5. r�sz: A h�rmond�k

Sesshoumaru felnyal�bolta a t�r�keny n�i testet �s elindult vele a k�zelben kanyarg� l�gy sodr�s� patakhoz. �vatosan leengedte Yum�t a f�ves parton, azt�n leguggolt mell� �s elkezdte lefejteni a k�t�st a n� has�r�l. Maga is meglep�d�tt, milyen gyeng�den �r hozz�, nehogy m�g nagyobb k�rt tegyen benne. Morcosan sz�k�tette �ssze szemeit: �Mi�rt �polom? M�r nincs sok k�rd�sem hozz�... semmi sz�ks�g erre!�

M�rgesen morgott egyet, �m ugyanolyan figyelmesen folytatta t�nyked�s�t. Mikor leker�lt a k�t�s, a v�zhez ment �s belem�rtotta. �jb�l fel�llva visszas�t�lt a f�ld�n fekv� v�dtelen alakhoz �s �vatosan lemosta a v�rt Yume has�r�l. Furcs�llta a sz�n�t, ez�rt k�zelebb hajolva szimatolni kezdett, h�tha r�j�het, mi lehet a forr�sa ennek a jelens�gnek. Megh�kkenve h�z�dott vissza, mikor orr�t facsarni kezdte valami r�gr�l ismert szag. Beleker�lt kis id�be, mire fel tudta id�zni, mihez is t�rs�tsa. �Egy �tok. Az okozza ezt.�

Szem�ben mintha egy pillanatra szomor�s�g, net�n egy�tt�rz�s csillant volna meg, mikor lepillantott a n� arc�ra, mely lassan ver�t�kezni kezdett. �Nem b�r el vele a szervezete. Hisz annyi bizonyos, hogy nem teljesen d�mon.� �llap�totta meg. T�prengve meredt Yum�re, azt�n nekil�tott bek�t�zni a seb�t a zseb�b�l el�vett tiszta k�t�ssel, azonban agya sz�ntelen zakatolt. Tudta, ha nem seg�t neki, akkor meghal �s � nem tal�lja meg a v�laszokat. Viszont, m�r csup�n egyetlen m�dja maradt annak, hogy �letben tartsa �s ez a lehet�s�g egy�ltal�n nem volt a nagy�r �ny�re.

Felmordult, mikor meghallotta a n� egyre szab�lytalanabb l�legzetv�teleit �s lassabban dobog� sz�ve ritmus�t. �Fene! Mi van velem? Mi�rt nem tudom mag�ra hagyni?!� mormogott gondolatban Sesshoumaru, mik�zben egy apr� csom�val elk�t�tte az anyagot. �Csak az�rt teszem, mert sz�ks�gem van az inform�ci�ra.� d�nt�tte el v�g�l mag�ban, mikor letelepedett a f�be a n� mell� �s f�l� hajolt. Egyik kez�n kimeresztette karmait, majd belev�jta azokat a m�sik karj�ba. M�g csak a szempill�ja sem rezzent, pedig bizonyos volt, hogy nem volt f�jdalommentes e mozdulat.

Nemes v�re csermelyk�nt indult meg alkarj�b�l, � azonban nem t�r�d�tt ezzel, csup�n azzal, hogy abb�l n�h�ny cseppnyit lefolyasson Yume tork�n. �Az �n v�rem nemhogy tiszta szellemv�r, de ellen�ll minden m�regnek � �s a legt�bb �toknak is...� Sebe �pp kezdett bez�rulni, mikor l�tta, hogy a n� l�gz�se lenyugszik, sz�vver�se pedig feler�s�dik. �Nincs m�s dolgom, mint v�rni.�

Az �jszaka a patak mellett maradt; nem sokkal k�s�bb �rte be Jaken is a s�rk�nyl�val a nyom�ban, miut�n Sesshoumaru megitatta Yum�vel n�h�ny csepp pirosl� v�r�t. Mindebb�l szolg�ja semmit sem vett �szre.

