Meona, az �j bar�t

Ranek �lvezte a bujdos�k �let�t. Szabad volt, mint a mad�r, eg�sz nap azt csin�lt, amit akart. Gyakran ellovagolt a k�zeli r�tekre, erd�kbe. Kev�s es�lye volt annak, hogy b�rki megl�ssa. Messze voltak a f�v�rost�l, �gy katon�k, nemes emberek ritk�n j�rtak ezen a vid�ken. Ranek meg�llap�totta, hogy Giro remek b�v�helyet tal�lt az emberek sz�m�ra. Egyik ilyen �tja ut�n a bujdos�k vezet�je ijedt arccal v�rta.

-Baj van, Ranek!

A fi� nem sz�lt semmit, csak gyorsan leugrott a l�r�l. Mivel Ranek nem v�laszolt, Giro folytatta:

-Irodant k�t nap m�lva fel akarj�k akasztani.

Ranek leejtette a nyerget, amit a kez�ben tartott.

-Micsoda? Meg kell menten�nk!

-Megmentj�k. – b�lintott Giro. – Meg akartunk v�rni t�ged. Most azonnal indulunk. – Hirtelen megfordult �s a barlang ajtaj�ban �ll� k�t l�nyhoz sz�lt:

-Azela! Meona! K�sz�ts�tek �ssze az �telt �s az italt, amit magunkkal visz�nk.

A l�nyok b�lintottak �s visszasiettek a barlangba. Ranek sz�tlanul n�zett ut�nuk �s azon j�rt az esze, hogyan szabad�thatj�k meg bar�tj�t a h�h�r karmai k�z�l. K�zben Giro tov�bbi parancsokat osztogatott.

-Tholomis, te a l�nyokkal maradsz! Yarell, �s Tuffo Ranekkel �s velem maradnak. A t�bbiek a v�roson k�v�l lesznek, �s ha seg�teni kell, akkor j�nnek csak ut�nunk. T�zen itt maradnak �s vigy�znak a gyerekekre �s a barlangra. – Gyorsan kijel�lte ezeket az embereket: �t f�rfit �s �t n�t. K�zben egy kisfi�, aki nem lehetett t�bb t�z �vesn�l, el�rel�pett.

-�n is szeretn�k harcolni!

-Liipa! Majd akkor harcolhatsz vel�nk, ha m�r meg tudod tartani a kardodat egyenesen.

-Most is megy. – feleselt a fi�, majd megpr�b�lta bemutatni. Nem siker�lt neki, ez�rt szomor�an hajtotta le a fej�t, amikor t�bben elkezdtek nevetni. Ranek odal�pett hozz� �s let�rdelt a fi� el�.

-Liipa! �rizd a barlangot! Ez sokkal fontosabb feladat, mint amit mi tesz�nk. Gondolj bele, mi lenne vel�nk, ha nem lenne otthonunk, ahova visszat�rhetn�nk. Te vagy minden rem�ny�nk, Liipa!

A kisfi� b�tor mosollyal n�zett a nagyfi�ra. Ranek megveregette Liipa v�ll�t, majd fel�llt.

-Mehet�nk?

Senki nem sz�lt, t�bben egyszer�en b�lintottak. Ranek �s Giro megfogt�k lovaik kant�rj�t �s �gy vezett�k az �llatokat. T�bb csal�dnak nem volt lova, amit mag�val hozhatott volna a sz�m�zet�sbe, �gy k�nytelenek voltak gyalog menni Tirlos fel�.

-Ha minden j�l megy, holnapra Tirlosba �r�nk. Lesz egy napunk, hogy kipihenj�k magunkat.

-K�rdezhetek valamit, Giro?

-Nyugodtan. – mosolygott b�tor�t�an Ranekre a f�rfi.

-Mi�rt engeded, hogy seg�tsek kiszabad�tani Irodant?

-Felesleges lenne ellenkeznem veled. Tudom, hogy minden megtenn�l a bar�tod�rt. �s tudom, ha nem engedtem volna azt, hogy vel�nk gyere akkor j�tt�l volna magadt�l.

