Mi�rt?

Laura k�nnyes szemmel n�zett az apj�ra. Nem sz�lt semmit. M�rgesnek, becsapottnak �s csal�dottnak �rezte mag�t. Soha sem gondolta volna, hogy pont az apja lesz az, aki �t�ratja egy m�sik iskol�ba. Marius nagyon j�l tudta, hogy Laura im�dja Ravenstein. Ez az �rz�se m�g jobban fokoz�dott az�ta, hogy �rz� lett. Ezenk�v�l ott voltak a bar�tai. A bar�tai �s a szerelme. Hogy fogja Philippnek ezt elmagyar�zni? Laura nagyapja hangj�b�l �rezte, hogy az iskolak�rd�st lez�rtnak tekintette.

Laura az apj�ra n�zett. Milyen j�l j�tszotta, hogy nem akar idej�nni. Pedig akkor m�r biztosan tudta, hogy el akarja k�ldeni Ravensteinb�l. De mi�rt?

Marius n�zte a l�ny�t, �s nem tudta, hogyan kezdje el kimagyar�zni a dolgot. A helyzet egy�rtelm� volt. J�rgen olyan zseni�lisan el�adta ezt az eg�sz �t�rat�st, hogy mindenki elhitte.

-Laura! K�rlek hallgass meg. A nagyap�d bejelent�se engem is v�ratlanul �rt.

-Nem tudt�l r�la?

-Nem…vagyis igen. – Laura �s Marius is zavartan n�zett r� a m�sikra. – Sz�val nem �gy tudtam, ahogy ap�m el�adta.

-Hanem hogyan? Egy�ltal�n mi�rt akarod ezt?

-Nem akarom… - Marius tudta, hogy igaz�b�l j� �tletnek tartja. Laura t�nyleg fiatal m�g ahhoz, hogy egy fi�val j�rjon. K�zben egy m�sik hang is megsz�lalt a fej�ben? De mi�rt kell elrontani Laura �let�t? Marius f�ltette Laur�t. F�ltette a csal�d�st�l, amit a kapcsolat tartogathat.

-Mi�rt nem mondod meg az igazat? – n�zett Laura meglepetten az apj�ra. Marius nem v�laszolt neki. Sz�tlanul n�zte a l�ny�t �s pr�b�lta eld�nteni mag�ban mi lehet a megfelel� �t. Mivel a f�rfi nem felelt, Laura folytatta:

-Tudod mit? Nem �rdekel. Itt maradok, hogy l�sd milyen j� kisl�nyod vagyok! De ne hidd, hogy ezzel sz�t tudsz minket szak�tani Philippel.

A l�ny elhallgatott, Marius �gy �rezte, most egy ideig semmit sem fog tudni tenni az�rt, hogy l�ny�t megb�k�tse. R�vid sz�net ut�n Laura �jra megsz�lalt:

-Ki volt az a n�, akivel tegnap besz�lgett�l?

Marius meglepetten n�zett a l�nyra. Nem igaz�n �rette, mi�rt v�ltott ilyen hamar Laura.

-Ella Brandenburg volt, �s r�g�ta ismerem.

-Szereted? – k�rdezte �s most el�sz�r Laura olyat tett, amit m�g soha. Beleolvasott apja gondolataiba. Annyira m�rges volt r�, hogy nem zavarta.

Elmondjam neki az igazat? Elmondjam neki, hogy mi t�rt�nt a m�ltban? Nem. Felesleges tudnia r�la. Csak m�g m�rgesebb lenne r�m.

Marius Laur�nak erre a k�rd�s�re sem v�laszolt. A l�ny sem sz�lt semmit, csak otthagyta a szob�ban az apj�t. Miut�n Laura becsukta az ajt�t, Lukas n�zett be a szob�ba.

-Bej�hetek? – k�rdezte halkan.

-Persze. – mosolyodott el Marius, viszont a mosoly r�gt�n el is t�nt az arc�r�l.

-Mi t�rt�nt? Nem hiszem el, hogy Laur�nak…

Marius Lukas el�tt nem �rzett g�tl�sokat. A fi�ban nem volt meg az a heves t�z, ami Laur�ban, �gy a f�rfi nyugodtan el merte mes�lni fi�nak az eddig t�rt�nteket.

-Sz�val az eg�szet csak a nagypapa tal�lta ki?

Marius b�lintott.

-De mi�rt?

-Na l�tod, ezt �n se tudom. Nagyon nem ismerem az ap�mat ahhoz k�pest, hogy az ap�m.

-Mi�rt vesztetek �ssze? Ezt m�g sohasem mes�lted el nek�nk.

-Mert m�g fiatalok voltatok hozz�. – Marius nagyot s�hajtott. – De egyszer mindent el kell kezdeni, nem igaz?

Lukas tudta mi k�vetkezik. T�r�k�l�sben le�lt az �gyra �s v�rakoz� tekintettel n�zett az apj�ra.

-Azt hiszem az eg�sz ott kezd�d�tt, hogy… igaz�b�l nem is tudom hol kezd�d�tt. Ap�m mindig jobban szerette Markot. Mark viszont �gy �rezte, az �desany�nk engem szeret jobban. �n biztos vagyok benne, hogy ez nem �gy volt. Azt�n any�nk meghalt �s onnant�l kezdve minden megv�ltozott. Nem j�ttem ki j�l ap�mmal sem �s az �cs�mmel sem, ap�m �j feles�g�vel meg szinte sz�ba sem �lltam. Most m�r tudom, hogy ez az �n hib�m, de hidd el, �k sem seg�tettek abban, hogy k�nnyebb legyen feldolgozni any�m hal�l�t. Azt�n j�tt az egyetem, amikor m�r csak az �nnepeket t�lt�ttem otthon, egy�bk�nt a bar�taimmal voltam. Azt�n egy napon megismerkedtem �desany�tokkal. De ezt most nem r�szletezem, mert ezt a t�rt�netet �gyis ismered m�r. – Marius egy pillanatra elhallgatott, elmer�lt a r�gi eml�kekben. – Azt�n n�h�ny h�nappal k�s�bb megk�rtem a kez�t. Ezt a t�rt�netet viszont m�g soha nem mes�ltem el, mert ennek a v�ge sz�momra �s Anna sz�m�ra is nagyon szomor� volt…

-Papa! – szak�totta f�lbe Lukas. – K�rlek �gy mes�ld, mint r�gen…olyan r�g hallottalak m�r mes�lni.

Marius kedvesen r�mosolygott fi�ra. H�t persze…azok a r�gi esti mes�k. Akkor m�g egyik�k sem gondolta volna, hogy igazz� v�lhatnak.

-J�l van. – sim�tott v�gig fia fej�n.