A menek�lt

Chris remek�l �rezte mag�t az els� napokban. A f�lnapos lovagl�s ut�n meg�rkeztek a F�ny �rz�j�nek otthon�ba, Hellunyatba. �gy t�nt, Elysiont nem lepte meg, hogy a l�ny Aventerr�n l�tja. Els� pillant�sra Chris f�lelmet pillantott meg a f�rfi szem�ben, azt�n Elysion elmosolyodott �s vid�man vezette k�rbe a l�nyt a v�rban. Chris r�pke f�l �ra alatt megismerhette azokat az embereket, akikr�l Laura t�rt�neteiben mes�lt: Paravain lovagot, Alienort �s m�g sok m�s embert. Legjobban a sz�ke haj� fiatal fi�n�l lep�d�tt meg:

-Alarik? Te vagy Alarik? Te nem halt�l meg?

A fi� pr�b�lta elrejteni mosoly�t, de nehezen ment.

-Nem. De majdnem. – r�zta a fej�t. – A s�rk�ny nem evett meg, csak elkapott.

-Hogy fog �r�lni Laura… - mondta nevetve Chris a fi�nak.

A k�vetkez� napokban a l�ny beleszokott a v�r �let�be, seg�tett a munk�kban, egy�tt gyakorolt a lovagjel�lt apr�dokkal. Ahogy teltek a napok, a l�ny egyre jobban �sszebar�tkozott Alarikkal �s Alienorral. A k�t gyerek sokat mes�lt �s seg�tett neki.

Egyik nap Chris �s Alarik �ppen „k�l�n�r�t” vettek v�v�sb�l – egym�s ellen harcoltak. Az edz�s k�zep�n egy m�sik apr�d futott v�gig az udvaron a katon�k sz�ll�sa fel�. A k�t gyerek m�g hallotta, ahogy beki�lt az ajt�n.

-Riad� van! Mindenki jelenjen meg az udvaron. Paravain lovag parancsa!

Chris �s Alarik �sszen�ztek. Mi t�rt�nhetett? A k�rd�s mindenkinek a fej�ben fel�tl�tt. Vajon ki t�madhatja meg Hellunyatot? Alig kaptak �szbe, m�ris ott gy�lekeztek k�r�l�tt�k a Feh�r Lovagok. Paravain lassan l�pkedett az udvaron kereszt�l.

-Ez a Gerin, m�r megint t�lz�sba vitte. Nem t�mad minket senki…legal�bbis nem hiszem, hogy Borboron h�rom katon�val akarn� megt�madni a v�rat. Igen… - sz�lt l�tva a katon�k meglepett arc�t. – H�rom Fekete Lovag k�zeledik �s egy lovast �ld�znek. – Majd r�mutatott h�rom lovagra. – Ti velem j�tt�k, a t�bbiek az�rt maradjanak �rs�gben, h�tha seg�teni kell nek�nk. Mi elmegy�nk �s seg�t�nk annak a lovasnak.

Miut�n befejezte, elindult az ist�ll� fel�, a kiv�lasztott h�rom f�rfi k�vette. Alarik a fej�vel intett Chrisnek �s felvezette a l�nyt a v�rfal egyik r�sz�re, ahol t�k�letes kil�t�s ny�lt az el�tt�k elter�l� t�rs�gre. L�tt�k, ahogy a n�gy lovas kilovagol a kapun. Chris eln�zett a t�volban l�v� erd� fel�. Ott m�r l�tszott a m�sik n�gy lovas alakja. Az els� alig n�h�ny m�terrel volt a t�bbi el�tt, �s l�tszott, hogy er�s v�gt�ra �szt�k�li a lov�t. N�h�ny perc alatt �sszetal�lkozott a k�t csapat. Nem volt nagy harc, a Fekete Lovagok hamar visszavonultak. Paravain �s a t�bbiek k�zre fogt�k a lovast �s �gy k�s�rt�k a v�r fel�. P�r perc m�lva m�r a v�rfalon bel�l, biztons�gban �rezhett�k magukat. Lesz�lltak a l�r�l �s addigra m�r ott tolongtak k�r�l�tt�k a k�v�ncsiak. Paravain egy m�rges pillant�ssal �s n�h�ny sz�val elkergette �ket onnan, majd az ismeretlen lovast a v�r fel� terelte. Chris v�gign�zett a fi�n: magas volt, barna haj� �s k�r�lbel�l vel�k egyid�s.

-Ki lehet ez? – n�zett r� Alarikra a l�ny. A fi� nem v�laszolt, csak megr�zta a fej�t. – �s mi�rt �ld�zhett�k ezek a lovagok?

Alarik sem tudta a v�laszokat, ez�rt Paravain ut�n eredt. Chris pedig a fi� ut�n.

-Alarik! Hova m�sz? – majd kicsivel k�s�bb Chris szemreh�ny� hangon folytatta: - Alarik! Nem illik hallgat�zni.

-Tudom, de most psssszt.

Chris rosszall�an cs�v�lta a fej�t, de ott maradt. N�h�ny pillanattal k�s�bb kiny�lt az ajt�. Morwena mosolyogva n�zett a k�t gyerekre.

-Ha ennyire k�v�ncsiak vagytok, akkor ink�bb gyertek be.

Alarik �s Chris v�r�s arccal l�ptek be az ajt�n. Az ismeretlen fi� egy asztaln�l �lt �s �ppen egy szelet kenyeret tartott a kez�ben. Hamar befejezte az ev�st, majd megsz�lalt:

-K�sz�n�m, hogy megmentettetek. Nem is tudom mi lett volna…

-Ezen m�r nem �rdemes gondolkodni. – sz�lt Paravain. – Annak �r�lj, hogy itt vagy �ps�gben. – majd elhallgatott, Morwen�ra n�zett. A n� seg�tette ki.