-Ez igaz. M�gis…ha �szrevesznek, akkor…

-Akkor sincs semmi. Irodan bar�tja volt�l �s vagy m�g most is. Val�sz�n�leg a v�rban tudj�k, hogy te vagy az egyik, aki megpr�b�lja kiszabad�tani a kir�lyt.

-Kir�lyt…furcsa, hogy �gy besz�ltek r�la. Irodan sose lesz az �n szememben komoly kir�ly. – Egy pillanatra elhallgatott. – Ez cs�ny�n hangzott. Ha ezt valaki meghallotta volna, biztosan fels�g�rul�ssal vagy fels�gs�rt�ssel v�dolna. – elmosolyodott.

-Val�sz�n�, de itt mindannyian tudjuk, hogy nem vagy �rul� �s tudjuk, hogy sohasem s�rten�d meg a kir�lyunkat.

-Soha. – r�zta a fej�t Ranek. – M�gis…� a bar�tom. �s nem hagyhatom, hogy egy mogorva uralkod� v�ljon bel�le, akinek csak a h�bor�kon �s az ad�kon j�r az esze.

Giro nem v�laszolt Raneknek, csak mosolygott.

Este a t�bort�z k�r�l vid�m hangulat volt. A legt�bben biztosak voltak a gy�zelemben, �gy m�r elk�nyvelt�k magukban, hogy az igazi kir�ly az � oldalukon fog harcolni. Boldogan �nekeltek, t�ncoltak a t�z k�r�l. Ranek is egy�tt mulatott a t�rsas�ggal, pr�b�lt megfeledkezni az elk�vetkez� kalandokr�l. Hirtelen egy vid�m l�ny jelent meg mellette �s le�lt a fi� mell� a f�be.

-K�rlek, mes�lj a nemesi �letr�l!

-�n?

-Mi�rt l�tsz te itt m�g valakit, aki tudna err�l mes�lni? – n�zett k�r�l a l�ny.

Ranek egy pillanatra elgondolkodott, majd belepillantott a l�ny barna szem�be. �rdekl�d�s csillant benne, majd a fi� elmosolyodott.

-Te vagy Meona, ugye?

A l�ny b�lintott.

-K�rlek, mes�lj valamit. �n a f�ldeken n�ttem fel �s m�g csak a k�zel�be sem ker�ltem a palot�nak. Te biztos t�bbet tudsz.

-H�t j�. – mondta v�g�l Ranek. – De tudnod kell, hogy �n sem vagyok nemes. �n csak olyan szerencs�s vagyok, hogy a kir�ly legkedvesebb katon�j�nak a fia lehetek. Illetve j�ban vagyok Irodannel. �n is csak t�le hallottam a b�lokr�l. Mindig azt mes�lte, hogy sz�rnyen unalmasak. Sosem hittem neki.

-M�gis, hogy zajlik egy ilyen b�l?

-T�ncolnak, esznek, isznak, nevetnek. Nem tudom. De valahogy �gy. – Ranek hirtelen elnevette mag�t.

-Mi olyan vicces? – k�rdezte Meona.

-Eszembe jutott, hogy kiskoromban – tizenk�t �ves lehettem – egyszer meg akartam lesni a b�lt. Odaosontam az egyik ajt�hoz, �vatosan kinyitottam… - Ranek kis sz�netet tartott, hogy felcsig�zza hallgat�ja �rdekl�d�s�t.

-Mondd m�r, hogy mit l�tt�l! – ki�ltott fel Meona.

-Egy nagy… - Ranek alig b�rta visszatartani a nevet�s�t. – Bocs�ss meg…egy nagy feneket. – Meona is elnevette mag�t.

-Komolyan?

-A legkomolyabban. – mondta, b�r nevet�se nem igaz�n keltette komolys�g�nak l�tszat�t. – Pont ott �llt egy v�n n�, az undor�t� lila ruh�j�ban �s �ppen akkor fordult a t�nct�r fel�, �gy �n m�r csak a h�ts� fel�t pillanthattam meg.

Ranek nevetve eld�lt a f�ben �s feln�zett az �gre.

-Az�ta elment a kedvem a leskel�d�st�l.

-Elhiszem. – fek�dt mell� Meona is. – Milyen volt a kir�lyi udvarban feln�ni.