��ress�g.� ez volt az, amit Yume �rzett, mikor mag�hoz t�rt. Nem �rzett semmit sem egy hossz� pillanatig, �s nem volt egyetlen egy gondolata sem. Majd lassan kezdtek visszat�rni eml�kei is �s... �Az er�m...?� �sszeszaladt a szem�ld�ke, ahogy koncentr�lt. �Mintha... megnagyobbodott volna egy cs�ppnyit a youkim...�

�rtetlenkedve nyitotta ki szemeit, azonban gyorsan elt�ntetett minden �rzelmet, miel�tt m�g b�rki �szrevehette volna. ��s �lek.� Most m�r � ha lehet � m�g jobban �ssze volt zavarodva; biztosra vette, hogy meghal ez�ttal �s semmi sem fogja ezt megg�tolni.

�vatosan fel�lt �s meglepve tapasztalta, hogy sebe m�r nem f�j annyira. M�g mindig �rezte, azonban m�r nem zavarta annyira �s �gy t�nt, nem is fogja akad�lyozni �gy egy esetleges harcban sem, mint annak el�tte. N�m�n s�hajtott, ahogy felt�p�szkodott �s k�rbek�mlelt: Jaken a h�tasnak d�lve aludt, Sesshoumaru pedig a f�ves r�sz m�sik oldal�n �lt, nekit�maszkodva egy tereb�lyes cseresznyefa t�rzs�nek. Szemei csukva voltak, de a n� biztos volt benne, el�g lenne egyetlen apr� v�ratlan mozdulat, s a f�rfi talpon lenne. Ahogy tekintete tovasiklott, v�g�l a patakon �llapodott meg. Sz�ja sz�l�n egy alig �szrevehet� mosoly villant fel, ahogy lassan odagyalogolt a partra �s let�rdelt, hogy megmosakodjon.

A friss�t� arc- �s k�zmos�s ut�n a v�z nagy kortyokban folyt le tork�n: m�r idej�t sem tudta annak, mikor ivott vagy egy�ltal�n evett. Ez ut�bbira felh�vta figyelm�t a gyomr�b�l v�ratlanul felt�r� korg�s. Kez�t �szt�n�sen odakapta, h�tha �gy enyh�teni tudja a kellemetlen �rz�st �s a hangokat. Azonban nem j�rt sikerrel, valaki figyelm�t m�g ez sem ker�lte el:

� Jaken! � d�rrent egy kem�ny hang a hajnali l�gy f�nyben. � Hozz reggelit!

� Mi? Hogy? Igenis, nagyuram! M�ris, Sesshoumaru nagy�r! Hogyne, Sesshoumaru-sama...! � v�gta mag�t hapt�kba a kis z�ld d�mon, azzal elsietett, be, az erd�be.

Yume ott maradt a patak partj�n, saj�t t�k�rk�p�t tanulm�nyozva. �Ki vagy te, aki visszan�zel r�m...?� gondolkozott el mag�ban. �Nem is ismerlek... hov� t�nt Yume...?� szem�ben szomor�s�g csillant egy pillanatra, ahogy ez esz�be jutott.

Arca ny�zott volt �s s�padt. Szeme alatt karik�k s�t�tlettek, ha alig l�that�an is; arca beesett volt, teste pedig sokkal v�konyabb lett az ut�bbi n�h�ny napban. Az�ta, hogy �tkot k�ldtek r�. S�hajtott egy m�lyet �s behunyta szomor� borosty�nsz�n szemeit. Mikor hossz� pillanatok m�lt�n ism�t kinyitotta, tekintete kiss� k�d�s volt � f�jt neki, hogy �gy �rezte, egy idegenre tekint t�k�rk�p�ben. Szemei egy�ltal�n nem voltak �l�nkek, arc�ra pedig r�fagyott az imm�r �lland�an ott id�z� k�l�n�s, melankolikus szomor�s�g.

Meglepve pislogott egyet, mire kitisztult l�t�sa; de nem hallucin�lt: Sesshoumaru k�zvetlen�l m�g�tte �llt. K�v�ncsian tekintett a f�rfi t�k�rk�p�re, mely er�t �s tekint�lyt sug�rzott. Furcsam�d az � arc�n is l�tszottak a kimer�lts�g jelei, �m ezek kor�ntsem voltak olyan felt�n�ek, mint a n��n.

