Jonathan Stroud

Jonathan Stroud a fantasztikus Bartimaeus trilógia írója, aki Christchurch-ben volt az utolsó rész, a Ptolemaiosz kapuja népszerűsítő körútjának végső állomásán. Mi, olyan szerencsések voltunk, hogy sikerült egy kis időt vele töltenünk, a könyvtári beszédje előtt.

Az interjú

Az írói profilodhoz tartozik, hogy mindig a fiatalabb olvasók számára akartál írni?

Igen, kisgyerekként játékokat, történeteket, képregényeket írtam. Mondhatjuk úgy is, hogy sohasem  nőttem fel, így még mindig a fiatalabbak számára írok. Egy jó könyvhöz nem kell más, mint egy jó sztori, egy erős elbeszélő, és persze izgalmasnak is kell lennie, hogy fenntartsuk az olvasók érdeklődését. Erre jó példa a Kincses Sziget, ami egy komplex irodalmi, erkölcsi keverék. Én is arra törekedtem, hogy a könyveim erkölcsösséget is tartalmazzanak. Sok fantasy könyv eléggé általános: a jó fiúk vonzó külsejűek, míg a rossz fiúk rondák.  Tough Guy könyv mutatja meg, hogy a beskatulyázott karakterek

hogyan válhatnak a kettő keverékévé… elakartam kerülni, hogy a szereplőim ilyen beskatulyázott karakterek legyenek, ezért Bartimaeus, és Nathaniel inkább a kettő keveréke.

Bartimaeus már az első oldaltól kezdve csalóka, hencegő, gyáva, piszkálódós, és mindig a saját céljait tartja előrébb, és nem riad vissza attól sem, hogy megijesszen egy 12 éves fiút. Más hozzáfűznivaló?

Nos, azt akartam, hogy ő legyen a történetben a hős, míg a mágusok a rossz fiúk… rendszerint a gyerek az a bizonyos hős. Valójában Bartimaeus-t találtam ki először, mikor elkezdtem írni beleszerettem a hangjába, és az energiájába. Néha eléggé fárasztó tud lenni az elbeszélő személyének váltakozása, de mikor vissza térsz Bartimaeusra újra feltöltődsz energiával, ez tartja fenn az olvasó érdeklődését is.

Elég sok lábjegyzetet használsz a trilógia során, ez honnan származik?

Bartimaeus személyisége, és hangja hívta életre őket. Bart nagyon felsőbb rendű, határozott, és nagyon sok tapasztalattal rendelkezik, amiket velünk is meg kell osztania.  A lábjegyzet is egy módja annak, hogy hozzá adjunk valami új információt a történethez, anélkül, hogy megzavarjuk azt. Beletehetsz pimasz véleményt, melyek aláássák Bartimaeus elbizakodottságát. Ez egy újabb síkot ad a szerzőnek, amivel játszadozhat, mint a harcos fantasy könyveknél, ahol vannak alternatív ösvények, amiket használhatsz. Lekötheted az olvasót egy aprócska , utalásra egy történetből és anekdotákkal.

Kaland és fantasy regényeket írsz, mindig ilyen fajta könyveket akartál kiadni?

Mindig érdekeltek a kaland és egy kicsit a fantasy történetek- igazából sohasem volt határozott elképzelésem. Az első fantasy könyvem a Szunnyadó Tűz (1999), a második Az Ugrás (2001), ami inkább egy kaland és egy fantasy könyv keveréke, a harmadik Az Utolsó Ostrom (2003), ami meg egyáltalán nem a fantasy kategóriába sorolható. Ezekben a témákban folytattam az írást, de eltávolodtam a fantasytól, míg Bartimaeus karaktere nem adott más választást, mint, hogy visszatérjek hozzá.

Nathaniel majdnem teljesen a tipikus varázsló fiú ellentéte- nagyon intelligens, ambiciózus, szociálisan alkalmatlan, arrogáns, és mindig Bartimaeussal végezteti el a piszkos munkát- ez véletlen?

A Harry Potterben minden úgy történik, ahogy kell, Harry egy tipikus jó mágus fiú.

Elhatároztam, hogy Nathanielt teljesen mássá formálom. Eredetileg még inkább unszimpatikusabb volt, de a szerkesztőm, úgy gondolta, hogy a fiúnak kell lennie néhány jó tulajdonságának, ezért lett idealista, bátor, és szorgalmas. Ezeket a tulajdonságokat megfigyelhetjük az első könyvben is, de ahogy újabb tapasztalatokat szerez, a jelleme is változik. Ilyen tapasztalatok: a megalázást Lovelacetól, egy szörnyű varázsló, mint mentor- de ez nem az ő hibája- csak rosszul bántak vele. A végéig követhetjük a szellemi útját,  és végül sikerül visszaszereznie önmagát.

Eredetileg is trilógiának tervezted a történetet, vagy csak így alakult?

