Otthon, sz�rny� otthon

Laura az aut�ban �lve m�g mindig azon t�prengett, hogy j� v�laszt�s volt-e otthagyni Haldort, a j�slatot, �s minden m�st a nagyapj�n�l, hogy �jra visszat�rjen megszokott �let�hez. Nem mintha b�rmelyik rossz v�laszt�s lett volna. Ravensteinben v�rja �t szerelme, Philipp, a r�gi bar�tok �s a kalandok. Most viszont, hogy megismerte a verset, ami �lete k�vetkez� nagy megpr�b�ltat�s�t jelenti, a l�ny �gy �rezte jobb lett volna Haldorral maradni �s m�g t�bbet kider�teni. Laur�t nem hagyta nyugodni a titokzatos harmadik, b�r abban biztos volt, hogy ismer�sei k�z�tt kell keresg�lni.

Az �t gyorsan eltelt, b�r apja �s l�nya alig besz�lgettek. Mindketten a saj�t gondolataikkal voltak elfoglalva.

Ravenstein olyan volt, mint amikor Laura otthagyta. Semmi sem v�ltozott. Mivel tan�t�s volt, ez�rt az udvaron senki sem volt, a folyos�k is �resek voltak. Laura els� �tja a szob�j�ba vezetett, ahol lerakta holmij�t, majd k�r�ln�zett. Szerencs�re senki nem k�lt�z�tt be a hely�re, �gy minden olyan volt, mint r�gen. A l�ny gyorsan el�vette �rarendj�t, hogy megn�zze, mi lenne a k�vetkez� �r�ja: matek.

-Na arra nem megyek be. – morogta mag�ban, mik�zben megsz�lalt az �ra v�g�t jelz� cseng�. Laura gyorsan �sszeszedte mag�t, majd gyorsan lefutott az udvarra. Ez a sz�net egy hosszabb sz�net volt, amit a di�koknak az udvaron kellett t�lteni�k, �gy a l�ny tudta, hol kell keresnie Philippet. El�g volt k�rben�znie, m�r meg is l�tta a fi�t. Bar�tai k�r�ben egy fa mellett �lltak. Philipp h�ttal �llt Laur�nak, �gy nem tudhatta, hogy bar�tn�je �jra Ravensteinben van. T�bben �szrevett�k �t, de Laura egy gyors int�ssel figyelmeztette �ket, hogy ne sz�ljanak a fi�nak, aki �ppen a tavaszi sz�neti tervet mes�lte bar�tainak. A l�ny m�g� l�pett, befogta Philipp szem�t �s halkan a f�l�be s�gta:

-�s ha �n itt vagyok, akkor mit csin�lsz?

A fi� olyan gyorsan fordult meg, hogy majdnem feld�nt�tte Laur�t, de m�g idej�ben elkapta.

-Hogy ker�lsz te ide? – n�zett r� meglepetten.

-Majd elmondom. De most van valami fontosabb dolog. – Miel�tt a fi� b�rmit k�rdezhetett volna, megcs�kolta Philippet. Mikor mindketten r�d�bbentek arra, hogy hol vannak, elengedt�k egym�st, �s pirulva n�ztek oszt�lyt�rsaikra. P�r m�sodperccel k�s�bb pedig m�g jobban megb�nt�k – f�leg Laura -, hogy nem tudt�k egy kicsit tart�ztatni magukat.

-Mit csin�ltok itt? – hallott�k maguk m�g�tt a t�l j�l ismert hangot. – Philipp Boddin �ssz… - Pinky meg�llt a p�rocska el�tte �s nem akart hinni a szem�nek. – Laura Leander? Mit kereszel te itt?

Mivel Laura biztos volt abban, hogy nem akar bemenni matek �r�ra, ez�rt teljesen nyugodtan v�laszolt a tan�rn�nek:

-Ide j�rok. �jra.

