�lomutaz�s kettesben

Marius ezen a napon m�r m�sodszor t�rt be valahova, ahova illett volna kopogni, vagy legal�bb valamilyen m�don jeleznie �rkez�s�t.

-Hol van Laura? – k�rdezte k�sz�n�s n�lk�l apj�t, aki meglep�dve �llt az el�t�rben.

-�n is �dv�z�llek, fiam. – mondta ironikusan a f�rfi. – Mi�rt keresed?

-Fontos dologr�l lenne sz�, amit n�gyszemk�zt akarok megbesz�lni vele.

-�rtem. Ha j�l tudom fenn van a szob�j�ban…

-K�sz�n�m. – mondta gyorsan Marius �s szaladt is Laura szob�ja fel�. �tk�zben viszont – sz� szerint - �jabb akad�lyba �tk�z�tt. Annyira sietett, hogy bele�tk�z�tt a vele szembe j�v� valakibe, aki ezt r�gt�n a szem�re is h�nyta.

-Marius! Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk tal�lkozni.

-Jajj, ne. – mondta ki els� gondolat�t a f�rfi, amikor megismerte a hangot. – Ella, te folyton itt vagy?

-Nem, dehogyis. Csak akkor, ha �ssze akarok futni veled. – sz�lt nevetve, mik�zben megsimogatta Marius arc�t. A f�rfi m�rgesen n�zett r�.

-Hagyj�l b�k�n.

-Azt hittem m�ly nyomokat hagyott benned a szilveszter �jszaka…B�r…

-R�szeg voltam. – ismerte be Marius. – Nem voltam teljesen ura �nmagamnak. De jobb ha tudod, ez m�g egyszer nem fog el�fordulni. – � ezzel befejezettnek tekintette a besz�lget�st, �s megpr�b�lta kiker�lni Ell�t. A n� viszont ezt nem hagyta �s el�llta Marius �tj�t.

-Ne mondd, hogy nem volt j�.

Marius nem v�laszolt.

-A hallgat�s beleegyez�st jelent. K�sz�n�m. – majd f�lre�llt az �tb�l. Marius m�g n�h�ny pillanatig m�rgesen n�zett a n�re, majd sz� n�lk�l tov�bbment.

Ek�zben Laura az �lomutaz�shoz k�sz�l�d�tt. Elmagyar�zta Haldornak, hogy mennyire fontos, hogy valaki vigy�zzon a magatehetetlen test�re, am�g � �lomutaz�son van. M�r lefek�dt az �gyra, amikor kiny�lt az ajt� �s Marius bel�pett a szob�ba.

-Laura! V�rj!

A l�ny fel�lt �s meglep�dve n�zett az apj�ra.

-Mit keresel itt? – k�rdezte, mik�zben felpattant �s boldogan ugrott Marius nyak�ba.

-Elj�ttem. Azt hiszem, jobb lesz, ha n�h�ny dolgot szem�lyesen magyar�zok el. Sok k�rd�sed lenne ut�na…b�r szerintem �gy is sok lesz. De mindenr�l idej�ben…

-Sz�val, akkor elk�s�rsz?

-Igen. – b�lintott a f�rfi �s �t�lelte a l�nyt. Majd Haldorra n�zett. – Gondolom Laura m�r mindent elmondott neked…

-Igen. Azt hiszem. – majd k�rd�n n�zett a l�nyra.

-Akkor minden rendben. Induljunk, mert hossz� lesz az �t.

-Egy pillanat m�g. – sz�lt gyorsan Haldor. – Nincs semmi h�r Chrisr�l? – n�zett rem�nykedve a fi� nagyb�tyj�ra.

-Sajnos nincs, de Aventerr�r�l nem mindennap j�nnek h�rek. Nyugodj meg, Chris j�l van, �s nem is lesz semmi baja.

-Rem�lem.

Ezut�n nem esett t�bb sz�, Marius �s Laura lefek�dtek egym�s mell�. Haldor pedig mag�hoz vett egy k�nyvet felk�sz�lve arra, hogy t�bb �r�n kereszt�l itt kell �lnie.

