4. r�sz: Ningen, hanyou, youkai

Yume f�radtan pislogott bele a hajnali napf�nybe. Ahogy fel�lt �s oldalra n�zett, r�gt�n r�j�tt, mi �bresztette fel: mellette, a terem m�sik v�g�ben a v�n banya horkolt, nem t�r�dve k�rnyezet�vel. A d�monn� mormogott valamit az orra alatt, mik�zben felt�p�szkodott �s kiny�jt�zkodott.

Hihetetlen�l frissnek �rezte mag�t, mint m�g tal�n sohasem. A barlang sz�j�b�l m�g visszatekintett az �regasszonyra, azt�n egy s�hajt�s k�zepette kil�pett a szabad �g al�. �Jobb lesz, ha elmegyek, miel�tt felkel.� hat�rozott gondolatban, azzal elindult a l�gy reggeli naps�t�sben. Nem haladt gyorsan, s�t, tal�n az � �zl�s�hez k�pest kifejezetten lassan.

Tal�lni akart valakit, aki seg�thet neki, de ezen a v�ns�gen k�v�l nem volt �tlete, ki m�shoz fordulhatna. Azonban nem akarta feladni; m�g nem, b�rmit is mondott neki a boszorka. M�lyet s�hajtott, ahogy egy foly� sz�l�hez �rt. Napok �ta nem tiszt�lkodott �s bizony j�lesett volna neki egy f�rd� � �s esed�kes is volt m�r. �gy teh�t gyorsan k�rbetekintett, de nem l�tott senkit, s ahogy beleszimatolt a leveg�be, a term�szet illat�n k�v�l nem �rzett m�st �s a k�zelben egyetlen �rulkod� d�moni aur�t sem. Miut�n megbizonyosodott r�la, hogy egyed�l van, gyorsan levetk�z�tt �s beleg�zolt a selymes v�zbe.

Hamar odany�lt ruh�i�rt �s kimosta azokat is; hogy azt�n egy szikl�n pihenve sz�rad�sra b�rja �ket; addig � pedig le tudta mosni mag�r�l a hossz� �t por�t �s a k�zdelmei mocsk�t. F�radtan s�hajtott egyet, mikor meg�rezte, mennyire kimer�lt az elm�lt napokban. A sebe r�ad�sul csak nehezen akart gy�gyulni, amit a t�r ejtett. A m�sik is l�tszott m�g, de az l�nyegesebben gyorsabban j�tt helyre.

Miut�n kitiszt�totta �s ell�tta sebeit, oda�szott ruh�ihoz, hogy megn�zze, megsz�radtak-e m�r. Egy csal�dott s�haj hagyta el ajkait, ahogy hozz�juk �rt. M�g mindig nedvesek voltak, de szerencs�re a nap meleg f�nye m�r megkezdte munk�j�t. Mit volt mit tenni, Yume lass� temp�kkal k�rbe�szta a foly� azon r�sz�t, melyen tart�zkodott; a l�gy v�z mintegy selyemk�nt k�nyeztetve b�r�t, idegeit lenyugtatva. Egy �jabb halk s�haj�t a k�zelb�l �rkez� zaj szak�totta f�lbe.

A n� �sszeh�zta szemeit, majd k�zelebb siklott a szikl�hoz, melyen ruh�i sz�radtak, �m nem siker�lt oda�rnie id�ben. A foly�parton l�v� bokor megrezzent, Yume pedig vill�mgyorsan egy k� ut�n kapott, ahogy r�vet�d�tt a szikl�ra, s elhaj�totta azt, t�mad�j�t v�ve c�lba.

� Au! � szisszent fel egy f�rfihang, mire a d�monn� szemei elkerekedtek, a bokorb�l pedig kiesett egy szerzetes.

� Oh, bocs�sd meg nekem, sz�p h�lgy, nem tudtam, hogy itt tart�zkodsz � pillantott fel� a f�rfi somolyogva, ahogy felt�p�szkodott.