-Akkor aszt hiszem a szab�lyok r�d issz vonatkoznak…az udvaron, �s szehol m�szhol ebben az iszkol�ban nem lehet… - �gy t�nt, a tan�rn� m�g a szerelem k�l�nb�z� m�djainak kinyilatkoztat�s�nak megnevez�s�t is undor�t�nak tartotta. Laura k�rd�n n�zett el�sz�r Pinkyre, majd, miut�n l�tta, hogy t�le nem sz�m�that v�laszra, Philippre. A fi� annyira zavarban volt, hogy megsz�lalni sem b�rt, ez�rt Laura csak ennyit mondott:

-Mi van? – majd megr�zta a fej�t. K�zben megeredt Philipp nyelve is �s megpr�b�lta menteni a helyzetet.

-Eln�z�st tan�rn�, de Laura csak most �rkezett meg, m�g nem ismeri az �j szab�lyokat.

-H�t j�… - mondta v�g�l a n�. – Moszt az egyszer eln�zem. Jut eszembe, ha ide j�rsz, akkor a k�vetkez� �r�n tal�lkozunk.

-�hm…igen, persze. – morogta Laura, akinek �gy musz�j volt bemennie a matek�r�ra. – Gonosz szipirty�. – mondta, miut�n Pinky hall�t�vols�gon k�v�lre ker�lt. – Mik ezek az �j szab�lyok?

A fi�k egym�sra n�ztek, majd Philipp elkezdte:

-H�t p�r nappal ezel�tt Morgentsern professzornak el kellett utaznia, �s…

-�rtem. Megint Quintus Schwarz az igazgat�.

-Pontosan. �s most szinte minden be van tiltva. Teljesen olyan, mint tavaly volt.

-Ink�bb m�g rosszabb. – mondta egy m�sik fi�. – Most m�r a l�nyok nem mehetnek a fi�k szob�j�ba �s ford�tva. Csak a t�rsalg�ban meg a suliid� alatt, meg az �tkez�sekn�l lehet�nk egy�tt. Sz�val mindig figyelnek minket a tan�rok.

Nem kellett volna visszaj�nn�m. – mondta mag�ban Laura. – De a professzor hamarosan visszaj�n, nem? Egy�ltal�n hova ment?

-Nem tudjuk. Egyik reggel Schwarz bejelentette, hogy att�l a napt�l kezdve � az igazgat�.

-A t�bbi tan�r mit sz�lt hozz�?

-H�t mit sz�lhattak volna? Igaz�b�l egyre t�bben vannak, akik �gy gondolj�k, hogy n�h�ny szab�ly betart�sa nem �rt. De szerencs�re azok is meggy�z�dtek arr�l, hogy ez m�r t�lz�s.

-Micsoda? – pattant fel Marius az �gyr�l, mikor meghallotta a h�rt, amit Percy hozott neki. – Hova ment a professzor?

-Nekem nem mondott semmiit. Iigaz�b�l senkii sem tud semmiit. Csak azt tudom, ’ogy Quiintus Schwarz nagyon biiztos a dolg�ban. �n �gy l�ttam rajta, ’ogy biiztos benne, ’ogy sok�iig marad iigazgat�. Felesleges dolgokat tal�l kii a tan�roknak, hogy foglalkoztassa �ket. Rendk��v�l iideges��t�.

-P�ld�ul?

-Nekem miinden d�lut�n kiital�lt valami edz�st, amiit meg kell tartanom. K�r, ’ogy az iiskolaii fociicsapatba h�rman jelentkeztek. Miivel szab�ly az iis, hogy ha valakii n�gyes �tlag alatt van, akkor annak d�lut�nii �r�kra kell j�rniia.

-�s ezzel lefoglalja a legt�bb tan�rt is, ugye?

-’�t persze, mert miindenkii kap egy �vfolyamot.

-�gy pr�b�lja elterelni a figyelmet a professzorr�l. Szinte biztos vagyok benne, hogy a S�t�tek csin�ltak valamit vele.

