Szomor� elv�l�s

Salina nem h�zta az id�t. R�gt�n lesietett a tr�nteremben, ahol rem�lte, hogy megtal�lja a kir�lyt. Nem csal�dott, Javel kir�ly ott volt, de nem egyed�l. Borboron �llt mellette, �s �ppen valamit suttogott a kir�ly f�l�be. Salina, hogy felh�vja mag�ra a figyelmet, k�hintett egyet. A k�t f�rfi egyszerre n�zett fel. Borboron m�rgesen, Javel �rdekl�dve n�zett a l�nyra. Salina meghajolt a kir�ly el�tt, majd gyorsan elmondta, mi�rt van itt:

-Uram! S�rg�sen haza kell mennem. Ap�m haldoklik.

Javel fel�llt a hely�r�l �s meglepetten n�zett Salin�ra.

-Haldoklik?

Salin�t elfutotta a m�reg.

-Igen! Az�rt, mert maga lesz�rta!

-Nem sz�nd�kosan tettem. Nem akartam meg�lni ap�dat.

-El kell engednie!

Borboron el�r�bbl�pett, Javel h�tran�zett a fejedelemre.

-Ebben, sajnos, m�r nem �n d�nt�k.

-Mi? - d�bbent meg a l�ny. - Akkor ki? - k�rdezte feleslegesen, nagyon j�l tudta ki fogja elengedni...vagy nem.

-�tvettem a hatalmat a G�rd�l� K�vek Tenger�n. - sz�lalt meg Borboron. Elhallgatott egy kicsit, majd kimondta az "�t�letet".

-Elengedlek. - Salina megk�nnyebb�lten fels�hajtott. - De a k�vet itt marad! Ez lesz a biztos�t�k, hogy visszaj�ssz.

-Nem. - halkult le Salina hangja. - �rtem. Meg kell besz�lnem vele.

-Mi�ta d�nt egy�tt egy k�vet �s egy hercegn�? - k�rdezte hirtelen Javel.

-Ami�ta �n vagyok a hercegn�. - v�gta r� Salina, majd felment a szob�j�ba, ahol m�r v�rta Ranek.

-Mikor indulunk? - k�rdezte gyorsan a fi�.

-Sajnos, csak az egyik�nk fog menni. - sz�lt k�nnyes szemmel Salina. Gyorsan �sszefoglalta az esem�nyeket. Ranek nem ellenkezett:

-Itt maradok. Ez a legkevesebb. De azonnal indulj! Ha �gyes vagy, m�g ma el�rted Hellunyatot. Ott megpihenhetsz �s m�snap indulhatsz haza. Vigy�zz magadra! - cs�kolta meg a l�nyt.

-K�sz�n�m. - sz�lt a l�ny. - Te is vigy�zz magadra. - ekkor l�pett be Perana a szob�ba.

-Salina...�hm..�rn�m...

-El�tte nyugodtan sz�l�ts a nevemen.

-�rtem. Meghoztam az �ti ruh�dat. A kir�ly k�rte.

-Melyik?

-Hogy-hogy melyik? H�t a mi kir�lyunk.

Salina nem sz�lt erre semmit, csak gyorsan Ranek fel� fordult.

-Tudta, hogy ezt fogod v�laszolni. Borboron mindent tud r�lunk! Ezt m�g fel fogja haszn�lni.

Ranek odal�pett a l�nyhoz �s �t�lelte.

-Nem tudhat semmit. Nyugodj meg �s most ne Borboronra gondolj, hanem az �tra. Ne agg�dj �rtem, �n tudok vigy�zni magamra.

-J�. De most m�r indulnom kell. - gyorsan felvette a ruh�j�t, �s m�g egyszer �t�lelte Raneket, majd Perana el� l�pett.

-K�rlek vigy�zz erre az �r�ltre! - mosolygott r� Ranekre. - Nagyon fontos nekem.

-Vigy�zni fogok r�, ahogy tudok.

Salina m�g egyszer h�tran�zett Ranekre. A fi� szem�ben f�lelem bujk�lt. Nem sz�vesen maradt az idegen f�ld�n, �s nem sz�vesen engedte el Salin�t egyed�l. De meg kellett tennie a l�ny �rdek�ben. Ranek �s Perana sok�ig �lltak csendben. Ranek a gondolataiba mer�lt, a l�ny nem akarta megzavarni. -Eln�z�st, uram! - kezdte v�g�l Perana.

-Ranek! – mutatkozott be  a fi�. - H�vj �gy.

Perana csak b�lintott. - Sz�ks�ged van valamire?

-Nem. Tal�n egy helyre, ahol aludhatok, am�g Salina vissza�r.

-Erre nem lesz sz�ks�g. - sz�lalt meg egy m�ly hang az ajt�ban. Borboron k�t katon�val j�tt. Raneknek semmi es�lye sem volt menek�l�sre vagy v�dekez�sre. - Fogj�tok el! - mondta a Fejedelem. A k�t katona teljes�tette k�v�ns�g�t. - Most a foglyom vagy. - mondta, amikor a fi� m�r ott �llt el�tte. - Vigy�tek le a b�rt�nbe, majd k�s�bb megl�togatom.