Eredetileg egy könyvnek terveztem, de mikor kiagyaltam a teljes beszámolót, sokkal nagyobb lett. Az elején nagyon gyorsan történt minden – az első kötet első négy fejezetét két nap alatt írtam meg.

A második kötetben kevesebb Bartimaeus volt- mi volt ennek az oka?

Ez kicsit függ az olvasóktól, és hogy menyire érdeklik őket a fantasy könyvek. A fiatalabb olvasók, és a fantasy rajongók inkább több Bartimaeust akarnak, és jobban tetszik nekik az első kötet. Az idősebbek, és azok, akik nem az igazi fantasyt szeretik jobban kedvelik a második kötetet, mert az mélyebb, sötétebb, és komplexebb. Az első kötet eléggé elzárkózott, míg a második kötet már jobban nyit a világra- több hatalom, erő, mágia, politika, és nagyobb világ. A kedvencem a harmadik kötet, mely a kettő keveréke.

A te „politikusaid”- személyes megfigyeléseden alapul, vagy úgy gondolod, hogy csak a hatalmuk erkölcstelen, és a mágikus erő a legrosszabbat hozza ki a mágusokból?

Tartalmazza személyes kiábrándultságomat a politikából, de nem valóságos politikusok ihlették, de előfordulhat némi hasonlóság. Szinte árulónak éreztem magam, azért ahogy megalkottam a politikai csoportokat, akik rosszul vezetik az országot, és semmibe veszik a nép akaratát, még akkor is, ha azok fennhangon szólalnak is fel- a nép véleménye semmin, sem változtat számukra.  

Miért Prága?

A húszas éveimben jártam itt, és nagyon szerettem. Mert nagyon mágikus, és van saját mágikus történelme is például Emperor Rudolph ( Rudolph Császár), és a Jewish Golem ( Zsidó Gólem?) hagyomány, úgyhogy egy természetes mágikus központ volt.

Szeretem azt, ahogy a mágusok végig gondolnak valamit, mint mikor megmagyarázzák Bartimaeus alakváltozását. Szerinted milyennek kell lennie egy igazi fantasy világnak?

Nagyon fontos, hogy a mágiát hihetővé tegyük. Eléggé veszélyes volt Bartimaeus világába menni a harmadik kötetben, mert ki kellett találnom a mágia szabályait. Ha valami történik az olvasók eléggé elfogulatlanná válnak, ezért kell lennie valamiféle korlátnak. A könyv igazi jellegét a politika, és a Londoni nép ellentéte adja.

Mikor Bartimaeussal először találkozunk, úgy tűnik, hogy a dzsinn mindenre képes, de a pentagram még őt is köti…ő is úgy próbálja beállítani, hogy minden erő a dzsinneknek (démonoknak) köszönhető, ravaszságát, mint a nyílt harcot használja azokkal a dzsinnekkel szemben, akik erősebbek, mint ő.  Bartimaeus egy igazi középszintű dzsinn, így a hierarchiai lánc közepén helyezkedik el, mint az összes többi szereplő. Küzdeniük kell, hogy hűek maradjanak önmagukhoz, és a többiekhez is, ez szinte mindenkinek sikerül, de ennek nagy ára van.

Kitty a legszimpatikusabb és emberibb a főszereplők közül –a végén mégis Bartimaeus és Nathaniel kombinált ereje (összefogása) hozza meg a győzelmet- vagy ha úgy tetszik

az „emberségük”, és Nathaniel utolsó önzetlen cselekedete, az elbocsátás- megjegyzés

Nos, Bartimaeus egy dzsinn, ezért nem kéne azt feltételeznünk róla, hogy emberi érzelmekkel, és közmondásokkal legyen tele. Azonban az alapját Ptolemaiosszal való barátságának ez adja: érzelmekkel teli kapcsolata egy régóta halott emberrel emberi érzéseket ad számára. A sorozat végére felfedezhetjük Ptolemaiosz és Nathaniel közötti szimmetriát – Bartimaeusnak Ptolemaiosz egy ideált testesít meg, és Nathaniel is közeledik hozzá, de ehhez le kell győznie saját céljait.

Mi a helyzet a filmmel?

Disney már megvásárolta a jogokat. Mostanában divatossá vált, hogy a gyerekkönyvekből filmeket készítsenek, az jól és rosszul is elsülhet, attól függ, hogy milyen népszerűek lesznek a filmek  nézők körében. De meg van a lehetősége, hogy jó filmet készítsenek a Bartimaeus trilógiából.

Anime?

Szerintem működne, de csak grafikus regényként, mivel ez a fajta  műfaj engedélyezi a lábjegyzetek használatát. Sok képregényt (manga?) olvastam, amik eléggé elképzelhetővé tették az olvasottakat, és szerintem animációként is megállná a sorozat a helyét, de jobban szeretném látni élőben (filmre utal).

Még több könyv?

A Ptolemaiosz Kapuját, és a Bartimaeus sorozatot reklámoztam az „egész világban”, így most egy rövid szünetet fogok tartani, de már alig várom, hogy visszatérjek az íráshoz, mivel van pár új ötletem.