� Volt m�g valami, amit meg akart�l k�rdezni � f�rta bele �res tekintet�t a v�zt�kr�n �t Sesshoumaru�ba.

A f�rfi b�lintott �s t�r�k�l�sben le�lt mell�; oldalr�l figyelve Yum�t, aki m�g mindig hanyou alakj�ban volt. Furcsa volt sz�m�ra, hogy szabadj�ra engedte ezt a form�j�t, �gy ink�bb visszav�ltozott egy l�gy feh�r f�ny k�s�ret�ben youkai-�. Pislogott m�g p�rat, hogy �rz�keit �jra ellen�rz�se al� vonja, azt�n k�rd�en Sesshoumaru fel� fordult:

� Nos? Mi volt az...?

� Pontosan az, amit most tett�l.

� Hm? � Yume �rtetlenkedve oldalra biccentette a fej�t.

� El�sz�r ebben az alakodban l�ttalak. Azt�n p�r nappal k�s�bb ningenk�nt... az el�bb pedig m�g a v�red szaga is olyan volt, mint egy f�lv�r�... � magyar�zta Sesshoumaru, akinek az arc�r�l semmit sem lehetett kiolvasni. Sem �rz�seit ezzel kapcsolatban, sem azt, hogy mit gondol. � Mif�le szerzet vagy te...?

� Hm... � Yume el�re fordult, a v�zfelsz�nt f�rk�szve, egy keser� mosollyal a sz�ja sark�ban. � Azt k�v�nod, hogy osszam meg veled a titkot, melyr�l akik tudtak, m�r t�bbnyire halottak...?

A f�rfi csak biccentett, mire Yume elmosolyodott; szem�ben valami j�t�kos f�ny csillant. Tudta, hogy vesz�lyes, amit tesz, m�gsem b�rta mag�ban tartani, ahogy Sesshoumaru fel� fordult:

� H�t akkor bolond vagy.

A d�mon szemei egy pillanatra v�r�sen felvillantak, de azt�n nyugalmat er�ltetett mag�ra, ahogy j�ghideg hangon megsz�lalt:

� Megmentettem az �leted... t�bbsz�r is � kezdett bele. � Ez azt jelenti, hogy �n rendelkezem f�l�tte.

� Igen, val�ban �gy van � felelte szenvtelen�l Yume. � Megmentett�l azokt�l a s�r�l�sekt�l, melyek legt�bbj�t Te magad okoztad...

� Az �tkot nem �n bocs�tottam r�d...

A n�nek a tork�ra forrt a sz� egy pillanatra, s kiss� elkerekedett szemekkel n�zte Sesshoumarut, akinek az arc�n egy �nel�g�lt vigyor j�tszott. Yume elkapta a tekintet�t, s ism�t a t�lpartot figyelte.

Ekkor �rkezett meg Jaken a reggelivel, de m�g id�be telt, mire teljesen elk�sz�tette azt. Nagyura v�g�l m�r nem tudott tov�bb v�rni, s mag�ra hagyta a patak partj�n �ld�g�l� n�t. Ink�bb letelepedett �jjeli f�ja t�v�be �s pihent m�g egy kicsit, miel�tt elindultak volna. Am�g a reggeli k�sz�lt, Yume d�dolni kezdett, mint �ltal�ban szokott, ha valamire v�r. Inuyash�nak is ezt dalolta. Egy egyszer� gyermekdal volt ez m�g igaz�n fiatal kor�b�l. Lassan halk �nekk� er�s�d�tt hangja, ahogy l�gyan ejtette ki a szavakat:

� Chichi wa iwareta arakasi no te wa mamori no te,

Haha wa iwareta hito no te aru wa hagukumi no tame,

Ryou te awase tobira wo hiraki,

Guren no naka ni nare wo kaesu,

Na ga kora wo hikari to narite mamorikamae...

� Hallod? � furakodott be Jaken er�szakos hangja Yume elm�j�be.

