Beszélgetések

Marius félszegen ült az asztalnál. Régóta nem érezte magát ennyire idegesnek. A vacsorán sok régi ismerős volt, de még annál is több ismeretlen, akikkel az apja valószínűleg az elmúlt években ismerkedett meg. A vacsora után bizonyára beszélgetnie kell majd ezekkel az emberekkel. Ez még nem is lett volna baj, de az apja bizonyára majd a mihaszna nagyfiúként fogja mindenkinek bemutatni. Vagy már mindenki ismeri is, és vizsgálódó szemekkel nézik őt, és keresik rajta a hibát. Aggasztó gondolai közepette az asztal másik vége felé nézett, ahol gyerekei ültek. Úgy tűnt Laura és Lukas remekül szórakozik Haldor társaságában. Néha nagyapjuk is odahajolt hozzájuk és egy-egy vicces dolgot mondhatott nekik, mert ilyenkor a gyerekek felnevettek.

A vacsora végeztével elkezdődtek a beszélgetések. Az ebédlő ajtaját kinyitották és a vendégsereg átvonult a legnagyobb terembe, ahol kényelmesen elférhettek. Fekete öltönyös pincérek fel-alá járkáltak és kezükön tálcát tartva kínálták a különböző italokat.

-Nincs itt normális ital? – kérdezte halkan Haldortól Laura.

-Miért? A pezsgő nem normális ital? – kérdezett vissza a fiú, miközben két poharat kapott le egy tálcáról. Az egyiket Laura kezébe nyomta és a nyitott erkélyajtó felé terelte a lányt.

-Mióta iszol te alkoholt? Ha jól emlékszem az évnyitón még eléggé elutasítottad a részegséget…

Laura szándékosa utalt arra az éjszakára, amikor kiderült a Haldor és Laura barátnője, Chris között lévő kapcsolat. A szőke lány még mindig nem tudta teljesen megbocsátani a szerelmeseknek, hogy titkolóztak előtte. Még jobban bántotta, hogy Chris arról sem szólt, hogy Aventerrára készülne.

-Légy szíves, ne emlékeztess arra az estére… - kérte a fiú.

-Miért? Mert leégtél vagy mert Chrisről van szó?

-Mind a két okból.

-Ennyire zavar, hogy Chris elment?

-Nagyon zavar. Miért nem tudta megmondani? Miért kellett elmennie? Nagyon hiányzik…és nagyon féltem. Hallottam a történetedet a nyárról és az igazat megvallva, eléggé ijesztően hangzott. Nem szeretném, ha valami baja lenne…

-Biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baja. Én azért mentem oda, hogy apámat kiszabadítsam. Chris csak az anyjával szeretne találkozni. A kettő között van egy kis különbség, nem? – nézett rá bíztatóan a fiúra.

-Árnyalatnyi. – morogta Haldor, szemében félelem és aggódás látszott. Belekortyolt a pezsgőbe. – Kérdésedre válaszolva, azóta szeretem a pezsgőt, amióta a nagypapához járok ilyen „bulikra”.

-Bulik? – nevette el magát Laura. – Ezt te bulinak nevezed? Sok öreg hapsi meg nő között tölteni a karácsonyt, nem éppen buli… - Laura is megkóstolta a pezsgőt. – Fúj. Azt hiszem, sok „buliba” kell még eljönnöm, hogy szeressem a pezsgőt. – Egymásra néztek unokatestvérével és elnevették magukat.

-Gyere! Menjünk be, látom, hogy fázol. – karolta át Haldor Laurát.

-Egy kicsit. – mondta, de igazából egész testében remegett. – Kár, hogy nincs hó…

Mintha az ég csak erre várt volna, elkezdett havazni. Haldor mosolyogva rázta meg a fejét.

-Bárcsak minden kívánságod így teljesülne.

-Jó lenne…

Visszamentek a meleg szobába és leültek egy kanapéra. Laura körülnézett a teremben. Lukas nagyapjával és egy idősebb nővel beszélgetett, apja pedig egy körülbelül vele egykorú nővel társalgott.

-Haldor! – szólt halkan a fiúhoz. – Ki az a nő, akivel a papa beszélget?

-Ő Ella Brandenburg. Annak a nőnek – mutatott arra az asszonyra, akivel Lukas beszélgetett. – a lánya.

Mariushoz valóban Ella Brandenburg lépett oda:

-Nicsak! A kis Marius, hogy megnőtt. – szólt a férfihoz gúnyosan.

-Ella. – állt fel Marius, hogy üdvözölje a nőt. – Hogy kerülsz te ide?

-Anyámmal jöttem. De tulajdonképpen apád meghívott engem is.

-Értem. – morogta Marius. – Rég láttuk egymást. Mikor is találkoztunk utoljára?

-Jajj, Marius, nem kellene felszakítanunk a régi sebeket. – mondta, miközben végigsimított a férfi karján. Marius megborzongott.

