Megh�v�s

Laura egy �jabb neh�z napon volt t�l. A ny�ron semmi sem v�ltozott. A tan�rok ugyanannyit k�vetelnek, mint az elm�lt tan�vben, az oszt�lyt�rsak sem v�ltoztak semmit. Az �let �jra felvette a megszokott k�rforg�st. Kor�n kel�s, d�lel�tt iskola, d�lut�n a h�zi feladatok, este pedig a j� besz�lget�sek, a j�t�k, a semmittev�s. M�gis min�l t�bbet gondolkozott Laura rajta, ann�l jobban r�j�tt, hogy v�ltoznia kellett valaminek. Nem �rezte m�r azt a terhet, amit az�ta �rzett, hogy megtudta, hogy az �rz�k k�z� tartozik. Az elm�lt h�napokban tudta mi�rt k�zd: ki kellett szabad�tania apj�t. Ezt a feladatot sikeresen teljes�tette. Most viszont nem tudta mihez kezdjen. Most m�r nem volt c�lja.

-Szia! Le�lhetek? – sz�lalt meg mellette valaki. Laura feln�zett �s Philipp-et l�tta. A sz�ke fi� mosolyogva n�zte bar�tn�j�t.

-Persze. Nyugodtan.

-Tulajdonk�ppen hat�rozott c�llal j�ttem ide hozz�d.

C�lok…m�r megint… - gondolta Laura.

-Nocsak! �s mi az?

-N�h�ny fi� �s �n szervezz�k a szombati �vnyit� bulit �s �n is zen�lni fogok. Tudod, git�rozok. Szeretn�m, ha ott lenn�l. Ez nagyon fontos lenne nekem.

-Persze, hogy ott leszek. K�v�ncsi vagyok r�tok. M�g sosem hallottalak titeket zen�lni.

Laura, ahogy kimondta az �g�retet meg is b�nta.

Szombat! Az �lomutaz�s!

M�r megbesz�lt�k, hogy ezen a napon mennek vissza id�ben, kider�teni ki is volt ez a Hermann von Berg. Term�szetesen nem akart kimaradni az id�utaz�sb�l sem, de a bulir�l sem szeretett volna lemaradni. Mik�zben Philipp ecsetelte neki, hogy tulajdonk�ppen milyen zen�t j�tszanak, � azon t�prengett, hogyan tudn� megoldani ezt az �r�lt helyzetet, amibe ker�lt.

Nem maradhatok itt egy buli miatt. Lehet, hogy ez lesz az �jabb „k�ldet�s”. De Philippet sem b�nthatom meg. Mi legyen? K�rjem meg Christ, hogy halasszuk el az �lomutaz�st? De �gy l�ttam, ez fontos neki. Akkor el kell menn�nk. De Philipp…

K�zben meg�rkezett Chris is �s le�lt Laur��kkal szemben.

-Sziasztok! – k�sz�nt. – Mir�l besz�lgettek?

-A szombat esti bulir�l.

-Buli lesz szombat este? – Chris pillant�sa a fi�r�l Laur�ra v�ndorolt.

-Igen. �vnyit� buli. J�ssz te is?

-M�g nem tudom. Ha nem lesz semmi programom…

-Nagyon nagy parti lesz, sz�val �rdemes j�nni. – nevetett r� a l�nyokra Philipp. – Nekem sajnos mennem kell, mert pr�ba lesz. Sziasztok!

-Szia. – k�sz�ntek el a l�nyok.

-Laura! – kezdte volna Chris, de a m�sik l�ny f�lbeszak�totta.

-Ne k�rdezz semmit! Meg�g�rtem neki, hogy ott leszek! – Chris szemreh�ny� pillant�sa ut�n folytatta. – Bocs�ss meg, de � m�gis csak a bar�tom. Nem mondhatom azt neki, hogy nem �rek r�.

