�lom vagy val�s�g?

Este a k�t l�ny csendben fek�dt a s�t�tben. Nem sz�ltak egym�shoz, mindketten tudt�k mire gondol a m�sik. Haldor. A mai nap felkavarta a l�nyokat. Laura �jra tal�lkozott unokatestv�r�vel, aki az elm�lt �vekben nagyon megv�ltozott. Sokkal ny�ltabb lett, bar�ts�gosabb. Feln�tt volna? Vagy egyszer�en csak megv�ltozott? Megv�ltozhat egy ember valamivel t�bb, mint egy �v alatt? �gy t�nik, igen. Laura v�g�l �gy d�nt�tt, hogy Haldor egyszer�en csak megkomolyodott. Ezzel a tudattal nyomta el az �lom a l�nyt.

Chris viszont m�g mindig nem tudott aludni. Haldor teljesen leny�g�zte �t. Sose hitte volna, hogy egy fi� ilyen hat�ssal lenne r�. Ez a szerelem? Chris megfordult az �gyban, fej�t a p�rn�j�ba nyomta. Lehetetlen. � nem szokott els� pillant�sra beleszeretni valakibe. A l�nynak meg kell ismernie a kiv�lasztottj�t. A r�gi iskol�ban �ppen ez�rt nem tal�lt mag�nak senkit. Mire kialakult volna a szerelem, a fi� �ltal�ban megunta Christ. De Haldor nem ilyen. - �ltatta mag�t a l�ny. �s ha m�gis? V�g�l Chris is elnyomta a k�tked� hangot a fej�ben, �s � is elaludt. Nyugodt �lom helyett, egy furcsa t�rt�netet l�tott.

Egy lovas v�gtatott be Reimar von Ravenstein birtok�ra. A p�nc�los f�rfi, a falu lak�i meglepet�s�re, nem a helyi kocsma mellett �llt meg, hanem tov�bb v�gtatott a f�ldes�ri v�r fel�. A jobb�gyok csendben figyelt�k, hogy lovagol a veszt�be az ismeretlen. A k�rny�ken mindenki tudta, hogy ha Ravenstein �r rossz kedv�ben van, akkor a h�rn�k�k m�r nem l�thatj�k �jra csal�djukat. A n�k �sszes�gtak, a f�rfiak csak g�nyosan mosolyogtak a szerencs�tlen f�rfin. Mostan�ban az �r nagyon goromba volt. Persze a t�rt�netet mindenki ismerte: egy v�ndor �s a seg�dje �tverte Reimar von Ravensteint �s ellopta egy fontos irat�t. A k�nyv az�ta sem ker�lt el�, pedig Ravenstein mindent megtett az el�ker�t�s�rt. Emellett a k�t rabl�t sem tal�lt�k meg, �gy Ravenstein haragja egyre ink�bb fokoz�dott.

Az emberek a mai napon megnyugodhattak. Ha ezt a lovagot kiv�gzi f�ldesuruk, k�z�l�k senki sem hal meg.

Ek�zben a f�rfi el�rte a v�rat. Egy ijedt arc�, fiatal fi� nyitott ajt�t. A lovag levette sisakj�t �s bar�ts�gosan mosolygott a fiatalra.

-�n Hermann von Berg vagyok, az uralkod� k�vete. Reimar von Ravensteinhez j�ttem, �s a cs�sz�rt�l hoztam �zenetet.

