Nikolas Florentin

Laura idegesen �lt a szob�j�ban. Mi�rt kellett kital�lni ezt a gyerekes vet�lked�st? Felesleges kock�zatot v�llalt csak. �gy sokkal k�nnyebben lebukhattak esti s�t�juk alatt. Sokkal egyszer�bb lett volna, ha sz�pen tal�lkoznak 8 �ra el�tt p�r perccel �s egy�tt mennek �t a tan�ri �p�letbe. Mi�rt kell neki mindent agyon komplik�lnia? A l�ny az �r�j�ra n�zett: h�t �ra �tven�t perc. Az �sz�rvek �s a nyer�s v�gya egym�st kergett�k fej�ben. Laura szerette volna legy�zni testv�r�t. Lukas szinte mindenben jobb volt n�la, �s ezt nem mulasztotta el sosem Laura orra al� d�rg�lni. A l�ny most v�gre megmutathatja neki, hogy az�rt � sem olyan sp�ragy – ahogy Lukas nevezni szokta -, mint amilyennek �ccse hiszi.

H�t �ra �tvenh�t perc.

-Ideje lenne k�sz�l�dni. – morogta Laura. Gyorsan mag�ra h�zott egy farmernadr�got, mag�ra vett egy pulcsit �s kez�be kapta a kab�tj�t.

H�t �ra �tvenkilenc perc.

M�r csak egy perc �s elindulhat. Maga el�tt l�tta, ahogy �ccse m�r az ajt� el�tt �ll �s v�rja a pillanatot, amikor kil�phet szob�j�b�l �s elindulhat, hogy �jabb dologban legyen jobb n�v�r�n�l.

Nyolc �ra.

Laura lenyomta a kilincset, �vatosan kinyitotta az ajt�t, kidugta fej�t a kis r�sen, majd k�r�ln�zett. Sehol sem l�tott senkit, �gy kil�pett a csendes folyos�ra. L�ptei halkan visszhangoztak a r�gi �p�let padl�j�n. Hirtelen egy tompa puffan�s hallatszott valamelyik als�bb szintr�l. Laura megtorpant egy pillanatra. Hallgat�zott egy kicsit, de mivel nem voltak �jabb zajok, mag�t gy�zk�dve tov�bb indult.

-Nyugi! Csak valaki leejtett valamit. Rajtad �s Lukason k�v�l nem m�szk�l senki sem a folyos�kon. Ha minden zajra meg�llsz, Lukas tuti, hogy el�tted fog meg�rkezni.

M�r az el�t�rbe tart� l�pcs�k�n volt, amikor egy ki�lt�st hallott, majd egy �jabb puffan�st. Laura azonnal rohanni kezdett. Tudta, hogy �ccse ker�lt vesz�lybe. Abba m�g belegondolni sem mert milyen baj �rhette vagy ki t�madhatta meg, de t�bb tippje is lett volna. Egy perc m�lva m�r az el�t�rben �llt �s balsejtelme igaznak bizonyult: Reimar von Ravenstein k�szobra szor�totta sarokba Lukast. A Kegyetlen Lovag m�r emelte fel �ri�si k�kardj�t, hogy lecsapjon a fi�ra. Laura gyorsan k�rben�zett, h�tha l�t valamit, amit felhaszn�lhat a Lovag ellen. Szeme megakadt Portakon, a k��ri�son, aki szint�n az el�t�rben �llt. A baj csak az volt, hogy valahogy fel kellene �breszteni, ami t�z m�ter t�vols�gb�l lehetetlen volt, ha Laura m�g Lukas testi �ps�g�t is meg akarta �rizni. �pp ez�rt az egyetlen dolgot tette, amivel h�zhatta az id�t:

-H�! Hagyd b�k�n az �cs�met! – Reimar von Ravenstein lassan megfordult �s m�rgesen n�zett a l�nyra. Lass�, de hangos l�ptekkel indult meg Laura fel�. A l�ny az �ccs�re n�zett �s fej�vel Portakra mutatott. Lukas �rtetlen�l n�zett r�, nem �rtette mit akar t�le a n�v�re, emellett m�g mindig a k�szobor t�mad�sa miatti r�m�let�b�l sem ocs�dott fel. Ek�zben a Lovag egyre k�zelebb �rt Laur�hoz.

-�breszd m�r fel Portakot! – ki�ltott Lukasnak, de fi� arc�n az �jabb megd�bben�s l�tszott �s f�lig r�m�lettel, f�lig �mulattal n�zett Laur�ra. Igaz�b�l nem is a l�nyra n�zett, hanem Laura m�g�. Lukasnak m�r csak annyi ideje volt, hogy felki�ltson:

-Fek�dj!

Laura azonnal a f�ldre ugrott �s egy hangos csattan�st hallott, majd �rezte, hogy kis k�darabok esnek le k�r�l�tte.

-Menj innen! – mondta egy ismer�s f�rfihang, de nem tudta volna megmondani, hogy hol hallotta m�r kor�bban. �rezte, hogy valami neh�z l�p �t rajta. Hirtelen mellette termett Lukas, aki seg�tett neki fel�llni. Ekkor Laura megpillanthatta azt a szem�lyt – vagy ink�bb szobrot -, akinek a hangj�t hallotta: Hermann von Berg szobra volt az. Hermann Reimar von Ravenstein kort�rsa volt �s n�h�ny h�nappal kor�bban mentett�k meg el�tkozott lelk�t a sz�rny� rabs�gb�l.

