2. fejezet

�

�

Inuyasha m�g mindig ott fek�dt a f�ld�n, k�zben k�nnyei folyamatosan folytak v�gig az arc�n, �s arra gondolt, hogy ez csak egy rossz �lom lehet, amib�l hamarosan fel�bred. De amikor meg�rezte Naraku kez�t az arc�n, r� kellett d�bbennie, hogy ez egy�ltal�n nem �lom volt, hanem nagyon is a val�s�g.
-Ugyan Inuyasha!-hallotta meg hirtelen a f�rfi hangj�t a fi�.-Nem kellene az�rt s�rnod, mert elvesztetted a sz�zess�gedet.
Erre a kijelent�sre Inuyash�nak egyb�l megvillantak a szemei, majd f�lt�rdelt a f�ld�n �s f�lakarta volna k�pelni a d�mont, de Naraku egy gyors mozdulattal elkapta a csukl�j�t �s j� er�sen megszor�totta azt.
-Te �tkozott!-mondta a f�lszellem halkan, mik�zben a s�r�s folytogatta.-Ehhez egy�ltal�n nem volt jogod.
-Ezt ink�bb k�sz�nd meg a bar�taidnak, hiszen � miattuk t�rt�nt meg ez az eg�sz-felelte Naraku nyugodtan, mintha semmi se t�rt�nt volna, majd elengedte a fi� csukl�j�t, a ruh�i�rt ny�lt �s elkezdett �lt�zni.
Inuyasha tov�bbra is gy�l�lk�dve n�zett r� a f�rfira, k�zben a k�nnyei tov�bbra sem akartak el�llni.
-L�gy �tkozott Naraku!-mondta a f�lszellem.-K�v�nom, hogy a pokolra ker�lj. Ez�rt m�g nagyon megfizetsz.
-Te csak itt ne fenyegess engem-n�zett r� a fi�ra Naraku, mik�zben az �v�t k�t�tte meg.-Nem vagy olyan helyzetben, hogy fenyeget�zz.
Azzal odal�pett a fi�hoz, aki m�g mindig ott t�rdelt el�tte, majd mikor fel� ny�lt a f�lszellem elakart volna h�z�dni t�le, de a f�rfi elkapta �t a haj�n�l fogva, �gy nem tudott elmenni onnan. Naraku m�lyen belen�zett a fi� szemeibe, aki megijedt ett�l a n�z�st�l. �s amikor l�tta, hogy a f�rfi k�zelebb hajol hozz�, m�r azt hitte, hogy mindj�rt megcs�kolja. Szinte az ajk�n �rezte a f�rfi forr� lehelet�t. De Naraku nem csin�lt semmit, csak tov�bbra is a fi�t n�zte, aki m�lyen kezdte el venni a leveg�t.
-J�l jegyezd meg Inuyasha amit most mondok, mert t�bbsz�r nem mondom el-mondta Naraku a f�lszellemnek.-Ami most t�rt�nt kett�nk k�z�tt azt csup�n a kezdett volt. Hamarosan elj�n az a nap, amikor pokoll� fogom tenni az �letedet �s ut�na m�g te fogsz k�ny�r�gni a hal�l�rt.
-Te pedig azt jegyezd meg, hogy ez�rt m�g meg�llek-felelte Inuyasha undorodva, �s pr�b�lt nem ijedten n�zni a f�rfira.-Erre megesk�sz�m.
-Azt nem hinn�m te kis korcs-mosolyodott el ezen halv�nyan Naraku, majd mire Inuyasha f�leszm�lt volna egy gyors cs�kot nyomott az ajk�ra, hogy evvel m�g jobban megal�zza a fi�t. Inuyasha undorodva kapta el onnan a fej�t, �s oldalra n�zett, hogy ne kelljen tov�bbra is f�rfi szemeibe n�znie. A f�rfi g�nyosan n�zett r� a fi�ra, aki szinte eg�sz test�ben remegett.
-Az�rt nem volt olyan rossz veled lenni-mondta a d�mon.-Sokkal jobb szeret� vagy mint Kikyou.
Azzal Kagur�ra �s a d�monaira n�zett, akik ott �lltak �s d�bbenten n�ztek r�.
-J�l van Kagura!-mondta Naraku a sz�lboszork�nynak.-Ideje elmenni innen.
Azzal elindult az erd� fel�, mag�ra hagyva a meger�szakolt fi�t. Kagura egy ideig habozva n�zett a f�rfi ut�n, majd lassan � is elindult a f�rfi ut�n, a d�monokkal egy�tt.
Sango�k mind ut�nuk n�ztek, majd mindannyian Inuyash�ra n�ztek, aki ott t�rdelt a f�ld�n �s remegett a visszafojtott s�r�st�l. Mindannyian agg�dva rohantak oda hozz�, majd let�rdeltek el� �s vigasztalni pr�b�lt�k volna, de nem sok sikerrel.
-Ne s�rj Inuyasha!-mondta Kagome a fi�nak.-M�r elment.
-K�nny� ezt mondanod-felelte a f�lszellem, mik�zben k�nnyei v�gig folytak az arc�n.-Nem t�ged er�szakoltak meg, hanem engem.
-Akkor meg mi�rt hagytad �gy magad?
-Csak t�n nem hagyom, hogy meg�ljenek titeket-n�zett r� a l�nyra a fi�.-Ink�bb er�szakoljon meg az a f�reg, de akkor sem hagyom, hogy meg�ljenek titeket.
-Az �let�nk nem �r ennyit Inuyasha!-mondta Miroku.
-Lehet, de akkor sem hagyom, hogy meghaljatok. Nem akarok �jra egyed�l lenni. Az any�mat elvesz�tettem, de titeket nem fogom.
-De h�t...-kezdte volna Sango, de Inuyasha a szav�ba v�gott.
-Hagyj�tok m�r abba!-mondta a f�lszellem t�relm�t veszve.-Mit akartok hallani? Azt, hogy b�rcsak meghaltatok volna? Hogy b�rcsak ne hagytam volna azt, hogy meger�szakoljanak �s hagytam volna, hogy �ljenek meg titeket?! Igen, f�lek bevallani, de ezt k�v�nom, de m�gis megv�dtem az �leteket, mert a bar�taim vagytok!
Azzal a szemei el� kapta az egyik kez�t, �s keservesen s�rni kezdett. Bar�tai mind k�nnyes szemekkel n�ztek r� a fi�ra. Valahogy nem tudtak haragudni a fi�ra, ami�rt azt mondta, hogy b�rcsak meghaltak volna. Hiszen meglehetett �rteni �t. Lassan mindannyian k�zelebb hajoltak hozz�, �s meg�lelt�k �t, hogy megvigasztalj�k. Ett�l Inuyasha egy pillanatra abbahagyta a s�r�st, �s d�bbenten n�zett el�re. Ezek meg�lelt�k volna? M�g soha nem csin�ltak ilyet vele. Soha nem �lelt�k meg, pedig m�r mi�ta bar�tok voltak.
Els�nek azt se tudta, hogy mit csin�ljon. Eddig senki nem �lelte meg �gy. Majd lassan lehunyta a szemeit, �s szorosan odab�jt a bar�taihoz. Nem is volt olyan rossz ez a bar�ti �lel�s. �rezte, hogy meggy�t�rt lelke lassan megk�nnyebb�l, de tudta, hogy ez az �lel�s soha nem tudja begy�gy�tani azt a sebet, amit Naraku okozott neki.