Ez egy „kényelmes” siker- (valószínűleg) tudsz az utcákon sétálni, anélkül, hogy a paparazzik ostromolnának?

Az egyik jó dolog abban, hogy író vagy, hogy nem kell annyi információt kiszivárogtatnod magadról, így akár névtelen is maradhatsz. Még mindig nagyon feszült vagyok, mikor olyan nagy rajongókkal találkozom. Néhány gyerek teljesen lefagy, mikor találkozik veled, mások meg olyan izgatottak, hogy nem képesek egy szót sem szólni.

Jonathan könyvtári előadása

Mi tesz egy embert mágussá?

Mindnyájan olvastátok Tolkeint és Harry Pottert- és szinte ismeritek az összes fantasy közhelyt, amit minden második könyvben megtalálhattok, mint a vérfarkasok, goblinok, mágikus kardok, mágikus varázsigék, mániákus gonoszok, akik világuralomra törekednek, és  egy mágikus gyűrűt, vagy amulettet használnak céljuk elérésére.

Szóval mit tehetsz, ha valami újat akarsz alkotni?

Természetesen ki kell találnod egy hőst- milyen legyen a kinézete?, milyen mágikus erőt használhat?,  mi lesz vele a történet végén?, és milyen legyen a főgonosz?

Jonathan Stroud, az író is ezeken a kérdéseken gondolkozott, miközben hazafelé tartott az esőben, óriási bevásárlószatyrokat cipelve. Egy fontosabb kérdésen is gondolkozott- mi történik akkor, hogyha az ismert fantasy világot teljesen a feje tetejére fordítod? Így Jonathan elkezdte felépíteni a saját fantasy világát, ami teljesen az eddigi ellentéte lett.

Az egyik központi gyermekkönyvtár szervezte meg a találkozót Stroud és 60 Christchurchi rajongó között. Leginkább ismert műve a Bartimaeus trilógia, Stroud elmesélte a gyerekeknek, hogy hogyan alakította ki a trilógia első kötetét, a Szamarkandi Amulettet.

A válasz a fentebb említett bevásárlószatyros történethez köthető.

Később  Stroud megkérte a hallgatóságot, hogy soroljanak fel mágikus jellemzőket Tolkein fantasy-ből. A lista tartalmazott olyan elemeket, melyekre számítottunk, mint öreg, bölcs, jó, őszes, kusza hajú, hosszú fehér szakállú, a szereplők általában csúcsos sapkát, cipőt, vagy hosszú köpenyt viselnek csillagokkal, varázspálcát, vagy botot hordanak magukkal. (Miközben mi soroltuk a jellemzőket Jonathan felrajzolta őket egy fehér táblára)

A következő lépésben az ellentéteiket gyűjtöttük össze (mint fiatal, bolond, gonosz…), az eredmény egy fiatal férfi volt vékony öltönybe, aktatáskával, és mobiltelefonnal a kezében. Furcsa módon olyan lett, mint egy törekvő politikus.

Majd megkért minket, hogy vegyük figyelembe, hogy miből származik a mágusok ereje-és mindenki, aki olvasta a könyvet tudta, hogy a dzsinnek, démonok, amiket irányítani kell, különben bármikor kitörhetnek.

Jonathan tovább beszélt a Bartimaeus trilógia szereplőiről, és főszereplőkről, mint Nathanielről a mágus tanoncról, aki egyáltalán nem olyan, mint Harry Potter, és Kitty a varázserő nélküli közember (Még több rajz a táblán)

Azok az emberek, akiknek nem szimpatikus az amulett világa, azok még meg barátkozhatnak a mágusok világával, akik eléggé „bürokratikus” módon szerzik meg pozíciójukat. Minden politikus mágus, erkölcstelen természettel, de nemcsak a politikában, hanem a mágiában is. A közemberek azok, akiknek nincsen mágikus erejük, beleszólásuk a dolgokba, de tele vannak bosszúvággyal. A dzsinnek ki akarnak jutni, és vissza akarnak térni a Másik Világba, amilyen gyorsan csak lehet, még ha az a többi démon kárára is van. Jonathan könyvének világában  fejlődés is megfigyelhető, Jonathan véleményeket olvasott fel rajongóitól a különböző borítójú könyveiről, melyek az USA-ból, Izraelből, Olaszországból, Japánból származtak. Egy kérdésben összefoglalta mohó rajongók kérdéseit, és ez alapján igyekezett válaszolni, a közönség feltett néhány érdekes, és jól tájékozott kérdést is.

Nem vonhatjuk kétségbe, hogy néhány hallgató csodálkozástól ittasan ment el, mikor megtudták, hogy a fantasy trilógia £2 millió előleget jelent a kiadótól.

Jonathan Stroud rajza Bartimaeus-ról, Nathaniel-ről, Kitty-ről a fehér tábláról

forrás: the pulse

fordító: Laura