-�rdekes. Engem is kioktattak minden olyan dologra, amire egy nemesnek sz�ks�ge van, m�gsem kell haszn�lnom. Mi�ta feln�ttem, az�ta t�bbsz�r is voltam m�r k�vet. Vagyis k�vetek seg�dje, mert ugye ahhoz m�g fiatal vagyok, hogy igazi k�vet legyek. De m�r t�bb orsz�gban voltam, �s t�bb uralkod�val is tal�lkoztam.

-Olyan szerencs�s vagy Ranek!

-Ne hidd, hogy olyan szerencs�s vagyok. T�bbsz�r harcoltam m�r h�bor�kban, embereket kellet �ln�m. Erre sohasem v�gytam. Ap�m tan�t�sai viszont j�l j�ttek, ha v�dekezni vagy t�madni kellett. Ap�m tan�tott meg mindenre, amit most tudok. Neki k�sz�nhetem, hogy m�g �lek.

-Hol van most az ap�d?

-Meghalt. Egy harcban. – Ranek elmes�lte a l�nynak a t�mad�st, amit a G�rd�l� K�vek Tenger�nek kir�lya ind�tott az orsz�g ellen. Elmondta, hogy �t k�ldt�k Irodan herceg megkeres�s�re, majd elkapta az ellens�g. Ott azt gondolt�k r�la, hogy k�m, ez�rt meg akart�k �lni, de az utols� pillanatban Pant, Ranek apja megmentette �t, b�r ezzel kirobbantott egy harcot. A fi� apja ebben a harcban halt meg.

-Ez nagyon szomor�. Sajn�lom, hogy megk�rdeztem.

-Ne sajn�ld. Nekem is j� volt valakinek elmondani. �s k�sz�n�m, hogy neked mondhattam el.

Ranek fel�lt �s k�r�ln�zett. T�bben aludtak m�r, m�sok �ppen lefekv�shez k�sz�l�dtek.

-K�s� van. Ideje aludni. Holnap kor�n indulunk tov�bb.

Meona b�lintott �s otthagyta a fi�t.

M�snap reggel �jra �ssze�llt a menet, de most m�r Meona is csatlakozott Ranekhez �s Girohoz a sor elej�n. A fiatal fi� v�gigmes�lte az utat, �gy Ranek �s Meona sz�m�ra gyorsan eltelt az a p�r �ra, m�g el�rt�k Tirlost.

Giro v�gign�zett a t�rsas�gon.

-Ma este itt maradunk egy�tt, holnap reggel pedig elindulunk, hogy meghi�s�tsuk a kiv�gz�st. Thomolis, menj be a v�rosba �s tudd meg, mikor lesz az akaszt�s.

A fi� b�lintott, majd elfutott a v�ros fel�.

-Holnap reggel Tholomis, Azela �s Meona a d�li kapun �t mennek a v�rosba. Mi, Yarell, Tuffo, Ranek �s �n pedig megker�lj�k a v�rost �s az �szaki kapun�l jutunk be. – mondta a haditervet Giro. – Ha b�rmi baj lenne valamelyik�nk �rtes�t benneteket �s ti sz�tsz�r�dva a seg�ts�g�nkre siettek. Rem�lj�k erre nem ker�l sor.

Giro ezut�n f�lreh�vta azokat az embereket, akik m�snap reggel vele tartanak.

-Minden rajtunk m�lik. Ha siker�l a kir�lyt felakasztani, akkor senki sem �ll�thatja meg Fertah r�muralm�t. L�nyok, nagyon pontosan l�jetek, ne �ljetek, csak sebes�tsetek. A l�nyeg az, hogy kiszabad�tsuk Irodant. Nek�nk pedig gyorsnak kell lenn�nk. Megpr�b�lunk min�l k�zelebb �llni, hogy r�gt�n tudjunk cselekedni, ha megkezd�dik a felfordul�s. Holnap viselkedjetek egyszer�en, ne keltsetek semmif�le felt�n�st. Ha b�rmi baj lenne t�l�nk Yarell �rtes�ti a t�bbieket, t�letek pedig – n�zett a l�nyokra – Tholomis fut vissza. � a leggyorsabb. Minden vil�gos?

-Igen. – hangzott a v�lasz.

-Akkor holnap eld�l a sorsunk. Most pihenjetek, hossz� volt az �t.