-Fogd meg a kezemet Laura, �s ne gondolj semmire. T�nyleg semmire…most �n foglak vezetni…Tudom, hogy ilyet m�g sose csin�lt�l, de most fontos, hogy pontosan �rkezz�nk meg…

Laura nem sz�lt semmit, csak k�vette apja utas�t�sait. De miel�tt v�giggondolta volna, hogy ne gondoljon semmire, Marius m�r fel is �lt.

-Majdnem elfelejtettem. – mondta, majd el�vett a zseb�b�l egy kis �veget. – F�nyr�zsa-kivonat.

-Micsoda?

-F�nyr�zsa-kivonat. – ism�telte meg. – Hasznos kis ital az �lomutaz�knak. A gond csak az, hogy ez az utols� �veg.

-Hogy-hogy?

-Mert csak egyvalaki tudta elk�sz�teni… - Laura k�rd� pillant�s�ra Marius folytatta. – �desany�d.

Laura nem sz�lt semmit, csak meglep�dve n�zett apj�ra.

-� tal�lta meg a receptet, �s mindig � k�sz�tette el. De sajnos a recept elt�nt…�gy senki sem tudja, hogyan kellene elk�sz�teni. A f�nyr�zsa-kivonatot nem szoktuk gyakran haszn�lni, mert nem sz�ks�ges �s mert nagyon ritka, �gy neh�z el��ll�tani.

-Milyen hat�sa van?

-Nem fognak l�tni minket az �lomutaz�s alatt. Mi egym�st l�tjuk, de senki sem fog minket l�tni. �sszesen h�rom �r�nk van, ennyi ideig hat a szer. Igy�l bel�le egy kortyot. – adta oda az �veget l�ny�nak, majd � is belekortyolt az italba. – �s most indul�s. – Laura becsukta a szem�t �s k�vette apja utas�t�sait. Hallotta, hogy apja az �lomutaz�shoz sz�ks�ges kis verset mondja mellette, majd hirtelen ez is megsz�nt.

-Laura, nyisd m�r ki a szemedet! Meg�rkezt�nk… - hallotta Marius hangj�t.

-Bocsi. – n�zett k�rbe. Laura sz�m�ra ismeretlen v�rosban voltak, egy csal�di h�z el�tt. A h�z el�kertj�ben sz�p vir�gok ny�ltak, minden z�ld volt, az id� kellemes, teh�t ny�r volt.

-Hol vagyunk? – k�rdezte k�v�ncsian Laura.

-T�relem. Mindj�rt r�j�ssz. – mondta Marius �s v�rakozva nekid�lt a ker�t�snek. Alig kellett n�h�ny percet v�rniuk, amikor egy alak jelent meg az utca v�g�n. Amikor k�zelebb �rt, Laur�nak nem kellett magyar�zat arra, hogy hol vannak.

-Papa! Ez te vagy…

-…16 �vvel ezel�tt. Igen. �s most egy olyan jelenetet mutatok meg neked, amir�l nagyon kevesen tudnak. El�gg� k�nos…de tudnod kell r�la, hogy meg�rts egy-k�t dolgot. Ennek ellen�re biztos vagyok benne, hogy ezek ut�n is lesznek k�rd�seid…�s �n azokat meg is fogom v�laszolni.

Ek�zben a fiatal Marius meg�rkezett a kertkapuhoz. Az id�sebb Marius �s Laura k�vett�k �t be a kertbe, majd a kertb�l a h�zba. Az el�t�rben a fi� hanyagul ledobta t�sk�j�t, majd tov�bbindult a nappali fel�. Marius viszont nem l�pett be a szob�ba, ahogy Laura v�rta volna, hanem egyszer�en megtorpant. Laura odal�pett m�g�, � viszont m�r csak a sz�tugr� p�rt l�tta, akik a kanap�n �ltek. A l�ny ahogy jobban megn�zte �ket, k�t ismer�s arcot v�lt felfedezni. Laura k�rd�n n�zett az apj�ra, aki csak a fej�vel jelzett, hogy figyeljen oda a besz�lget�sre is.

-Mit csin�ltok ti itt? – k�rdezte Marius olyan hangon, mint aki nem akarn� elhinni, amit l�tott.

-Besz�lgett�nk. – hangzott a t�m�r felelet.

-Ezt nem igaz�n nevezem besz�lget�snek… - Marius egy pillanatra elhallgatott, kereste a megfelel� szavakat. P�r pillanat ut�n megsz�lalt. – Mark! Az�rt nem gondoltam volna, hogy ennyire szem�t vagy…

-Na de Marius… - sz�lalt meg v�gre a l�ny.