Yume el�sz�r nem tudta mire v�lni tekintet�t, majd r�j�tt, hogy m�g mindig a szikl�ba kapaszkodik, fels�test�t pedig nem bor�tja el a v�z � hab�r a hatalmas k�darab eltakarta b�jait a k�v�ncsi szemek el�l, az�rt volt, ami l�tszott, � pedig ezt �szrev�ve gyorsan lebukott, s a foly� most majdnem az orr�ig �rt.

� Csatlakozhatn�k hozz�d? � k�rdezte a s�t�tk�k szem� f�rfi, aki fekete haj�t kis l�farokba k�tve hordta. A legfurcs�bb azonban az volt, hogy mindezek a szava egy szerzetes sz�j�b�l hallatszottak.

� MI?! � ki�ltotta Yume, egy picit kiemelkedve, de a v�z m�g mindig a nyak�ig �rt.

� Egy ilyen sz�p h�lgynek vesz�lyes lehet egyed�l.

� Te... � egy m�ly morg�s hagyta el a n� ajkait, mire a szerzetes arca elkomorult, s mikor jobban megn�zte az el�tte f�rd�z� feh�rn�p von�sait, csak akkor j�tt r�, kivel van dolga.

� Te vagy a d�moni papn�... � suttogta, szemei elkerekedtek a f�lelemt�l.

� Igen, �gyhogy t�nj innen, k�l�nben apr� cafatokra t�plek sz�t! � fenyeget�z�tt Yume.

A kiab�l�s sok er�t kivett bel�le, s nem is sejtette, hogy �gy t�rt�nt, m�gnem egy �les f�jdalmat nem �rzett has�ban, ahol a t�r megsz�rta. Azonban ennek semmit jel�t nem mutatta, csup�n �lesen tekintett a szerzetesre, aki el�h�zott egy var�zscetlit.

� �r�m�mre szolg�l, hogy �n v�gezhetek veled, papn� � mondta a f�rfi.

� Szeretn�m l�tni, ahogy megpr�b�lod � jelent meg egy g�nyos mosoly a n� sz�ja szeglet�ben, de a szerzetes m�r el is dobta a tiszt�t� c�dul�kat.

Yume tekintete szinte �td�fte a pap�rt, majd pedig a k�vetkez� pillanatban a var�zscetli hamuv� v�lt �s a sz�l tovavitte leperg� maradv�nyait. Sz�r�san n�zett a szerzetesre.

� Pusztulj innen! M�r f�r�dni se f�r�dhet nyugodtan az ember l�nya?! � kiab�lt mag�b�l kikelve a n�.

� Nem is vagy embe-�����h! � ki�ltozva menek�lt el a f�rfi, ahogy l�tta, hogy Yume meglend�ti karj�t, amib�l egy f�nyes, aranysz�n sug�r l�vell ki fel�.

Mivel h�ttal volt, m�r nem l�thatta, hogy szertefoszlik egyik pillanatr�l a m�sikra a t�mad�s, sem pedig Yume d�bbent tekintet�t, amint kez�t figyeli.

�Mi t�rt�nik velem...? Az er�m... egyre gyeng�bb leszek...� alighogy v�giggondolta ezt, teste hirtelen v�ltozni kezdett. Ezt most nem � ir�ny�totta, ez�rt meg volt r�m�lve. Gyorsan kiszaladt a v�zb�l �s mag�ra kapkodta ruh�it, azzal rohant volna tov�bb, �m a f�jdalom megakad�lyozta ebben. Oldal�hoz kapott: mindk�t sebe ism�t kiny�lt, s � ha lehet � m�g nagyobb intenzit�ssal v�reztek.