A mostani harcban �ppen Hermann �llt nyer�sre, mivel Reimar kardot tart� keze m�r a f�ld�n hevert. N�h�ny szempillant�s m�lva m�r a szobor darabokban volt.

-K�sz�nj�k, hogy megmentett�l minket.

-Erre most nincs id�. A szobor minden pillanatban �ssze�llhat �jra. El kell mennetek innen.

Laura r�mosolygott Hermannra:

-Az�rt t�nyleg k�sz�nj�k.

Hermann von Berg csak b�lintott, majd legyintett egyet. – Menjetek! 

Laura �s Lukas gyorsan kifutottak az udvarra: ott m�r biztons�gban voltak. Egyik�k sem mondta ki, de mindketten tudt�k, hogy h�lyes�get csin�ltak, amikor belementek a felesleges verseng�sbe. Mindkett�j�k tiszt�ban volt azzal, hogy nem sz�moltak az esetleges t�mad�ssal, ami nagyon is val�sz�n�nek t�nt – �gy ut�lag. Sz�tlanul l�pdeltek a tan�ri �p�let fel�, n�ha r�n�ztek a m�sikra, h�tha � akar valamit mondani. V�g�l �gy �rkeztek meg apjuk szob�j�ba, hogy egyetlen sz�t sem sz�ltak egym�shoz.

-V�gre megj�ttetek! – morogta nekik kiss� m�rgesen Marius.

-Bocs�nat, de volt egy kis probl�m�nk �tk�zben… - mondta halkan Laura, b�r nem kellett nagyon magyar�zkodnia, mivel rettent�en koszos volt. A l�ny csak ekkor n�zett k�rbe a szob�ban �s n�h�ny ismeretlen alakot pillantott meg. Laura k�rd�n n�zett apj�ra.

-Jajj, persze, te m�g nem ismered Eleonort �s Yannikot.

Gyorsan bemutatkoztak egym�snak, majd Marius �jra a l�nya fel� fordult.

-Tulajdonk�ppen mi t�rt�nt veletek?

-Reimar von Ravenstein szobra t�madott meg minket… - kezdte Lukas.

-De azt�n Hermann von Berg szobra megmentett minket… - fejezte be gyorsan Laura. Nem akarta, hogy a t�bbiek tudom�st szerezzenek a kis verseny�kr�l. – Mi�rt h�vt�l ide minket?

A l�ny apj�ra n�zett, �s arc�n f�radts�got, aggodalmat �s egy kis f�lelmet v�lt felfedezni. – Mi a baj, papa? – l�pett oda hozz�.

Marius s�hajtott egy nagyot �s elkezdett besz�lni:

-Mint tudj�tok, Morgenstern professzor n�h�ny napja elt�nt. Az �rz�k Tan�csa sajnos megneszelte ezt �s ez�rt �gy d�nt�ttek, hogy idek�ldenek egy �j vezet�t.

-Micsod�t? – k�rdezte meglepetten Laura. – Minek az nek�nk. Eddig is remek�l megvoltunk…

-Igen, de a Tan�cs egyre szigor�bban veszi az ilyen dolgokat… �s eddig nem igaz�n jutottak el a h�rek hozz�juk. �pp ez�rt nem is tudtak senkit k�ldeni. De most v�ltozott a helyzet. Egy �j vezet� ker�lt a Tan�cs �l�re.

Laura eddig m�g csak egyszer, fut�lag hallott err�l a bizonyos �rz�k Tan�cs�r�l. Annyit tudott r�la, hogy �k ir�ny�tj�k N�metorsz�g �rz�it, �k fogj�k �ssze tev�kenys�g�ket.

Az ajt� hirtelen kicsap�dott �s egy magas, er�s testalkat� f�rfi jelent meg a szob�ban.

-J� est�t mindenkinek! – k�sz�nt�tte a jelenl�v�ket. – �gy l�tom j� helyre j�ttem. – hangja cseppet sem volt bizalomgerjeszt�, s�t sokkal ink�bb f�lelmetes, ijeszt�. A f�rfi v�gign�zett a meglepett t�rsas�gon, majd beljebb bicegett. Laura most vette csak �szre, hogy a f�rfi a kez�ben egy botot tart, ezzel is seg�tve neh�zkes j�r�s�t. Marius fel� tartott, aki szint�n tett egy b�tortalan l�p�st a f�rfi fel�.

-Nem gondoltam, hogy �n fog idej�nni… - kezdte Marius, mik�zben kezet fogott az ismeretlennel.

-Nem gondoltam, hogy veled fogok itt tal�lkozni. Nem szeretn�l bemutatni a t�bbieknek?

-De, bocs�nat. � Nikolas Florentin.

-�k pedig… - �s sz�pen sorba bemutatta a t�bbi �rz�t.

-J�l van. – kezdte Nikolas. – �n leszek mostant�l kezdve a ti vezet�t�k. Elv�rom mindenkit�l, hogy betartsa a szab�lyokat. Holnap tartunk egy nagyobb megbesz�l�st, de most a gyerekek menjenek aludni. K�s� van m�r.