-Ella, te se sz�lj semmit. Hogy b�rt�tok ezt megtenni? Mark, nagyon j�l tudtad, hogy Ell�val j�rok. Akkor mi�rt?

-Igen, tudtam, hogy vele j�rsz, de gondolom az nem az �n hib�m, hogy nem �rezte j�l mag�t veled.

-Mark! – sz�lalt meg �jra Ella. – De igaza van…tudod Marius n�ha rettent� unalmas tudsz lenni.

Laura, Marius arc�t l�tva egy�ltal�n nem csod�lkozott volna, ha apja fiatalkori �nje odamegy Ell�hoz �s felpofozza a l�nyt. Marius ezt nem tette meg, hanem nagyot s�hajtott.

-�rtem. H�t akkor…�n v�geztem veletek. Tov�bbi j� sz�rakoz�st. – majd megfordult �s otthagyta a p�rocsk�t, akik meglep�dve figyelt�k mennyire nyugodtan viseli a megal�z� helyzetet. Marius felkapta az el�t�rben ledobott t�sk�j�t �s elindult az ajt� fel�, ami �pp akkor ny�lt ki, amikor � oda�rt.

-H�t te hova rohansz ennyire? – k�rdezte t�le az apja, aki az ajt�ban �llt.

-Nem tudom, csak el innen.

-Micsoda? Mit csin�lt�l m�r megint?

-�n semmit…de Mark…

-Mit csin�lt Mark?

-K�rdezd az �cs�met! Neki biztos lesz r� j� magyar�zata. – majd kifutott a h�zb�l.

Laura bambulva b�multa az �res ajt�t, amikor az apja odal�pett mell�.

-Gyere, menj�nk ut�nam… - majd elmosolyodott.

-Hogy tudsz ilyenkor viccel�dni? Az�rt ez el�g durva helyzet volt.

-Hamar t�ltettem magam rajta. De siess�nk, mert azt�n elvesz�tj�k a… - majd Laura pillant�s�t l�tva nem folytatta a mondatot.

-Most hova megy�nk?

-Az egyetem k�nyvt�r�ba. – n�zett r� l�ny�ra. – Jajj, Laura, hogy tudsz mindig �gy n�zni? Tudom, hogy nem voltam teljesen norm�lis fiatal koromban…

R�vid s�ta ut�n el�rt�k a k�nyvt�r �p�let�t. Az ajt�n bel�pve egy r�gi, poros terembe �rkeztek, ahol minden tele volt k�nyvekkel. Laura k�r�ln�zett, de nem l�tott senki ismer�st, �gy k�rd�n n�zett az apj�ra.

-Most merre?

-A h�ts� terembe. – mutatott egy ajt�ra, ami szinte el volt rejtve a k�nyvespolcok k�z�tt. Ez a szoba teljesen k�l�nb�z�tt a m�sikt�l. Itt is k�nyvek voltak, de m�g r�gebbiek, mint az el�z�k. Laura el sem tudta k�pzelni, mi�rt engedt�k, hogy b�rki is bel�pjen ide. Nem kellett sok�ig v�rnia a v�laszra, apja, mintha olvasna a gondolat�ban – b�r tudjuk erre nem volt k�pes – v�laszolt:

-Igaz�b�l ide csak az �rz�k l�phetnek be. Nekem Morgenstern professzor mutatta meg. De most figyelj�nk, mert az a r�sz j�n, amire m�r nagyon v�rt�l.

Hirtelen k�t alak l�pett ki a polcok k�z�l. Az egyik a 20 �vvel fiatalabb Morgenstern professzor volt, a m�sikat a l�ny m�g �let�ben nem l�tta. � fiatalabb volt, mint az igazgat�, b�r m�r � is el�g korosnak l�tszott. Laura gyorsan megkereste Mariust, aki egy sarokban �lt �s n�h�ny k�nyvkupac eltakarta, b�r Laura gyan�totta, hogy mindent hall.

-Sz�val megtal�ltad a j�slatot? – k�rdezte a professzor a m�sik f�rfit.

-Igen, de sz�momra teljesen �rtelmetlen. – egy kis pap�rt adott oda Morgensternnek, aki gyorsan felolvasta ami azon �llt.

