Az �j szobor

A k�vetkez� napokban Chrisnek csak Hermannon, a seg�ts�gen �s a kript�n j�rt az esze. Azon gondolkodott, hogy tudn� megmenteni a lovag lelk�t, de semmi j� dolog nem jutott az esz�be. V�g�l, �gy d�nt�tt, hogy a kript�ban kell keresni a v�laszt. A l�ny elmondta Laur�nak a terv�t, ami abb�l �llt, hogy �jszaka kimennek a s�rhoz �s �tkutatnak mindent. Laura is helyeselte az �tletet, m�gis �gy �rezte, ketten kevesen lenn�nek ehhez a feladathoz. Laura Lukast aj�nlotta, Chris pedig r�gt�n Haldort akarta h�vni. V�g�l, mindk�t fi�nak sz�ltak. A kutat�st a t�li napfordul� el�est�j�re tett�k. Chris �gy gondolta, �ppen ideje, hogy kiszabad�ts�k Hermann von Berg t�bb �vsz�zada raboskod� lelk�t.

A sorsd�nt� �jszaka d�lut�nj�n Laura �s Chris csendben �ltek a szob�jukban.

-Pihenj egy kicsit! – sz�lt Chris. – Hossz� �jszak�nk lesz.

-Igazad van. De neked is k�ne a pihen�s. Ami�ta hazaj�tt�nk az �lomutaz�sr�l nem alszol rendesen.

-El�gg� izgat ez a dolog. Meg�g�rtem Hermann-nak, hogy seg�tek neki.

-Ma minden megold�dik. – mondta, mik�zben fel�llt az �gy�r�l. – Megn�zem a fi�k hogy vannak.

-J�l van. �n maradok �s megpr�b�lok aludni egyet. T�nyleg f�radt vagyok.

Laura kiment az ajt�n. Chris erre a pillanatra v�rt, felpattant az �gy�r�l �s le�lt az asztal mell�. Pap�rt vett el�, kez�be fogott egy tollat �s elkezdett �rni. N�ha feln�zett �s nagyokat s�hajtott. N�ha megr�zta a fej�t �s �th�zta, amit �rt. F�l �ra m�lva fel�llt, �s a lappal a kez�ben elkezdett k�rbes�t�lni a szob�ban. V�g�l le�lt �s �tm�solta azt, amit eddig �rt. Szerencs�re Laura nem �rt vissza addig, am�g Chris be nem fejezte az �r�st. �ppen egy bor�t�kba tette bele a pap�rlapot, mikor l�p�seket hallott a folyos�r�l. Gyorsan ledobta a bor�t�kot az asztalra. �tugrott az �gy�ra �s �gy tett, mintha aludna. Kiny�lt az ajt�, majd halk kotor�sz�st hallott, �s ajt�csuk�d�st. �vatosan kinyitotta a szem�t: senki sem volt a szob�ban. Fel�llt, �s elrejtette a bor�t�kot a sok fecni �s kacat k�z�tt az asztalon.

�jf�lkor n�gy s�t�t alak v�gott �t a parkon. Ker�lt�k a l�mp�kat, bokort�l bokorig futottak. A n�gy alak v�g�l el�rte a H�h�r erd�t. Ahogy bel�ptek, a k�lvil�g minden zaja megsz�nt. Nem hallatszott mad�rcsicserg�s, nem lehetett hallani a k�zeli �t aut�inak zaj�t.

-Ez egy el�tkozott erd�? – k�rdezte Haldor, akinek r�gt�n felt�nt a zajok hi�nya.

-Nem tudom. De itt minden m�s…sokkal k�l�n�sebb, mint m�s erd�kben.

-Annyira ideges�t� a csend! – ki�ltott fel Chris.

-Csssssssssss… - sz�lt r� a m�sik h�rom.

-Bocsi. – suttogta halkan, de egy mosoly is megjelent az arc�n. – Laura! Mutass�tok az utat. – n�zett r� a l�nyra, de k�zben Haldor kez�t kereste a s�t�tben.

-Gyertek erre. – mutatott egy �tra Lukas. – Ezen kell egyenesen menni.

