Csapd�ban

Rover kir�ly, ahogy teltek a napok, egyre nyugtalanabb lett. Fia, Irodan m�g nem �rkezett haza az esk�v�r�l. S�t l�nya, Salina esk�v�j�r�l sem hallott semmi h�rt. Nem szerette volna kimutatni, de agg�dott a gyermekei�rt. Lehet, hogy elhamarkodta l�nya f�rjhez ad�s�t? Lehetetlen. A l�nyok az � kor�ban m�r mind h�zass�gban �lnek �s eg�szs�ges fi�gyermekeket sz�lnek az uralkod�nak. Ebben biztos volt: Salina t�k�letes, er�s n� a gyereksz�l�shez. Ak�r t�bb gyerekkel is meg�rvendeztetheti Ertont, a tr�n�r�k�st. Salin�b�l majd nagy kir�lyn� lesz. Irodan…ennek a tr�nnak az �r�k�se. Bizony�ra � is remek uralkod� lesz. Minden adotts�ga megvan: eszes, tal�l�kony �s igazs�gos. De most vajon hol lehet? M�r h�rom napja haza kellett volna �rnie. Biztos elk�borolt. Irodan mindig is szerette volna bej�rni a k�rny�kbeli vid�keket. De akkor mi�rt nem �rtek vissza a katon�k, akik vel�k mentek? Minden tal�lgat�s csak �jabb k�rd�seket vetett fel a kir�ly fej�ben. Hirtelen sz�lalt meg, az ajt�n�ll�k megr�m�ltek.

-H�vj�tok ide Raneket! Most r� van sz�ks�gem.

Egy szolg�l�fi� hamar el�ker�tette a fiatal lovagjel�ltet. Ranek m�lyen meghajolt kir�lya el�tt, majd �rdekl�dve n�zett Roverre.

Vajon kider�lt a kapcsolatunk? – j�rt a fi� agy�ban.

-Irodan �s a katon�k m�g nem t�rtek haza, Salina esk�v�j�r�l semmi h�r. – foglalta �ssze t�m�ren a kir�ly. – �gy hallottam mesteredt�l, hogy nagyon �gyes vagy az ut�bbi id�ben. �r�ln�k, ha teljes�ten�l egy feladatot. – Ranek sz�v�r�l nagy k� esett le.

-Term�szetesen, uram. – hajolt meg �jra. – Mit k�v�nsz t�lem?

-Indulj el kelet fel� a G�rd�l� K�vek Tenger�hez �s tudd meg hol k�slekedik a fiam. Hozd vissza! Szedd �ssze a sz�ks�ges �lelmet �s fegyverzetet �s indulj, amilyen gyorsan csak tudsz.

-Indulok! �s ha tudom, visszahozom Irodant…akarom mondani a fiadat. – egy gyors meghajl�ssal megfordult �s v�giggondolta, hogy mit kell mag�val vinnie. Egy �r�n bel�l m�r k�szen is �llt �s a lov�n �lve pillantott le egy id�s f�rfira.

-Vigy�zz magadra fiam! – megszor�totta Ranek kez�t, majd r�csapott a l� far�ra. Ranek m�g meg�ll�totta egy pillanatra h�trafordult.

-Te is vigy�zz magadra…mester! – b�lintott �s v�gt�zva kirobogott a v�rosb�l. Ranek nem sok pihen�t enged�lyezett sem mag�nak, sem a lov�nak. Egy �ra alatt kijutott az orsz�g hat�r�ra. Hamarosan egy erd�be �rt, este pedig az erd� egyik tiszt�s�n vert t�bort. �jf�l k�r�l nagy zajra �bredt.

-Valahol a k�zelben emberek lehetnek. – �llap�totta meg. Hamarosan a f�nyt is megl�tta a f�k �s bokrok k�z�tt. �vatosan lop�dzott a f�k k�z�tt, p�r l�p�s ut�n egy utat pillantott meg a f�k k�z�tt. Az �ton pedig katon�k �lltak. Nem voltak sokan, tal�n t�zen.

-Itt nincs semmi �s senki. – ki�ltotta az egyik. – Menj�nk vissza a t�borba!

A t�borba? – visszhangzott Ranek agy�ban. – Mif�le t�bor van itt?

V�gig sem gondolva mit tesz, k�vette a katon�kat. Azon egy �ri�si hadsereg fel� vett�k az �tjukat.

Mit keresnek ezek itt? Mit akarnak errefel�?- k�rd�sek sz�zai fogalmaz�dtak meg az ifj�ban �s m�g t�bbet szeretett volna megtudni, mikor a G�rd�l� K�vek Tenger�nek c�mer�t l�tta meg az egyik harcoson. Ranek m�r fordult volna vissza a v�ros  fel�, mikor egy er�s kar h�tulr�l megragadta.

-Egy k�met fogtam. – ki�ltotta m�ly hangj�n a katona. A t�bbiek odan�ztek, t�bben elnevett�k magukat.

-Komolyan �gy gondolod, hogy ez a k�ly�k vesz�lyes lehet?

-Itt k�mkedett. De ha nem hisztek nekem, majd hinni fogtok a parancsnok szav�nak. Elhiszem hozz� ezt a fi�t.

Ranekhez egy sz�t se sz�lva elindult a t�bor fel�, maga el�tt ir�ny�tva a fi�t.