Embercsillag, Aventerra

�sszekapcsol�dva

J�v�j�k sorsa

H�rom gyerek b�tors�ga

Ny�r k�zep�n �sszecsapnak

Gonosz Nagy�r hatalm�val

Aventerra sz�l�tte haz�j�t�l messze n�tt fel

�rz�nek a hat�rozott, b�szke l�ny sz�letett

Semlegesnek nevezhetj�k a b�tor fi�t,

Aki b�r oda nem val�, Aventerr�ra �tjut.

Rajtuk �ll a vil�g j�v�je

Ha �k elbuknak, ki menthet meg minket?

H�rman mindig seg�tik egym�st.

H�rmukat nem gy�zheti le semmi, csak a hal�l.

-Ha j�l tudom, most nincs az �rz�k k�z�tt gyerek. Vagy t�l id�sek ahhoz, hogy gyereknek nevezhess�k �ket, vagy m�g t�l fiatalok �s nem tudnak m�g semmit a harcunkr�l. – sz�lalt meg az idegen.

-Igen. Igazad van. �s nincs egy aventerrai sz�l�tt sem most a F�ld�n. De az is lehet, hogy a j�v�re utal.

-A j�v�re? De mi�rt pont most tudtuk meg?

-A j�slatok kisz�m�thatatlanok, James. Soha sem tudhatjuk mikor jelennek meg �s mikor teljes�lnek be. Az az egy biztos, hogy valamikor beteljes�lnek.

-M�gis, mit gondol professzor, mikor v�rhat� ez az �sszecsap�s?

-Meg kell v�rnunk, am�g – itt len�zett a lapra – lesz egy aventerrai gyerek, aki val�sz�n�leg a F�ld�n n�tt fel. B�r a messze jelenthet b�rmilyen helyet Aventerr�n is. El�g nagy t�vols�gok is vannak ott. Azt hiszem ezzel, majd akkor �rdemes foglalkoznunk, ha m�r biztosat tudunk. Meg kell v�rnunk, am�g lesz egy �rz�, aki l�ny. �gy sajnos sok v�laszt�sunk lehet, b�r tudtommal a k�zelj�v�ben nem avatnak l�nyt �rz�v�. �gy erre is v�rni kell. Semleges…ezt t�nyleg nem tudom, mire �rthetj�k. K�l�nleges k�pess�gei vannak, de nem �ll egyik oldalon sem? Vagy valami m�sra utal? Ezt t�nyleg nem �rthetem, de egy dolgot biztosan tudok James, ez a j�slat nem a mostani ny�rra vonatkozik, s�t meg merem kock�ztatni, hogy m�g sok�ig nem kell foglalkoznunk ezzel a j�slattal. Ett�l f�ggetlen�l nagyon fontos, hogy a kez�nkben van, �s el�bb megszerezt�k, mint ellens�geink.

A besz�lget�s k�zben az igazgat� megfogott egy k�nyvet �s a v�g�re helyezte a pap�rt.

-Azt hiszem ennek itt a helye. – mondta, majd a m�sik f�rfira n�zett. – Gyere, megh�vlak egy italra, azt hiszem, meg�rdemled. – majd a k�t f�rfi elhagyta a termet. Amikor minden megnyugodott az ifjabb Marius meglepett arccal �llt fel rejtekhely�r�l. Term�szetesen nem tudta legy�rni k�v�ncsis�g�t, �gy fel�llt �s el�vette a lapot. � t�bbsz�r is �tolvasta, majd keresett egy �res pap�rt �s valami �r�eszk�zt (�gy t�nt ez itt mindig van k�zn�l), �s lem�solta a kis verset. A k�nyvet becsukva elolvasta annak a c�m�t is: Societas Septem Sodalium, majd ezt is feljegyezte. M�g p�r percig �ld�g�lt, olvasgatta a verset, majd � is t�vozott.

-Most ugrunk egy kicsit az id�ben. – mondta Marius, mik�zben l�ny�ra n�zett. – �t �vvel sz�let�sed ut�n m�r szinte biztos voltam abban, hogy kikr�l sz�l a j�slat. Vagyis k�t szem�lyben voltam biztos. – itt hosszan, egy sz� n�lk�l n�zett Laur�ra.