-Régi sebeket, Ella? Nem hittem, hogy a múlt megsebzett téged.

-Ugyanolyan hűvös vagy, mint régen…na de hagyjuk most ezt? – a nő egyik pillanatról a másikra megváltozott. Eddig mérges szemekkel nézett Mariusra, most már a férfira mosolygott. – Úgy hallottam újra facér vagy…

-A madarak csicseregték?

-Nem. Emberek mondták…többen is.

-Örülök, hogy ebben a társaságban ilyen gyorsan terjednek a hírek.

-Miért vagy ilyen rosszkedvű, Marius? – közelebb lépett a férfihez.

-Azt hiszem, ez nem rád tartozik… - majd a nő szemébe nézett. Egy pillanatig úgy érezte, hogy valódi érdeklődést lát a nő szemében.

Lehetetlen. Azok után, még mindig azt gondolja…? Nem, ez teljesen lehetetlen. – gondolta magában. De aztán folytatta:

-De ha valóban tudni akarod, akkor elmondom. Nyolc éve elvesztettem azt a nőt, akit igazán szerettem. De azt hiszem ezt tudod. Biztos erről is beszéltek ebben a társaságban, hiszen itt semmi sem maradhat titok. – hangjában érezhető volt a gúny és a megvetés. – Aztán összeházasodtam egy nővel, akit a barátomnak gondoltam. Aztán nem vagyok itthon egy időre és rögtön elhagy engem.

-Egy időre? Marius, az ég szerelmére, majdnem két évig nem voltál otthon.

-Ezt te honnan tudod?

-Apád mesélte…

-Mondd csak, mennyit jársz te ide?

Ella csak a vállát rángatta.

-Nem számít. Inkább folytasd!

-Nincs tovább…itt maradtam két gyerekkel, akiknek megpróbálom a legjobb nevelést adni, de egyedül elég nehéz lesz.

-Keress magadnak valakit!

-Ella, a családomnak és a munkámnak élek. Emellett elég nehéz még egy feleséget is szerezni. És a gyerekek még mindig nagyon kötődnek Annához. Nehéz tökéletes anyát találni… - Ella szeme felcsillant, de ezt Marius nem vette észre, mert éppen lánya felé nézett. Laura elmélyülten beszélgetett Haldorral.

-Szerinted mit akarhat tőle?

-Semmit. Azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk. Szóval beszélgessünk!

-Jó. – mosolyodott el a lány, de közben még egyszer Marius és Ella felé nézett. – Miről szeretnél beszélgetni?

-Mi van közted és Philipp között?

Laura rögtön elpirult a kérdést meghallva.

-Óóó…értem már.

-Én mondtam neked a bulin…

-Igen, de ott még csak nagyon kezdetleges volt a kapcsolat.

-Kezdetleges? Tényleg úgy látszott?

-Igen, miért nem az volt?

-Nem. – mondta felháborodottan Laura.

-Apádnak már mondtad? – nézett Haldor is Marius felé.

-Nem, még nem. De ha minden igaz, akkor tudnia kell. A suliban minden pletyka gyorsan terjed.

-Szerintem nem tud róla.

-Honnan gondolod?

-Mert akkor már beszélt volna veled.

Laura gúnyosan elmosolyodott.

-Miről? A biztonságos szeretkezésről? Vagy arról, hogy fiatal vagyok még ahhoz, hogy lefeküdjek Philippel? – nézett mérgesen Laura a fiúra.

-Miért megtettétek? – játszotta a meglepettet Haldor, de tudta, hogy ez nem történt meg Laura és Philipp között.

-Hülye. Tudod, hogy nem. – de azért elpirult. Hirtelen egy alak takarta el a világosságot. Laura és Haldor egyszerre kapták fel a fejüket. Előttük nagyapjuk állt, aki érdekes mosollyal nézett le a gyerekekre. Laura a lehető legvörösebb lett, Haldor csak zavartan vigyorgott.

-Ne haragudj. – próbálta a fiú menteni a helyzetet. - Nem tudtuk, hogy itt vagy.

-Semmi baj, gyerekek. Természetes, hogy ennyi idős korotokban már ilyenen jár az eszetek. – most már Haldor is vörös arccal bámulta a földet. Nem bírt nagyapja szemébe nézni. – Késő van. Ideje lefeküdnötök. Úgy gondolom, hogy ez a kis estély még eltart egy darabig. Nem kell nektek itt maradnotok a végéig. Lukast már felküldtem a szobájába. Menjetek ti is! Viszont holnap reggel szeretnék beszélni veletek. – Laura és Haldor egyszerre próbáltak mondani valamit arról, hogy ők nem úgy gondolták, de a nagypapa felemelte a kezét. – Nem a ma esti kis beszélgetésetekről.

-Akkor jó. – sóhajtott fel Haldor. – Gyere, tényleg menjünk lefeküdni.