� Nani?

� A reggeli. Egy�l � ny�jtotta fel� fintorral az arc�n a nagy levelet Jaken, amin n�mi bogy� �s egy s�lt hal foglalt helyet.

� Hai, arigatou � b�lintott a n�, ahogy elvette t�le.

Ev�s k�zben m�g mindig a dal szavait �zlelgette mag�ban:

�Ap�m egyszer azt mondta, a d�monok, a k�z, amely megv�d,

Any�m egyszer azt mondta, az emberek a k�z, amely gondoz,

Amikor a k�t k�z �ssze�r, az ajt� kiny�lik,

�s a b�bor l�ngokb�l visszat�rtek,

Mi, a gyermekek vagyunk a f�ny, mely v�delmez...�

� K�sz vagy m�r? � csattant ism�t a t�relmetlen kis z�ld d�mon hangja.

� H�! M�g nem fejeztem be! � ki�ltott vissza m�rgesen Yume, ami�rt nem tudott gondolkodni.

� Siess m�r, mocskos hanyou!

� Ne besz�lj �gy velem, m�g haland� alakomban is k�nnyed�n elb�n... � Yume tork�n akadt a sz�, ahogy hirtelen f�jdalom has�tott a h�t�ba.

�Ez furcsa. Nem is sebes�ltem meg komolyan ott.� Azt�n szemei elkerekedtek, ahogy r�j�tt, mit�l az az �get� �rz�s. A vak�t� f�jdalom csak m�g jobban fokoz�dott, s imm�ron �nk�ntelen becsukta a szemeit �s �sszeszor�totta fogait, hogy ne sikoltson fel f�jdalm�ban. Tudat�ig alig jutottak el Jaken m�ltatlankod� szavai, azonban ezt nem is b�nta, hisz m�sra kellett most koncentr�lnia.

�Vajon mindaddig �gy lesz, m�g vissza nem t�rek oda...? Vagy m�g meg nem hal valamelyik�nk...?� m�g jobban �sszeszor�totta szemeit �s leg�rnyedt, ahogy kez�b�l kiesett a nagy lev�l. A k�nz� f�jdalom olyannyira feler�s�d�tt, hogy karmai m�r m�lyen a f�ldet sz�ntott�k.

Azt�n, amilyen hamar j�tt, olyan hamar el is m�lt, s � heves sz�vver�sekkel kapkodta a leveg�t, hogy �jra le tudja nyugtatni mag�t. Kezeit felemelte �s lassan r�juk n�zett. Remegtek, csak�gy, mint �tven �vvel azel�tt is. Haja el�re bomlott, s megl�tta, hogy ism�t ez�st�s-feket�ben csillog. �Megint hanyouv� v�ltoztam... am�g a jel ism�t el nem m�lik, nem is v�ltogathatom kedvemre az alakomat.� eml�kezett vissza.

A f�jdalom keltette sokkb�l hirtelen mozg�s t�voli zaja �bresztette fel. A cseresznyefa t�v�b�l a kutyaszellem v�ratlanul felegyenesedett, majd a t�volba k�mlelt.

� Jaken! � d�r�gte hideg hangon, amit�l a kis d�mon minden egyes sz�rsz�la �gnek �llt � Elmegyek. Addig vigy�zz az onn�ra!

Yume lassan felkelt a foly�partr�l, �m m�r nem jutott sz�hoz. A f�rfi alakja hirtelen feh�r f�nnyel felragyogott, majd szellemg�mb� olvadva elsz�llt, k�vetve a patak foly�sir�ny�t.

�Igenis Nagyuram! Term�szetesen Nagyuram! � motyogta a szolga megk�sve, majd a l�nyra n�zett. � Induljunk, hanyou!

A n� azonban, mintha nem is hallan�, hogy hozz� besz�lnek, visszaereszkedett a f�be, mik�zben el�vette kor�bbi gondolatait. Egy�ltal�n nem zaklatta fel az inuyoukai v�ratlan t�voz�sa, talpnyal�j�val pedig nem akart foglalkozni. Ism�t saj�t megf�radt t�k�rk�p�t figyelte, mik�zben egyik keze akaratlanul ruh�ja nyak�hoz t�vedt. Csak akkor eszm�lt r� mit csin�l, mikor m�r az ujjai k�z�tt �rezte az apr�cska t�rgyat.

