B�rt�n �s szabadul�s

Irodan gondolataiba mer�lve n�zte a h�es�st. Az elm�lt napok t�rt�n�sein gondolkodott. Nem �rette, hogy ker�l oda, ahol most van. T�rv�nytelen gyerek? Hogy lehetne � t�rv�nytelen? Eg�sz �let�ben azt hallotta, hogy mennyire hasonl�t az apj�ra. M�gis most itt �l a s�t�t b�rt�nben, mint egy gazember. Valahol m�lyen �rezte, hogy az eg�sz csak egy �tver�s. Nem �t akart�k �tverni, hanem a n�pet. Az embereket, akik semmit sem tudtak. Irodannek viszont most nem ezen j�rt az esze. M�g mindig nem tudta felfogni, hogy legf�bb tan�csnoka bez�ratta. Hiszen, � is ismeri kis kora �ta.

Apja figyelmeztette: sokan a hatalmat akarj�k. Val�sz�n�leg Fertah is. Ahogy az �sszes t�bbi ember, aki egy�ttm�k�d�tt ezzel a sz�nalmas alakkal.

Ki k�ldhette azt a levelet? T�rv�nytelen gyerek? �s mi�rt hitte el ezt b�rki is? Fertah nem l�tszott meglepettnek. Csak nem tudhat � valamit err�l az �gyr�l?

Irodan �desanyj�ra gondolt, aki szint�n ott volt, amikor elkapt�k. � sem meglepettnek l�tszott, ink�bb r�m�ltnek. Lehet, hogy van valami val�s�galapja ennek a dolognak? Irodan el sem tudta k�pzelni �desanyj�r�l, hogy valaha is megcsalta volna az apj�t. A fi� gondolataiba ekkor befurakodott egy k�p: egy f�rfi k�pe. Erich…hogy n�zett �desanyja arra a f�rfira. Csak nem vele? Nem az lehetetlen. Hiszen, mindketten azt mondt�k, hogy Rover kir�ly bar�tja az a k�l�n�s f�rfi. Vajon hol lehet � is? M�g kar�csony el�tt elt�nt. Annyit mondott, el kell valahova mennie, de n�h�ny nap m�lva visszat�r. Ahogy Irodan visszaeml�kezett a f�rfi hangj�ban bizakod�st hallott. Lehet, hogy � is benne van ebben a dologban, csak nem akarja, hogy gyan�ba keveredjen?

Irodan hirtelen Salin�ra gondolt. � biztos semmit sem tud a dologr�l. A temet�s ut�n, r�gt�n visszaindult a G�rd�l� K�vek Tenger�re. Meg sem v�rta a koron�z�st…a koron�z�st, ami meg sem t�rt�nt. Az esem�ny el�tt egy nappal der�lt ki ez a rejt�lyes �gy. Vajon biztons�gban meg�rkezett az �j otthon�ba?

Irodan sz�m�ra t�l sok volt a k�rd�s, ez�rt fel�llt az �gyr�l, amin eddig fek�dt �s elkezdett s�t�lgatni a kis cell�ban. A folyos�n �rt �ll� alak felkapta a fej�t a mozg�sra. Irodan a katon�ra n�zett, szem�ben szomor�s�g �s r�szv�t csillant. A fi� meglep�d�tt: vannak akik m�g b�znak benne?

-Bocs�ss meg, tudom, hogy az �r�k nem besz�lhetnek a rabokkal, de…

-K�rdezz csak nyugodtan, uram. Senki sem fogja megtudni.

Irodan h�l�t �rzett a katona ir�nt, aki m�r apj�t is h�s�g�sen szolg�lta.

-Meg tudod mondani, hogy mi t�rt�nt az�ta, hogy engem ide lehoztak?

-Persze. De nem fogsz �r�lni a h�reknek. Fertah megk�rte �desany�d kez�t.

-Micsoda?

-�gy van, ahogy mondom. – Ezt a katon�nak nem kellett bizonygatnia, Irodan �gy is tudta, hogy igazat besz�l.

-�s any�m mit v�laszolt neki?

-Senki sem tudja mi�rt, de igent mondott. Tal�n �n meg tudja mondani, uram?

Irodan teljesen elk�pedt. Hiszen anyja ott volt, amikor Fertah elfogta. L�tnia kellett, hogy minden ennek a f�rfinak a m�ve.

-Nem. – mondta bizonytalanul. – Nem tudom. – r�zta a fej�t.

-Az eg�sz kir�lys�g meglep�d�tt.

-Ez azt jelenti, hogy az esk�v�t�l Fertah lesz a kir�ly. – mondta ki gondolat�t Irodan. Tudta, hogy felesleges, a katona is pont olyan j�l tudta, mint �. – Engedj ki! – r�zta meg a r�csokat Irodan.

-Sajn�lom, ez lehetetlen, uram. Engem meg�lnek, ha most elsz�ksz.

