezdett k�telkedni benne, hogy valaha is megtal�lta-e azt a szob�t. V�g�l feladta. Visszament a szob�j�ba, �s lefek�dt.

keletkez�s�nek ideje: 2006.04.14. 14:42