N�h�ny perc m�lva megpillanthatt�k a kripta bej�rat�t. Egyszerre torpantak meg. Laura �s Lukas eml�kezet�ben megjelentek a r�gi eml�kek. Menek�l�s a hal�l el�l…menek�l�s a gonosz kert�sz el�l. Ha jobban belegondoltak, innen m�g mindig menek�lje jutottak ki. Chris �s Haldor �rezte a kripta fenyeget� hideg�t.

-Valakinek kint k�ne maradnia… - pr�b�lkozott Laura, de tudta, hogy most senki sem akar kinn maradni.

-Egyed�l? Na nem, Laura. Senkit nem hagyunk egyed�l…f�leg ilyen helyen. – mondta neki Chris.

-J�l van. Csak pr�b�lkoztam.

Hangos rikolt�s hallatszott m�g�tt�k.

-Befel�! – ki�ltotta Chris.

A kripta semmit sem v�ltozott. Hogy is v�ltozhatott volna? – fordult meg Laura fej�ben. Ugyanolyan hideg �s visszatasz�t� volt, amilyen egy �ve.

Gyorsan meg�rkeztek a s�rbolthoz. A s�r k�r�l m�g mindig ott �llt a n�gy p�nc�l.

-Vajon melyik lehet Hermann? – n�zett k�r�l Chris.

-Nem tudom…- r�zta a fej�t Laura.

-N�zz�k meg a p�nc�lokat…tal�n van rajta valami c�mer.

Mindegyik�k odal�pett egy-egy p�nc�lhoz �s elkezdett rajta keresni valamit, ami egy c�merre hasonl�t. Senki sem tal�lt semmi figyelemrem�lt�t. N�h�ny percig tan�cstalanul �lltak, majd Chris le�lt a f�ldre.

-Ez �gy nem lesz j�…semmit sem tudunk err�l az eg�szr�l. Sosem fogom teljes�teni az �g�retemet!

-Chris! Tudod: Csak az vesz�t, aki feladja.

A l�ny elmosolyodott. H�t persze! Felt�rdelt �s a t�bbiek meglepet�s�re hangosan megsz�lalt:

-Hermann von Berg! Ha hallasz engem, akkor jelenj meg! Seg�t�nk megszabadulni Reimar von Ravensteint�l!

Chris fel�llt �s v�rt. Mivel semmi sem t�rt�nt, ez�rt a kez�be temette arc�t. Senki sem l�tta, de k�nnyek csordultak ki a szem�b�l. Az egyik sarokb�l mozg�s hallatszott. Mindannyian odan�ztek �s l�tt�k, hogy az egyik p�nc�l mozogni kezd. Laura h�trapillantott Chrisre.

-Honnan tudtad, hogy ezt kell csin�lni?

-Nem tudtam…csak pr�b�lkoztam. – majd k�zelebb l�pett a p�nc�lhoz. – Hermann, te vagy az?

A p�nc�l nem sz�lt semmit, csak b�lintott.

-Mondd mit kell csin�lnunk? – k�rdezte Chris, de ekkor a m�sik h�rom p�nc�l is elkezdett mozogni. Elindultak a gyerekek fel� felemelt karddal. Ekkor Hermann is el�vette a kardj�t, b�r t�bbsz�r is �gy t�nt, hogy elejti a fegyvert. Ha valaki l�tta volna az arc�t, nagy er�fesz�t�st vett volna �szre rajta. Hermann nem akarta megt�madni a gyerekeket, m�gis egy k�ls� er� k�nyszer�tette erre.

-Vegy�tek…le…r�lam…a… - felemelte a kardot �s les�jtani k�sz�lt. Akarata most er�sebb volt �s elv�tette a c�lt. Chrishez besz�lt, a t�bbiek a m�sik h�rom p�nc�llal pr�b�ltak harcolni – kev�s sikerrel.

-…a p�nc�lt. – Chris gyorsan odaugrott a f�rfi mell� �s megpr�b�lta lecsatolni a p�nc�lt, de nem ment neki, mivel a csatok el voltak rozsd�sodva. – Laura! – n�zett h�tra a l�ny, de l�tta, hogy bar�tn�je, �ppen egy kard el�l t�r ki. Gyorsan r�n�zett a k�t fi�ra, �k is fegyvertelen�l v�rt�k a t�mad�sokat. Chrisnek egyed�l kellett cselekednie. K�r�ln�zett a helys�gben, �s �szrevett egy botot az egyik sarokban. Odaugrott �s felkapta, majd visszal�pett Hermannhoz.