-Meg�rtem. – mondta halkan, de Laura folytatta tov�bb, meg sem hallotta, amit Chris mondott

-Mit gondolt volna? Ne haragudj. Tudom, hogy fontos neked az az �lomutaz�s, de…

-Laura! – emelte fel a kez�t Chris. – Nyugi! Meg�rtelek. Elhalaszthatjuk ezt az utat. Nekem nem fontos annyira, mint hiszed.

-Dehogynem. – dacolt Laura.

-Te tudod, vagy �n? Szombaton mindketten bulizunk egy j�t, azt�n majd keres�nk egy m�sik napot.

-Komolyan mondod?

-Persze. Mi�rt ne mondan�m komolyan?

-�n t�nyleg �gy �reztem, hogy fontos ez az �lomutaz�s.

-Fontos is, de nem annyira, hogy �sszevessz emiatt Philippel. Azt gondolom meg�rted, hogy szeretn�m tudni, mi�rt �lmodom egyfolyt�ban vele.

-Ez term�szetes.

-Ezt a n�h�ny �jszak�t v�g�l is kib�rom. Szerencs�re ezek nem r�m�lmok. Ink�bb �rdekesek. T�nyleg teljesen olyan, mintha ott lenn�k, de m�gsem.

-Mes�lj ezekr�l az �lmokr�l. Szinte semmit sem tudok r�luk, csak azt amit m�r mondt�l. De az nem volt t�l sok.

-Nem az �lmokkal kell kezdeni, hanem a f�szerepl�j�r�l. Hermann von Berg a f�v�rosban sz�letett, egy befoly�sos nemes legid�sebb fiak�nt. Kiskora �ta katon�nak nevelt�k, az udvarn�l tanult. Hamarosan a cs�sz�r egyik hadvez�re lett. Egyszer az uralkod� elk�ldte k�vetk�nt az �sszes f�ldes�rhoz, �s ebb�l az �tj�r�l m�r nem t�rt vissza az udvarhoz. P�r �vvel k�s�bb az egyik bajt�rsa tal�lkozott vele egy harcban. Akkor m�r Ravenstein c�mer�t viselte. Innent�l kezdve semmit sem tudunk r�la, mert az itteni tart�zkod�s�r�l semmilyen dokumentum nem maradt. Ez�rt kell visszamenn�nk �s megn�zn�nk, hogy mi t�rt�nhetett.

-�rdekes t�rt�net. De mi�rt �llt Ravenstein szolg�lat�ba?

-Egyes t�rt�n�szek �gy gondolj�k, hogy sosem szolg�lta a cs�sz�rt. M�sok azt �ll�tj�k, hogy bus�s jutalmat �g�rt neki Ravenstein. Olvastam olyan �r�st is, aki azt gondolja, hogy Ravenstein egyszer�en meg�lte a lovagot. M�g tal�n ez az utols� a legval�sz�n�bb, de �n m�gsem hiszem, hogy meg�lte.

-Mi�rt?

-Az els� �lmom miatt. Ott volt az a n�, aki nem engedte meg�lni Hermannt. Szerintem az a val�s�g volt. B�r ez csak egy meg�rz�s.

-A meg�rz�sek gyakran j�k lehetnek. Ha m�st nem, de ezt megtanultam az elm�lt �vben.

-Sz�rny� belegondolni min ment�l kereszt�l az elm�lt �vben.

-Annyira nem volt rossz. Most m�r csak egy eml�k �s egy szuper �lm�ny.

-H�t Aventerr�t �n is kipr�b�ltam volna!

-Szerintem a t�bbit is. De t�nyleg az aventerrai ny�r nagyon �lvezetes volt. B�r n�ha r�miszt�. Most, hogy �gy belegondolok… n�ha t�nyleg majdnem…

-De ami�rt odament�l, azt teljes�tetted!

-Igen. – b�lintott Laura. – Meg kellene �rnom azt a nyomorult matek leck�t.

A k�t l�ny most m�r v�gleg visszacs�ppent a val�s�gba