A vak�t� feh�r f�jdalom pedig szikr�kat csalt szeme el�; lassan m�r elviselhetetlenn� fokoz�dott. �Vissza kell... v�ltoznom szellem�, k�l�nben... nem �lem t�l!� er�sen koncentr�lt, szem�t lehunyva, mire alakja hamarosan felderengett. Azonban nem a megszokott d�moni form�j�t �lt�tte fel, csup�n azt a fura, kutyaf�l�t. �Nem j�. M�g t�bb energia kell... gyer�nk, menni fog...! Meg tudod csin�lni!� biztatgatta mag�t, �s szerencs�re ez�ttal, mikor felragyogott alakja, m�r youkaik�nt �llt ott az �ton.

L�gz�se m�g mindig nem volt szab�lyos �s hihetetlen�l gyorsan kimer�lt, m�g jobban, mikor haland�k�nt j�rta a vid�ket. Lassan siker�lt lenyugtatnia zih�l�s�t �s szab�lytalanul verdes� sz�v�t, ahogy tov�bbhaladt a napf�nyes rizsf�ldeken, azonban egyre �rezte, ahogy ereje percr�l-percre fogy. �Ez �gy nagyon nem lesz j�. Ha �sszefutok valakivel, nem fogom tudni rendesen megv�deni magam... pihennem kell!”

Azonnal elkezdett keresni egy erre alkalmas helyet, �m m�g �r�kig kellett s�t�lnia, mire r�tal�lt egyre. Ott azt�n lerogyott egy fa t�v�be, �tadva mag�t a – rem�nyei szerint – gy�gy�t� �lmoknak. De nem aludt m�lyen, �rz�kei �lesek voltak, mint mindig, ha szellem volt. �s sz�ks�ge is volt r�...

M�rf�ldekkel od�bb egy youkai felgyors�totta l�pteit, mikor �jb�l meg�rezte a d�monn� v�r�nek szag�t, ami ez�ttal friss volt. A sz�l cib�lta hossz� haj�t, � pedig szinte siklott a f�ld felett, olyan sebess�ggel sz�guldott �ti c�lja fel�, arc�n egy gonosz mosolyk�val. Szinte �rezte, ahogy kezei a l�ny nyaka k�r� kulcsol�dnak � nem, nem fog megk�ny�r�lni rajta. Senki sem �szhatja meg sz�razon, ha megal�zza �t. R�ad�sul egy n�!

M�ltatlankodva horkantott egyet, s most m�r kicsit lelass�tott, alakja imm�r kev�sb� volt elmos�dva, hab�r egy haland� szem�nek m�g �gy is t�l gyorsan mozgott. Tudta, m�r k�zel van pr�d�ja... r�ad�sul sebes�lt. Arc�r�l eg�sz addig nem t�nt el az �nel�g�lt vigyor, m�g ki nem l�pett az erd�k takar�s�b�l, egy apr� ligetbe �rve. Ott volt egy fa t�v�ben, azonban, ahogy a f�rfi k�zelebb l�pett, �sszer�ncolta szem�ld�k�t.

A n�, aki sebes�lten fek�dt a cseresznyefa alatt, haland� volt, �m k�rbelengte �t a d�monasszony v�r�nek arom�ja is. �sszezavarodva s�t�lt k�zelebb, lass�, magabiztos l�ptekkel, valamint egy ragadoz� n�ma t�relm�vel. Egy fa�g ker�l a l�ba al�, ami azonnal meg is reccsent s�lya alatt; de � nem b�nta � egy�bk�nt is az volt a sz�nd�ka, hogy felh�vja mag�ra a n� figyelm�t, aki most laposakat pislogva f�radtan tekintett fel r� s�t�tbarna tincsei m�g�l.