� Haha-ue� � motyogta maga el�, olyan halkan, hogy csak � �rthette, mit mondott.

� Mit pusmogsz te korcs? Azt mondtam indul�s! � Jaken rik�csol� hangja megt�rte a sz�p eml�ket, mit�l Yume haragra gerjedt.

� Fogd m�r be egy percre, �s ne �b�gass azon a sz�rny� hangodon. Menj, ahov� akarsz, �n m�g itt maradok! � a d�mon kiss� megrettent a l�ny hirtelen d�hkit�r�s�n, �gy �jabb percekig csendben maradt.

�A sziget. A Hourai sziget� Vajon a t�bbiek j�l vannak? Mit�l t�rtek vissza a hegek?� t�n�d�tt a be�ll� csendben, majd hirtelen a felismer�s rettegett �rz�se rohant �t lelk�n ��jra megjelent! Most telt el a k�vetkez� �tven �v!�

� Hanyou, ne j�tssz a t�relmemmel! � Jaken nem mert hangosan besz�lni, de b�szkes�ge nem engedte, hogy egy f�lv�r leteremt�s�t �gy semmibe hagyja.

Yume nem v�laszolt, de m�r tudta, mit fog tenni. Visszamegy a tengerpartra, �s megn�zi ism�t gyermekkor�nak sz�nhely�t. De m�g miel�tt indult volna, el�re l�pett, �vatosan, hogy seb�t fel ne szak�tsa, lehajolt, majd inni kezdett a v�zb�l. A m�sodik kortyot azonban m�r visszak�pte.

�S�s.� �llap�totta meg mag�ban, �m m�g gondolatai v�g�re sem �rt m�r a k�vetkez�k t�dultak be elm�j�be �Ez azt jelenti, a tenger a k�zelben van. A dag�ly nyomta fel id�ig a viz�t!�

� Jaken n�zd, Sesshoumaru nagy�r visszaj�tt! � mutatott hirtelen messze a f�k k�z�, mik�zben minden erej�t megfesz�tve koncentr�lt �Csak f�l percet adj!�

Abban a pillanatban, ahogy a d�monocska elfordult, alakja ism�t megv�ltozott. F�jdalmasan, de felvette youkai form�j�t, majd egy villan�s, �s m�r nem volt sehol.

� Hol-hol-hol? � Jaken, a h� szolga m�g vagy f�l perc eltelt�vel is ur�t kereste, �m amikor visszafordult, hogy leszidja a l�nyt, az m�r nem volt sehol.

� Szents�ges j�lelk� szellemek! Sesshoumaru nagy�r meg�l, ha megtudja, hogy csup�n p�r r�pke pillanat leforg�sa alatt elvesztettem ezt az ostoba hanyout! � r�m�lten megragadta a s�rk�nyl� kant�rj�t, majd r�ngatni kezdte. Persze teljesen az ellent�tes ir�nyba.

�M�r nincs messze! M�r nincs messze, csak egy kicsit b�rjam m�g ki!� a d�moni papn� minden erej�vel im�dkozott, �m a sz�m�tottn�l kor�bban �llt meg, pedig ereje m�g megmaradt. Gyanakodva szimatolt bele a leveg�be, majd azonnali fedez�ket keresett mag�nak az egyre t�gul� foly�meder ment�n. Egy nagy szikla megfelel�nek is bizonyult, s m�r csak onnan k�mlelt el�re. �Ez Sesshoumaru aur�ja. Majdnem bele rohantam! De v�rjunk csak, vajon mit csin�lhat itt?� �rtetlenkedve k�rben�zett, majd m�rgesen �sszeh�zta szem�ld�k�t, ahogy meg�rezte b�r�n a lassan szit�l� es� cseppjeit. Csak ekkor j�tt r�, hogy ami�ta fel�bredt nem l�tta m�g a napot, hiszen az �gen vastag sz�rke felh�k �sztak hajnal �ta.