-H�t persze. – Irodan teljesen meg�rtette a katona aggodalm�t. Val�sz�n�leg ennek az embernek feles�ge van, tal�n gyerekei is, akik otthon v�rj�k. Egy k�tes m�lt� fiatal fi� miatt nem fogja eldobni az �let�t. – Akkor hadd k�rjelek meg valamire. – Miut�n a katona b�lintott, Irodan folytatta. – N�h�ny m�lva meg�rkezik Tirlosba Ranek, Pant mester fia. Biztos ismered…k�rlek mondd el neki, mi t�rt�nt. � tudni fogja mit kell tenni.

-Mindent megteszek, uram.

-El kell engedned! Itt vagyok, most m�r Ranek szabad! – Salina m�r percek �ta Borboron ut�n loholt. – Meg�g�rted…

Borboron nem sz�lt semmit, egyszer�en j�l mulatott a l�nyon. Salina hirtelen megtorpant. A S�t�t Fejedelem nem b�rta meg�llni, hogy ne forduljon h�tra, megn�zni a l�ny m�rges arc�t.

-Ha nem engeded el, �n sem seg�tek neked. – �llt a Fejedelem el�tt karba tett k�zzel.

-Azt hittem, el akarsz innen menni… - sz�lt meglepetten Borboron.

-El, de ezt n�lk�led is meg tudom tenni.

-Viszont akkor Ranek itt marad. – v�gott vissza a Fejdelem.

-Kiszabad�tom �t is. – A palot�t hangos nevet�s r�zta meg.

-Te?

-�n.

-Nem hagyhatom, hogy megsebes�lj…sz�ks�gem van r�d… - egy pillanatra elhallgatott, �gy t�nt �tgondolja a dolgokat. – J�l van...elengedem azt a k�lyk�t. De el kell innen mennie.

Salina m�rgesen n�zett Borboronra.

Mi�rt kell ennek az alaknak minden �tletemet elsz�rnia? – gondolta mag�ban, majd b�lintott. – J�, Ranek elmegy, �n maradok.

-Gyere ut�nam. – mondta a l�nynak a Fejedelem, majd elindult a b�rt�n fel� vezet� l�pcs�k fel�. Salina m�g sohasem j�rt a v�rnak ebben a r�sz�ben. S�t�t volt, �s h�v�s. Alig n�h�ny f�klya �gett a falakon, a cell�k t�bbs�g�be be sem lehetett l�tni. Borboron hirtelen �llt meg, a l�ny majdnem bele�tk�z�tt.

-Itt vagyunk. – mondta, mik�zben kinyitotta az ajt�t. Salina nem v�rt semmire, amint az ajt� nyikorogva kiny�lt, � berohant a cell�ba.

-Ranek? J�l vagy? - l�pett oda a fi�hoz.

-Igen. Rem�lem te is.

Salina nem t�r�d�tt azzal, hogy Borboron l�thatja �ket, meg�lelte a fi�t.

-Annyira sajn�lom, hogy itt hagytalak.

-Ne sajn�ld…nincs semmi bajom.

-De miattam ker�lt�l ide.

-El kellett menned. – Ranek feln�zett Borboronra. – De ezt ne itt besz�lj�k meg. – Salina b�lintott, majd megfogta a fi� kez�t. A Fejedelemre fel sem n�zve kivezette Raneket a b�rt�nb�l fel a szob�j�ba. Ott mindketten le�ltek az �gyra, �s n�h�ny pillanatig nem sz�ltak semmit, csak egym�st n�zt�k. A v�g�n Ranek megcs�kolta Salin�t, azt�n fel�llt az �gyr�l.

-Mi t�rt�nt otthon?

-Irodan kir�ly lett. – mosolyodott el Salina.

Ranek nem sz�lt semmit, � is csak elmosolyodott.

-El kell menned. – mondta gyorsan elkomolyodva a l�ny.

Ranek meglep�d�tt.

-Mi�rt? Hiszen, most minden olyan j� volt…kezdett j� lenni.

-Ha itt maradn�l, mindkett�nknek baja eshetne. Ha Erton vagy valaki itt megtudja, hogy mi…akkor…

-Persze, tudom. De… - Ranek elgondolkodott. Nincs de. Most a biztons�g a legfontosabb. – J�, elmegyek. Jobb lesz, ha min�l hamarabb indulok…

Salina is fel�llt az �gyr�l. Odal�pett szerelme mell� �s a v�ll�ra tette a kez�t.

-Hidd el, olyan gyakran tal�lkozunk, mint lehet. Haza kell menned! Irodannek is sz�ks�ge lehet r�d.

-Igen, igazad van. Irodan is v�r r�m. Mennem kell. – majd m�g egyszer megcs�kolta a l�nyt �s kisietett az ajt�n. Salina az ablakhoz l�pett. Most � �rezte azt, amit p�r h�napja Ranek �rzett. Nem akarta, m�gis valami k�nyszer�tette arra, hogy v�gign�zze, ahogy Ranek kilovagol a kapun �s elt�nik a szeme el�l. Salina tudta, hogy most h�napokig nem fogja l�tni a fi�t.