Yume egyre gyeng�bbnek �rezte mag�t, s tudta, hogy a seb csak s�lyosbodott, ahogy a percek teltek. B�biskol�s�b�l egy napok �ta nem �rzett illat ragadta ki, melyet el�sz�r nem tudott beazonos�tani, de mikor megtette, t�gra meredtek a szemei. �Sesshoumaru...�

Kapkodva megpr�b�lt felt�p�szkodni, de bel�tta, ha megteszi, kimer�lts�ge fogja a hal�l�t okozni. Az elm�lt n�h�ny �r�ban visszaszerezte ereje egy r�sz�t, �m ez m�g mindig kev�snek bizonyult � f�leg egy ilyen ellenf�llel szemben. Gyorsan kellett h�t gondolkodnia. �Most mit�v� legyek?!� p�nikolt mag�ban, mikor esz�be jutott egy � rem�nyei szerint � ment� �tlet.

�Tal�n ha felveszem a miko alakomat, nem ismer fel... persze, a szagom megv�ltozik, de nem t�lzottan... viszont a szellemalakom v�re ugyan�gy k�rbeleng, ha nem megyek arr�bb.� orr�t ism�t megcsapta a k�zeled� youkai illata. �M�r nincs id�m r�... �t kell v�ltoznom, azt�n lesz, ami lesz!� hat�rozta el mag�ban, mik�zben alakj�t feh�r dereng�s z�rta k�rbe. Mikor a jelens�g el�lt, m�r haland� form�j�ban �lt ott a fa t�v�ben, s a f�jdalom ism�t annyira mag�val ragadta, hogy m�r nem b�rta nyitva tartani szem�t; a f�l vil�g t�ncolt k�r�l�tte �s szinte megvak�totta a has�ban �s az oldal�ban l�ktet� �rz�s. Hallotta, ahogy l�gz�se �s sz�vver�se egyre szab�lytalanabb� v�lik, �m ezen m�r nem tudott seg�teni.

Egy fa�g reccsen�se r�ntotta vissza k�nz� gondolataib�l, s � kipislogva a f�jdalmat szemeib�l, feltekintett az �rkez�re. Sesshoumaru �llt el�tte teljes val�j�ban, ahogy sejtette. Egy halk s�haj hagyta el ajkait, l�tva, hogy sikeres volt gy�gy�t�sa, azonban sz�v�t szor�totta a tudat, hogy ez�ttal tal�n az � �lete huny ki.

� Mit akarsz... d�mon? � lehelte er�tlen�l.

Sesshoumaru �sszeh�zta szemeit, �gy pillantott le az el�tte hever� sz�nalmas alakra.

� Egy d�monasszonyt keresek. L�ttad?

� Nem.

� Hazudsz � jelentette ki nemes egyszer�s�ggel a f�rfi. � �rzem a szag�t k�r�l�tted.

Yume keser�en felnevetett, egy kis adag v�rt k�h�gve fel. �llapota most, hogy miko alakj�ban volt, egyre romlott.

� Akkor mi�rt k�rdezted? � n�zett fel r� kimer�lten, mik�zben let�r�lte sz�ja sark�b�l az im�nt megjelent v�rt.

� Honnan ismered, haland�? Ne tedd pr�b�ra a t�relmemet! � fenyeget�z�tt.

� Hah... milyen t�relmedet?

Egy vesz�lyes morg�s hagyta el Sesshoumaru ajkait, ahogy a t�r�keny n�i test f�l� magasodott:

� H�t ennyire k�v�nod a hal�lt?

� Nem; de nem sok kiutat l�tok sz�momra � felelte hirtelen megkomolyodva Yume.

� Hn. �gy semmi hasznodat sem veszem. Pusztulj! � emelte f�l kez�t a f�rfi, mely v�ratlanul z�ldes sz�nre v�ltott.

� Hm... � a n� er�tlen�l elmosolyodott. � Igaz�n lovagias t�led, hogy megpr�b�lsz v�get vetni szenved�seimnek, de... � itt felvillant a szeme, tekintete megkem�nyedett �s hangj�ban magabiztoss�g bujk�lt � �n m�g �lni akarok.