-Tulajdonk�ppen ki vagy te?

-Eudo vagyok. A H�hegys�g l�b�n�l sz�lettem. A sz�leim kor�n meghaltak. Egy kedves �regember nevelt fel, azt�n mikor � is meghalt elkezdtem bej�rni Aventerr�t.

-Mi�rt �ld�ztek ezek a lovasok? – k�rdezte Chris.

-Nem tudom. T�nyleg fogalmam sincs. – v�laszolta a k�rd� pillant�sokra.

-Pihenj csak. Biztos elf�radt�l. – mondta kedvesen Morwena. – Ha b�rmire sz�ks�ged lenne, nyugodtan sz�lj. – megfordult, majd kiment a szob�b�l. Chris k�zben odal�pett az asztalhoz, ahol a fi� �lt.

-Mes�lj valamit a haz�dr�l. – �lt le egy sz�kre a l�ny.

-Mit mes�lhetn�k? Biztos hallott�l m�r r�la… - mosolyogott Eudo.

-Nem hallottam r�la…a F�ldr�l j�ttem. – majd a fi� csod�lkoz� tekintete miatt folytatta. – Vagyis az Embercsillagr�l…ahogy itt ti nevezitek a bolyg�t. Sz�val m�g semmit sem hallottam az otthonodr�l kedves… - v�rakozva n�zett a fi�ra.

-Eudo. Eudonak h�vnak. – seg�tette ki Christ.

-Eudo. – b�lintott a l�ny. – Bocs�ss meg, de… a nevek sohasem voltak az er�ss�geim. Furcsa neved van.

-T�nyleg furcsa. – sz�lalt meg kiss� rekedten Alarik is, mik�zben odal�pett � is az asztalhoz. – A H�hegys�gb�l pedig egyenesen �rdekes.

-Ha engem k�rdezn�tek, azt mondan�m, hogy valami meleg helyr�l j�tt�l. – folytatta Chris. – De gondolom a H�hegys�gben h� is van.

Eudo r�mosolygott a l�nyra, Alarikra viszont m�rges pillant�sokat vetett.

-Igen, t�nyleg furcsa n�v. Any�m viszont a tenger partj�n �lt…ott pedig meleg van.

-Nem azt mondat, hogy a sz�leid meghaltak, amikor kicsi volt�l? – k�rdezte r�gt�n Alarik.

-De…de annyi idej�k m�g volt, hogy mes�ljenek nekem. – hirtelen fel�llt. – Nem tudom, mi�rt vagy ilyen bizalmatlan velem? – m�rgesen elfordult az asztalt�l, majd kirohant a teremb�l.

-Mire volt ez j� Alarik? – fordult Chris a sz�ke fi�hoz.

-Nem tudom… Valami nem tetszik ebben a fi�ban. Valami furcsa…

-A neve! Azonk�v�l semmi. Rossz helyre keveredett �s elkezdt�k �ld�zni.

-Na l�tod ez �rdekes. A Fekete Lovagok sosem t�madnak meg senkit ok n�lk�l. Mindig van okuk.

-Alarik, te komolyan ennyire naiv vagy?

-Nem �gy �rtettem. Ha nincs semmi dolguk, akkor Borboron v�r�ban id�znek. Csak ha valami gaztettre k�sz�lnek, akkor hagyj�k el a v�rat. Teh�t, val�sz�n�leg kis bar�tunk l�tott valamit, amit nem kellett volna. Ha viszont l�tott valamit, akkor elmondhatn� nek�nk… v�g�l is mi harcolunk Borboron �s a katon�i ellen.

-Ezeket csak bebesz�led magadnak. Nincs r� semmi bizony�t�kod.

Alarik elhallgatott egy kicsit, majd egy m�sik „fegyvert” vetett be a l�ny megnyer�s�re.

-Tetszik neked, ugye?

-Ki? – v�gta r� Chris r�gt�n, de k�zben halv�nyan elpirult.

-Ki? H�t Eudo…

-Dehogy tetszik.

-K�rlek, ne hazudj nekem. L�tszik rajtad, hogy tetszik.

-De �n m�st szeretek! Haldor…

-Lehet, hogy �t szereted, de ne mondd azt, hogy nem tetszik Eudo.

Chris elhallgatott egy kicsit.

-Na j�… tal�n egy kicsit.

-Tudtam! Tetszik neked �s nem akarsz rosszat gondolni r�la.

-Ig… mi? Jajj, Alarik, mi�rt mondasz ilyeneket?

-�n csak az igazs�got mondom.

-Az most teljesen mindegy. Elegem van ebb�l…�n most elmegyek �s megpr�b�lom kiengesztelni azt a szeg�ny Eudot.

Fel�llt �s az ajt�hoz ment. Mikor oda�rt Alarik m�g ut�na ki�ltott:

-L�tod? M�r megint hozz� m�sz!

-Nem akarok semmit t�le, �rted? – ki�ltotta vissza Chris, majd elt�nt az ajt�b�l.

Alarik fel�llt a sz�kr�l, amin eddig �lt. Az ablakhoz s�t�lt �s kin�zett az udvarra. Ott lenn katon�k gyakorlatoztak, asszonyok dolgoztak, gyerekek j�tszottak. Mindezt Alarik nem fogta fel, gondolatai m�shol j�rtak. Elhat�rozta, hogy terv�vel el��ll Paravain el�tt is. Val�sz�n�leg � sem fog hinni neki, de legal�bb a gyanakv�s magjait el�ssa. Ha pedig hisz neki…akkor az k�sz csoda lesz.