-K�rem uram, k�vessen. – sz�lt halkan a fi� �s elindult a tr�nterem fel�. Hermann von Berg figyelmesen szeml�lte a folyos�kat, amik f�kly�kkal voltak megvil�g�tva. A lobog� f�nyek ellen�re is s�t�t volt a v�rban. A f�kly�k furcsa m�don tomp�n vil�g�tottak. Mintha valami var�zslat alatt lenn�nek. A tr�nterem nem eml�keztetett a Berg �ltal l�tott t�bbi tr�nteremre. Itt nem egy m�lt�s�gteljes vezet� �lt, hanem ink�bb egy r�szeges f�ldes�r, aki kihaszn�lja az alattval�it. Hermann von Berg l�tta a nyomor�s�got a k�zeli falvakban. Biztos volt benne, hogy Ravenstein az utols� garast is elveszi a n�pt�l. De � most nem ez�rt van itt. Magabiztosan l�pett Reimar von Ravenstein el�, akir�l m�r t�bb r�miszt� legend�t is hallott. Mikor r�n�zett a f�ldes�rra, r�gt�n r�j�tt, hogy igazak a r�mt�rt�netek, amik Ravensteinr�l keringtek. A f�rfin l�tszott, hogy k�sz akkor gyilkolni, amikor neki tetszik. Az �ri�s el� l�pett, �s meghajolt.

-Hermann von Berg vagyok, – ism�telte. – a cs�sz�r k�vete. �zenetet hoztam.

Berg szerencs�tlens�g�re Ravensteinnek ma sem volt j� kedve.

-Nem �rdekelnek az �zenetek! T�nj innen! – ki�ltott r� a f�rfira. Berg nem mozdult, �gy Reimar m�g m�rgesebb lett. – Ha nem, h�t nem. – g�nyosan n�zett szeg�ny Hermannra, majd intett �s k�t – tal�n m�g Ravensteinn�l is magasabb – katona elkapta a lovagot. Berg felki�ltott:

-Engedjen el, mert a cs�sz�r komoly b�ntet�st r� ki mag�ra! Nem t�ri, hogy �gy viselkedjen egy k�vettel. Eresszenek el! – A k�t katona tan�cstalanul n�zett Ravensteinre. Nem tudt�k mit tegyenek.

-Vigy�tek a szemem el�l. – intett �jra, majd k�zelebb l�pett a k�vethez. – Napnyugtakor tal�lkozunk.

Reimar von Ravenstein nem vette �szre, hogy egy z�ld ruh�ba �lt�z�tt n� l�pett be a terembe, mik�zben � a cs�sz�ri k�ld�ttel foglalkozott. A n� �rdekl�d�s�t felkeltette a fiatal f�rfi. Mikor l�tta, hogy ez lehet a k�vet utols� napja beleavatkozott a t�rt�ntekbe.

-V�rj! – fordult a v�r�r fel�. – Tetszik nekem ez a fi�. Ne �ld meg. K�v�ncsi lenn�k, mit �zentek vele.

Ravenstein hosszasan n�zett a n�re.

-J�l van, de csak a te k�r�sedre. Akkor vigy�tek a v�rb�rt�nbe. Ott j� helye lesz.

Hermann von Berg pr�b�lkozott kiszabadulni a katon�k karjai k�z�l – sikertelen�l.

Chris fel�bredt az �lm�b�l. Kin�zett az ablakon. R�j�tt, hogy m�g csak hajnalodik. Az ablakb�l egy gyors pillant�st vetett Reimar von Ravenstein, vagyis a Kegyetlen Lovag szobr�ra. Furcsa �lom volt.

Mi�rt pont vele �lmodtam? M�g sose volt ilyen �r�lt �lmom… vajon ez is a v�r „var�zslata”?

V�g�l pr�b�lt nem az �lomra gondolni, visszab�jt az �gy�ba �s a k�vetkez� napon j�rt az esze. De nem sok�ig tudta mag�t lek�tni a tan�r�kkal, hamar visszakalandozott Hermann von Berghez. T�nyleg �lhetett ez a k�vet? Vagy csak Chris k�pzelete j�tszadozott? A l�ny m�r nem tudott elaludni, �gy el�vett egy k�nyvet �s olvas�ssal terelte el figyelm�t. Laura csak p�r �r�val k�s�bb kelt fel, ahogy �ltal�ban szokott, mogorv�n. �gy Chris ink�bb nem mes�lte el neki az �lmot. �gy d�nt�tt, k�s�bb avatja be bar�tn�j�t a titokzatos �jszakai kalandba.