� Azt majd megl�tjuk! � Sesshoumaru vill�mgyorsan csapott le, sebess�ge k�vethetetlen volt emberi m�rt�kkel, �gy igencsak meglep�d�tt, mikor m�rges karmai a fa t�rzs�be m�lyedtek bele, elolvasztva a k�rget azon a helyen, ahol az el�bb m�g a n� pihent. Morgol�dva h�zta ki kez�t �s fordult meg.

� Ak�rmennyire is megsebes�ltem, rem�lem, nem hiszed, hogy harc n�lk�l feladom... m�lyen csal�dtam volna benned, ha ezt gondoltad volna r�lam � n�zett r� cinkos tekintettel Yume, azonban nagy er�fesz�t�s�be telt, hogy arc�ra ne �ljenek ki f�jdalmai; m�g �gy, youkai alakj�ban is neh�z volt elviselnie �ket.

� Aha. Sz�val m�gis te vagy az a n�mber.

� Tudtam, hogy b�zhatok benned! � kacsintott r� a d�monasszony, elnyomva egy f�jdalmas ny�g�st, ahogy oldalra tartotta karj�t, melyben megid�zte energiakardj�t.

� Mi vagy te? � n�zett r� �lesen Sesshoumaru.

� Uh... ez sz�ven �t�tt � j�tszotta el a megs�rtett n�t Yume, mellkasa baloldala f�l� emelve a kez�t. � Hogy lehet �gy b�nni egy h�lggyel...?

A taiyoukai felhorkantott:

� H�lggyel, mi?

Nem v�rt v�laszt, azonnal r�t�madott Yum�re, aki az utols� pillanatban tudta csak h�r�tani a csap�st. A n� legnagyobb megd�bben�s�re azonban, mikor Sesshoumaru z�ld f�nyben �sz� kezei hozz��rtek fegyver�hez, az energiakard szertefoszlani l�tszott, � pedig rohamosan �rezte erej�nek cs�kken�s�t.

�Mi a fene t�rt�nik? Ilyen m�g sosem volt azel�tt. Egy egyszer� karomt�mad�st mindig visszavert!� k�rdezte mag�t�l elkerekedett szemekkel Yume. �Az er�m... cserbenhagy, mint a t�n�l...� r�mlettek fel el�tte az eml�kk�pek, mikor egy aranysz�n energiasug�rt l�tt a szerzetes fel�. Az is szertefoszlott a semmiben.

� ���������h! � felki�ltott, mikor �les f�jdalmat �rzett karj�ban.

Gondolatai annyira lek�t�tt�k, hogy nem is vette �szre, kardja teljesen elt�nt � �gy szabad utat engedve Sesshoumaru t�mad�s�nak. Elsz�kkent, s hossz� m�terekkel od�bb �rt f�ldet; f�lig a talp�n, f�lig t�rd�re rogyva. Szem�ben furcsa l�ng �gett. A t�l�l�s �szt�ne vez�relte ism�t, a benne lakoz� d�mon pedig kit�rni k�sz�lt.

Hi�ba bor�totta el agy�t �s l�t�ter�t a v�r�s k�d, hi�ba �rezte, ahogy felemelkedik �s nekiront Sesshoumarunak, a test�t m�r annyira megviselt�k az elm�lt napok esem�nyei, hogy m�g �gy sem volt k�pes k�rt okozni benne. Ezzel ellent�tben, a f�rfi egy laza k�zmozdulattal megragadta Yum�t, kezei er�sen a n� nyaka k�r� kulcsol�dtak, ak�r egy satu. A d�monasszony l�t�sa elhom�lyosulni l�tszott, a v�r�s sz�n is elhagyta m�r l�t�ter�t. Hihetetlen�l gyeng�nek �rezte mag�t, m�gis pr�b�lta levakarni mag�r�l Sesshoumaru er�s karj�t.

� Sz�nalmas vagy � jelentette ki k�z�mb�sen a f�rfi, azzal elhaj�totta �t a legk�zelebbi f�hoz.

