Titkok

-Akkor te mondod el a pap�nak, �n meg Percynek. J�?

-Mi? Mi�rt nem te mondod Mariusnak? Hiszen a te ap�d…

-J�, ez igaz, de nekem �gyis edz�sem lesz Percyvel. �gy egyszer�bb. – mondta Laura �s felkapta v�v�cucc�t. – De hogy ezek ut�n �n mit fogok kapni…

-�s �n? – ki�ltott m�g ut�na, de ezt Laura m�r nem hallotta meg. A l�ny gondolatai m�r teljesen a v�v�s k�r�l forogtak. A tornateremben Percy m�r v�rta a l�nyt.

-Meg kell besz�ln�nk valamit. – sz�lt Laura miel�tt a f�rfi b�rmit is mondhatott volna.

-Nocsak. – mondta meglepetten Percy. – �s mii lenne az?

-Az �lomutaz�sr�l lenne sz�. El kellene halasztani.

-Mii�rt k�ne el’alasztanii?

-Mert szombaton… - Csak az igazat Laura! - …lesz egy buli amire Chris �s �n is szeretn�nk elmenni.

-Az �vnyiit� partii…- morogta Percy.

-Tudt�l r�la?

-Persze. A tan�riiban m�r n�’�ny napja ez a t�ma. Egyesek �gy gondolj�k, ’ogy nem kellene megengedn�nk ezt a buliit.

Laura elmosolyodott.

-�s te mit gondolsz?

-Azt, ’ogy – Percy egy kis hat�ssz�netet tartott – ez egy nagyon j� buliinak ��g�rkeziik, f�leg az estii koncert.

Laura elpirult. Percy csak rejt�lyesen mosolygott.

Sz�val m�r �k is �szrevett�k. Akkor t�nyleg ideje nyilv�noss�gra hozni a kapcsolatot… - gondolta.

-Sz�val nem baj? – k�rdezte, hogy k�zben pr�b�lja terelni a t�m�t.

-De’ogy. Lesz egy j� est�nk!

Laura nagyot s�hajtott.

-Akkor minden rendben.

-Kezdhet�nk, h�lgyem?

-Term�szetesen.

Chris felpattant az �gyr�l, ahol addig fek�dt, am�g Laura ki nem ment a szob�b�l.

-Jobb min�l el�bb t�l lenni rajta.

Gyorsan �tment a tan�ri �p�let fel�. J�l ismerte az utat Marius szob�ja fel�, r�gebben sokat j�rt itt. Hamar oda�rt, az ajt� r�snyire nyitva volt. A szob�b�l hangok sz�r�dtek ki, k�t f�rfi vitatkozott. Az egyik Marius hangja a volt, a m�sik is nagyon ismer�s volt Chrisnek…

-Apa? – suttogta halkan, majd meg�llt az ajt� el�tt. Nem szeretett hallgat�zni, de most m�gis ezt tette.

-Mi�rt ment�l el Aventerr�ra? – sz�lt m�rgesen Marius. – Tudod, hogy…

A m�sik f�rfi f�lbeszak�totta.

-Tal�lkoznom kellett vele, Marius! �n szeretem �t. �s tudom, hogy � is szeret engem.

-De nem lehet a ti�d. �rtsd meg!

Chris nem �rtette mir�l folyik a sz�, m�gis figyelmesen hallgatta a k�t f�rfit.

-A kir�ly a hal�l�n van. Ha t�nyleg meghal, akkor az eny�m lehet.

-Ugye, nem te int�zted �gy...? – k�rdezte Marius, de hallatszott a hangj�n, hogy � maga sem hiszi el, amit mond.

-Dehogyis. Egy harcban s�r�lt meg, de nem ez a fontos. El kell engedned Christ!

-Azzal, hogy a k�r�sedre vigy�ztam r�, felel�ss�get v�llaltam �rte. Nem engedem, hogy baja essen a felel�tlen apja miatt. Nem tudhatod milyen lesz az �j kir�ly. Ha kider�l, hogy Chris t�rv�nytelen gyerek, biztos, hogy meg�lik.

Chrisnek most lett elege a besz�lget�sb�l. Az elm�lt p�r percben t�bbet tudott meg az �lt�r�l, mint az elm�lt �vekben. Bel�pett a szob�ba �s m�rgesen n�zett a k�r f�rfira:

-Ezt mi�rt nem mondt�tok el nekem? �s egy�ltal�n, hogy ker�lsz te ide? Mi�rt hazudtatok nekem v�gig?

A k�t f�rfi megd�bbenten n�zett a l�nyra. Egyik�k sem gondolta volna, hogy Chris az ajt� el�tt �ll �s hallja a besz�lget�s�ket.

-Chris…- l�pett mell� az apja.

-Hagyj b�k�n! Te itt hagyt�l engem. �zleti �tra m�sz, mi? – Chris szem�b�l potyogtak a k�nnyek. – Nem n�ztek �m h�ly�nek a hotelben, aminek a c�m�t megadtad nekem! Hogy lehett�l ennyire… - a l�ny nem tal�lt szavakat.

-Chris. Nem tudtam, hogy ut�nam j�ssz.

A l�ny hallgatott egy kicsit, megpr�b�lta lenyugtatni mag�t, de nehezen ment.

-�s mi ez a t�rv�nytelen gyerek dolog? – n�zett r� most Mariusra.

-Csak meg akartunk �vni a tehert�l. – mondta a f�rfi. – De azt hiszem itt az ideje mindent elmondani neked.