Alarik �s az �let Elix�rje

Bujdos�s

Esteledett. A nap narancss�rg�s �s halv�nyr�zsasz�n cs�kokat festett az �gboltra. Ezen az est�n a Dietrich tany�t elker�lt�k a h�felh�k, azonban a hideg szell� ugyan�gy f�jt, mint az elm�lt hetekben.

Az ist�ll�ban a sz�na szag�t vitte tov�bb mag�val a fuvallat, �s belef�jta egy fi� arc�ba.

A fi� d�h�sen tolta f�lre arc�b�l sz�ke haj�t. A sz�napadl�son gubbasztott �s arra v�rt, hogy t�rt�njen valami, ami kiz�kkenti az unalmas napjaib�l.

Azon gondolkodott, egy�ltal�n, hogy ker�lt ebbe a k�l�n�s, sz�m�ra ismeretlen helyre. T�vol a haz�j�t�l, Aventerr�t�l �pp ide, a F�ldbolyg�ra. Elt�prengett azon is, hogy jobb lett volna, ha hallgat Paravain mesterre, �s nyugton marad.

Kisz�molta mag�ban, hogy h�rom h�t telhetett el az�ta, hogy az Embercsillagra j�tt. Ez alatt az id� alatt sok minden t�rt�n vele, csak az ut�bbi id�ben teltek lassan a napok. Itt tart�zkod�s�nak els� hete igen mozgalmas volt. Sokak sz�m�ra okozott fejt�r�st �s meglepet�st. Megismerte Morgenstern professzort, aki meglehet�sen hasonl�tott a F�ny �rz�j�re. � k�ldte egy bizonyos kolostorba, ahol szint�n rejtve a vil�g el�l kellett �lnie. Persze nem sok�ig, mert Dominikus atya – aki sz�ll�st ny�jtott neki – gyilkoss�g �ldozata lett. De �t m�g azel�tt elhozt�k a rendh�zb�l. Ezt persze csak k�s�bb tudta meg, mikor besz�lt Laur�val – a Tizenh�rmas egy�ben sz�letettel – aki gyakran j�rt lovagolni a tany�ra, hisz itt pihent a lova, Sz�lvihar.

Sz�val az�ta nem is besz�lt senkivel, lesz�m�tva Nikodemust. � viszont el�g sz�kszav� volt hozz�: „Ne k�sz�lj el Alarik!” vagy „Vinn�l Salamarnak egy kis sz�n�t fiam?”.

Teljesen feleslegesnek �rezte mag�t, �s a t�bbiekre gondolt, akik Aventerr�n tal�n az �let�ket kock�ztatj�k a Borboronnal val� k�zdelmekben.

De � itt ragadt ebben a k�l�n�s vil�gban, �s nem volt m�s dolga, mint j�tszani Cs�mcsival – a mindig �hes csuuzm�val. Na meg sz�n�t cipelni a lovaknak.

H�t igen, Cs�mcsi most is ott szaladg�lt ide-oda a sz�na k�zt. Egy alm�t kergetett, amit maga el�tt l�kd�s�tt. K�zben elmaradhatatlanul s�polt, jelezve, hogy �lvezi a j�t�kot.

Alarik n�zte egy darabig, azt�n esz�be jutott Laura. Milyen megszeppent arcot v�gott, amikor el�sz�r megl�tta. Pedig semmi k�l�n�s nem volt benne. Egy Aventerrainak persze.

Ott mindennapos volt l�tni a k�l�n�s kin�zet�, furcsa l�nyeket. A fhurhurokt�l kezdve a lev�torokon �t eg�sz a trioktid�kig. Azokhoz k�pest a csuuzm�k nagyon aranyos �llatok. Nagyon hasonl�tanak egy mos�medv�re, egyed�l a h�tukon l�v� b�rsz�rny k�l�nb�zteti meg �ket egy egyszer� F�ldi �llatt�l.

Cs�mcsi r�vetette mag�t az alm�ra �s hangos �zgida-sip�t�ssal diadalmasan a sz�j�hoz emelte.

Azt�n megmerevedett. Hegyezte a f�l�t, �s a l�tr�hoz szaladt. Alarik gyors ut�navetette mag�t, �s elkapta, miel�tt leszaladt volna a l�pcs�n.

Fogta az alm�t, �s a sz�j�ba nyomta, hogy ne sip�koljon. Az alma �ze egyb�l elvonta a figyelm�t a k�zeled� l�ptekt�l.

Alarik a padl�ra hasalt �s meg sem mozdult. F�l k�zzel a csuuzm�t fogta, nehogy megint elinduljon.

Lent kiny�lt az ist�ll� ajtaja, �s bel�pett rajta Nikodemus Dietrich. Mosoly �lt az arc�n, ett�l Alarik azt hitte, hogy Laura �rkezett l�togat�ba.

De t�vedett, ugyanis a l�togat�nak nem sz�ke haja volt.

- Sz�p, j� est�t Niala! – k�sz�nt�tte Nikodemus.

- J� est�t uram! – k�sz�nt vissza a l�ny, l�gy hangon.

Alarik nem l�tta, csak a gazd�t. Niala h�ttal �llt neki. Ennek �r�lt, ugyan is �gy biztos nem vette �szre �t.

- Ap�m k�ld�tt, hogy az orvoss�got vigyem el, amit k�rt. – folytatta a l�ny.

- Oh, igen! Erre gyere, m�ris odaadom!

Nikodemus a kij�rat fel� vezette Nial�t, mutatva neki az utat.

Cs�mcsi v�gzett az alm�val, �s r�j�tt, hogy t�rt�nt k�r�l�tte valami, amir�l lemaradt. Ezt nem hagyhatta sz� n�lk�l, �s �ktelen sip�t�sba kezdett. Alarik elk�sett, �s hi�ba fogta be csuuzm�ja sz�j�t, a hang m�r el�rt az ajt�ig.

Niala h�trafordult, �s k�v�ncsian n�zett f�lfel� a sz�napadl�sra.

Alarik nem habozott, vill�mgyorsan begurult az egyik sz�nakupac m�g�. Cs�mcsi tehetetlen�l verg�d�tt a kezei k�z�tt.

- Van ott valaki? – k�rdezte Niala.

- �h, biztos csak egy galamb, vagy patk�ny! – mondta a gazda, de hangja aggodalmasan csengett.

Gyors kitess�kelte a l�nyt az ajt�n.

Alarik kidugta a fej�t a sz�narak�s m�g�l. Haja tele volt sz�nasz�lakkal. Cs�mcsi kiszabad�totta mag�t a szor�t�sb�l, �s izgatottan szagl�szott lefel� a l�tra fels� fok�r�l.

Alarik rosszall�an n�zett r�.

- Na tess�k! Majdnem el�rult�l, te sip�kol� rosszas�g!!!