Borzongva felegyenesedett, majd, miut�n felm�rte a ny�lt terepet, amin �t kell haladnia az erd� els� f�iig, fut�snak lend�lt. �m a nagy siets�gb�l az lett, hogy mire be�rt a lombok takar�s�ba, m�r csak j�rt�nyi ereje maradt �s a semmib�l ism�t jelentkezett az �get� f�jdalom a h�t�n. Alakja azonnal megremegett, �s a k�vetkez� pillanatban m�r ism�t f�lszellem volt csup�n.

A f�jdalom elm�lt�val azt�n kih�zta mag�t, �s elindult a halv�nyul� szag ut�n, melyet a taiyoukai hagyott maga ut�n. Hossz� percekig gyalogolt, mik�zben m�r siker�lt el�g j�l �t�znia. A szemerk�l� szit�l� es� ugyan nem �rte, de a hideg p�r�s k�d, ami az erd� alj�ban gomolygott, borzongatta. Ahogy haladt, t�volr�l hangok �t�tt�k meg kis ez�st-fekete kutyaf�leit, mire hegyezni kezdte �ket. �m ilyen t�vols�gb�l k�ptelen volt meg�rteni, mir�l is besz�lnek el�tte, �gy halkan el�reosont.

� Sesshoumaru-sama... � hallatszott egy al�zatos f�rfihang, amit majdnem elnyelt az es�cseppek szapora dobog�sa.

Yume l�tta, ahogy Sesshoumaru visszatekint k�t alakra.

� Kor�bban az Apja egy egyszer� szolg�ja voltam. A nevem Kujaku.

� Seiten vagyok � sz�lalt meg a szint�n t�rdepl� t�rsa, m�ly hangsz�n�n.

� Ap�m halott � jelentette ki k�z�ny�sen a kutyaszellem.

� Igen, tiszt�ban vagyunk vele...

� Akkor t�njetek el � Sesshoumaru hangja nem volt sem m�rges, sem csal�dott, csup�n a megszokott hidegs�get lehetett kihallani bel�le. Ezzel l�tszott, lez�rtnak tekinti a besz�lget�st, s�t, el is indult az ellenkez� ir�nyba.

� K�rem v�rjon! � kapott ut�na Kujaku. � A Hourai szigetre tartunk, hogy kiirtsuk a H�bor� N�gy Isten�t!

�A H�bor� N�gy Isten�t?� Yume ereiben szinte megfagyott a v�r, ahogy meghallotta ezt a kifejez�st. �Ezek szerint �k uralj�k a szigetet. A jelek a h�tamon nem hazudnak...� �res tekintettel meredt maga el�, mik�zben lassan eljutottak tudat�ig a besz�lget�s k�vetkez� szavai:

� Ez volt az Apja akarata � tette hozz� a termetesebb alak.

Hab�r nem fordult meg, megtorpant erre a kijelent�sre a kutyad�mon. �m szavai megc�folt�k a rem�nyt, amit a k�t f�rfiben �bresztett azzal, hogy meg�llt egy pillanatra.

� Nem �rdekel.

A f�rfi folytatta tov�bb �tj�t a kiv�lasztott erdei �sv�nyen, Yume tekintet�t�l �s apja k�t r�gi szolg�l�j�nak ki�ltoz�sait�l k�vetve:

� Sesshoumaru-sama!

A d�monasszony furcs�llta, hogy ennyire k�z�ny�sen vette a h�rt a kutyaszellem. �Nem tesz semmit? Pedig... nekem �gy t�nt, mintha tiszteln� az apj�t annyira, hogy... hogy a v�gakarat�t teljes�ti.� elt�prengve tekintett t�voz� alakja ut�n. �Mert, amit Kujaku �s Seiten elmondott, abb�l az der�l ki sz�momra, hogy az apja m�r meghalt...� szomor�s�g csillant Yume szem�ben, ahogy hirtelen esz�be jutott saj�t �desanyj�nak eml�ke.