-Kik voltak azok?

-Sejtelmed sincs r�la?

-Ezek ut�n… - mosolyodott el Laura. – Sz�val akkor hova megy�nk?

Marius nem v�laszolt, csak megfogta Laura kez�t. A l�ny igaz�b�l nem tudta, hogy mit kell csin�lnia. Tudta, hogy b�zhat apj�ban, �gy t�relmesen v�rt. Hirtelen �gy �rezte, hogy be kell csuknia a szem�t. Amikor �jra kinyitotta, m�r a h�zukban �lltak.

-Mi�rt?...Hogyan?

-Csssss. – s�gta oda a f�rfi. – Kicsit k�s�n �rkezt�nk. – sz�lt, �s dolgoz�szob�ja fel� kezdte tolni a l�nyt. Laura sz�ve �sszeszorult, amikor az els� mondatot meghallotta.

-Marius! Ezt nem teheted! Ha oda�rod a nev�ket, megpecs�teled a sorsukat! – a l�ny r�gt�n felismerte a hangot. �desanyja volt az.

-Mama? – t�togta n�m�n Laura, mik�zben bel�pett az szob�ba. Marius csak b�lintott.

Anna az asztal el�tt �llt, �s m�rgesen n�zett f�rj�re. Marius fel�llt az asztalt�l �s a n� el� l�pett.

-Szinte biztos vagyok benne. �s ha nem �rom oda a nev�ket, akkor is �k lesznek a j�slat beteljes�t�i.

-Nem…akkor m�g van es�ly�k.

-Anna! N�zd meg ezt a sz�veget! – ny�lt oda a pap�r�rt az asztal�ra. – „Aventerra sz�l�tte haz�j�t�l messze n�tt fel.” – olvasta hangosan. – Ez biztos, hogy Christine. Hossz� id� �ta � az els�, aki aventerrai �s a F�ld�n �l.

-Honnan tudod…?

-Megk�rdeztem a professzort. – v�gta r� kicsit inger�lten. – �s 5 �v b�ven el�g volt, hogy megismerjem a l�nyomat. Laur�ra t�k�letesen illik ez a le�r�s.

-J�, tegy�k fel, hogy mindez igaz. De ki lehet a harmadik?

-Na l�tod, err�l fogalmam sincs.

-M�g egy ok arra, hogy ne �rj oda semmit. Te is hallottad Morgenstern professzort. Figyelmeztetett, hogy ne d�nts elhamarkodottan.

-Ez nem elhamarkodott d�nt�s. �pp el�g id�m volt mindent v�giggondolni.

-Nem veszed �szre, hogy a saj�t l�nyunkat sodrod vesz�lybe?

-Sajnos az az �rz�sem, hogy Laur�nak t�bb hasonl� kalandot is �t kell �lnie. Az �lete mindig vesz�lyben van. Ne f�lj, - l�pett oda feles�g�hez Marius egy kis sz�net ut�n, mik�zben egy puszit nyomott Anna arc�ra. – nem lesz semmi baja…ugyan�gy, ahogy Lukasnak sem.

-Rem�lem is. – v�gta r� dacosan a n�. Ekkor egy kisl�ny jelent meg az ajt�ban. Szem�t d�rzs�lgette, l�tszott, hogy most �bredt fel.

-Mi�rt veszekedtek?

A sz�l�k meglepetten n�ztek a l�nyukra. Nem gondolt�k volna, hogy ennyire hangos volt az �sszesz�lalkoz�suk. Anna odal�pett a kisl�nyhoz �s felemelte.

-Nem veszeksz�nk – mondta, mik�zben �les pillant�st vetett Mariusra. – Csak besz�lgett�nk. Mi�rt nem alszol, kicsim?

-Rosszat �lmodtam. – mondta szomor�an a kicsi Laura.

-Gyere, - mondta Marius, mik�zben �tvette feles�g�t�l a kisl�nyt. – elkergetj�k a gonosz �lomman�kat �s megkeress�k a j�kat!

Anna megr�zta a fej�t, majd Marius f�l�be s�gta: M�g folytatjuk. Ezut�n mindh�rman elhagyt�k a szob�t �s a k�t �lomutaz� maradt csak ott.

-Mi pedig most visszamegy�nk, �s azt k�rdezel, amit csak akarsz!