-Lehet, hogy ez nem fog j�l esni. Bocs�nat. – mondta gyorsan �s r�v�gott egyet a lovag oldal�ra. A csat kiold�dott, a t�bbivel pedig nem volt t�l sok gond. A p�nc�l hangos cs�r�mp�l�ssel leesett. Chris nagyot s�hajtott. Sikerrel j�rt. M�r �ppen fordult a bar�taihoz, hogy seg�tsen nekik, mikor a p�nc�lb�l egy halom csont esett le a f�ldre. Chris t�gra ny�lt szemekkel n�zte a lehullott emberi maradv�nyokat. Hirtelen felgyulladtak �s Hermann von Bergre m�r csak egy kupac hamu eml�keztetett.

-Hova lett? – ki�ltott fel Chris. Hangos ki�lt�s hallatszott m�g�tte. A l�nynak gyorsan kellett d�ntenie: Hermann havai vagy a bar�tai. Ez nem volt k�rd�s Chris sz�m�ra. Felkapta Hermann leejtett kardj�t �s megfordult. Felm�rte kinek van a sz�ks�ge legink�bb seg�ts�gre. Laura m�g tudta tartani mag�t az egyik p�nc�lossal szemben. A m�sik sarokban viszont a k�t fi� a sarokba szorult a m�sik k�t lovaggal szemben. Haldor karj�n egy v�g�s l�tszott, Lukas arca is tele volt kisebb sebekkel. Odafutott az ellens�gek m�g� �s lecsapta az egyik sisakj�t. A csontv�zlovag ott �llt fej n�lk�l, �gy � nem volt vesz�lyes. A m�sik lassan a l�ny fel� fordult. Chris k�zben sikolt�st hallott a h�ta m�g�l.

-Laura, kapd el a kardot! – ki�ltotta �s odadobta neki. Laura �gyesen elkapta a kardot. Furcsa m�don a kard k�nny� volt. De most nem volt ideje ezen gondolkodni. Gyorsan felemelte �s v�dte a lovag t�mad�s�t. Majd � t�madott. N�h�ny perc m�lva m�r csak a romok maradtak a lovagb�l. Laura nem k�slekedett. Odasietett a t�bbiekhez �s r�t�madt az utols� p�nc�losra. Neki m�r nem volt es�lye a „t�ler�vel szemben”. Mikor t�l voltak a vesz�lyen mindannyian lerogytak a f�ldre.

-Ezt meg�sztuk. – morogta maga el� Laura.

-Ki �gy…ki �gy. – mosolyodott el Haldor �s megn�zte a seb�t.

-J�l vagy? – k�rdezte agg�dva Chris.

-Persze. Csak a karom f�j egy kicsit… - majd megpr�b�lta felemelni, de a mozgat�s helyett felszisszent.

-Nyugi! – sz�lt r� Laura. – Ink�bb ne mozgasd…�s te Lukas?

-�n j�l vagyok…csak n�h�ny karcol�s. – v�laszolt a fi�, b�r t�bb sebb�l is cs�rgedezett a v�r.

Laura �s Chris �sszen�ztek, majd elnevett�k magukat.

-Gyertek! Menj�nk! Majd a feln�ttek meggy�gy�tanak titeket, h�s�k! – �s gyorsan egy puszit nyomott Haldor arc�ra Chris.

Az erd�b�l ki�rve egyszerre torpantak meg. Valami megv�ltozott az udvaron. V�g�l Chrisb�l t�rt ki a megk�nnyebb�lt nevet�s.

-Ilyen nincs…ezt hogy fogjuk megmagyar�zni?

Laura is elmosolyodott.

-Azt hiszem, ezt nem nek�nk kell majd megmagyar�zni…

-De hogy ker�lt ide? – k�rdezte Haldor.

-Sokat kell m�g tanulnod, Haldor. – veregette meg Lukas a fi� �p v�ll�t.

A v�rudvaron most m�r k�t lovas szobor �llt egym�ssal szemben. Az egyik a r�gr�l ismert Reimar von Ravenstein, a m�sik pedig…

Mikor Chris elment mellette feln�zett a szoborra.

-Mindig meg tudsz lepni Hermann von Berg!