-Egyet�rtek. De miit tegy�nk. Addig nem akartam semmiit sem tennii, am��g ’aza nem �rsz. T�nyleg, hogy siiker�lt Laur�val?

-Nagyszer�en. – mosolyodott el v�gre Marius. – Itt van. Elmondtam neki el�g sok mindent, amit m�r r�gen tudnia kellett volna. Megpr�b�ltam helyrehozni a hib�kat, amiket elk�vettem.

-’iib�kat?

-Majd egyszer elmes�lem. – legyintett Marius f�radtan. – Ha nem haragszol, �n most aludn�k egyet, mert az elm�lt m�sf�l napom nem �ppen pihen�ssel telt.

-Nyugodtan. Nekem �gyiis �r�m lesz.

Laura napjai �jra a rendesen zajlottak: iskola, tanul�s, pihen�s. Ez ism�tl�d�tt nap, mint nap. Sajnos Philippel nagyon keveset tal�lkozott, mivel a sulib�l nem mehettek el, egym�shoz nem mehettek �t. Egyed�l a h�tv�g�ik voltak szabadok. Olyankor p�tolt�k be azt, amit az el�z� h�ten elmulasztottak. A l�nyt egyre jobban aggasztotta, hogy a professzor nem ker�lt el�. Nem tudta elk�pzelni, mi t�rt�nhetett vele. F�lelmeir�l besz�lni sem tudott senkivel: apj�val �s �ccs�vel szinte csak h�tv�g�ken tal�lkozott, Percyvel pedig csak az edz�seken. Egyik este kopogtattak a szob�ja ajtaj�n. Attila Morduk l�pett be:

-Szia Laura! Ap�d �zeni, hogy este besz�lni szeretne veled �s Lukasszal.

-Mir�l?

-Nem tudom. De el�g komornak t�nt…

-Csak nincs valami baj?

Attila csak megvonta a v�ll�t �s elindult az ajt� fel�.

-V�rj! �s hogy jutok el od�ig? Este m�r nem mehet�nk ki az �p�letb�l.

-Ezt m�r Mariusszal besz�ld meg. Nekem nem mondott semmit.

A vacsor�n�l Marius nem volt jelen, �gy Laura csak �ccs�vel tudott besz�lni az est�r�l.

-Mi t�rt�nhetett? – k�rdezte agg�dva Laura.

-Nem tudom. �s hol lehet a papa? – n�zett v�gig a tan�ri asztalon Lukas.

-Valahogy le kell sz�kn�nk…

-Lesz�kni? Laura most ez nagyon vesz�lyes…

-Tudom, de sem a papa, sem Percy, se senki nem fog �rt�nk felj�nni, �gyhogy musz�j lesz lesz�kn�nk. Siker�lni fog! Ha kell �tmegyek hozz�d… - majd g�nyosan elmosolyodott. Itt a nagy alkalom, hogy visszav�gjon �ccs�nek a sok s�rteget�s�rt. - …ha egyed�l nem megy.

-Megy egyed�l. Csak annyit mondtam, hogy vesz�lyes.

-H�ny vesz�lyes dolgot is csin�ltunk m�r?

-H�t te t�bbet, mint �n. De igazad van, sokat. �s most m�g csak az �let�nket sem vesz�lyeztetj�k…

-Csak, azt hogy idej�runk-e vagy nem…

-Nem fognak kir�gni minket. Rem�lhet�leg. – majd elmosolyodott. – Akkor tal�lkozunk a papa szob�j�ban.

Lukas fel�llt az asztalt�l, majd indult volna visszavinni a t�lc�j�t, amikor Laura m�g ut�na sz�lt.

-V�rj! Mit sz�ln�l egy versenyhez? Nyolckor indulunk a szob�nkb�l. Aki hamarabb le�r az a men�bb tes�!