Yume m�g hallott egy reccsen�st, de nem volt benne biztos, hogy a f�� volt-e az, vagy pedig saj�t test�nek gyenges�g�nek tudhatja-e be. De nem is akart r�j�nni, igaz, ideje sem volt erre, ahogy a fekete tudatlans�gban elmer�lt egy f�jdalmas s�hajt�ssal.

Sesshoumaru undorodva mordult egyet, ahogy a f�ld�n hever� alak fel� emelte tekintet�t. Amint beleszimatolt a leveg�be, �rezte, hogy a n� s�r�l�sei csak rosszabbodtak, s�t... mintha ism�t megv�ltozott volna v�r�nek szaga. K�zelebb l�pett h�t, elhat�rozva, v�get vet szenved�seinek.

Felemelte egyik kez�t, mely z�ldes aranysz�nben felragyogott, egy pillanatra att�l, hogy kipattanjon bel�le az energiaostor. A f�rfi adott egy apr� l�k�st ellenfele test�nek, ami ennek hat�s�ra a h�t�ra g�rd�lt, s ekkor Sesshoumaru d�bbenten pislogott. Teljesen megdermedt, m�g energiaostora is elt�nt meglepet�s�ben.

A n� feket�s-ez�st�s tincsei k�z�l k�t ugyanolyan sz�n� kutyaf�l kandik�lt ki. A taiyoukai k�v�ncsian k�zelebb hajolt hozz�, s kis�p�rte a hajat a sz�p arcb�l. Finom von�sai arra engedt�k k�vetkeztetni �t, hogy a n� nemesi csal�db�l val�, m�g ha f�lv�r is. T�prengve r�ncolta �ssze szem�ld�k�t.

De ak�rhogy is gondolkozott, k�ptelen volt kital�lni, mi lehet a n�. Egyszer d�monnak n�z ki, m�skor pedig haland� embernek, most pedig... hanyounak?

� Mi lehet a titka...? � mormolta halkan Sesshoumaru, ahogy f�l� hajolt.

A d�monasszony l�gz�se egyre szab�lytalanabb� v�lt, ak�rcsak sz�vver�se, s a f�rfi hamar r�j�tt, ha nem seg�t neki, m�r nincs sok h�tra �let�b�l. � viszont m�g meg akarta tudni, mit�l olyan k�l�nleges, hogy k�pes h�rom k�l�nb�z� alakot felvenni, s�t, mi t�bb, �t legy�zni, a tisztav�r� szellemet, Nyugat Ur�t...?

� �rghm... � mormogott Yume, amint kezdett mag�hoz t�rni.

Az els�, ami eljutott tudat�ig, az a friss leveg�, a m�sodik pedig a f�jdalom volt. �A fene. Ezek szerint m�gsem �lt meg.� gondolta keser�en, ahogy esz�be jutott, ez mit jelent. �lete mostant�l Sesshoumaru kez�ben van, am�g ki nem v�ltja valahogyan. Addig is... szolg�lja.

Lassan kinyitotta szemeit, mire a szikr�z� naps�t�s k�sz�nt�tte tekintet�t, �gy gyorsan be is hunyta, hogy majd fel�lve, kez�t a szeme f�l� tartva feltorn�zhassa mag�t �l�helyzetbe. Felszisszent, ahogy ism�t meg�rezte az el�tkozott t�r okozta sebet, mely has�n h�z�dott. Lepillantott, s meglepve vette �szre, hogy tiszta k�t�sek takarj�k a s�r�l�st, melyet gondos kezek �poltak.

� Nah�t, v�gre fel�bredt�l, mocskos hanyou...

Yume izmai megr�ndultak, azonban nem mozdult. M�r maga a hang is el�g irrit�l�an hatott r�, nemhogy diszharmonikus cseng�se a n� f�l�ben, vagy tartalma, mit hordozott. Egy m�ly leveg�t vett, hogy er�ltesse mag�t, ne azonnal ugorjon r� �s szabdalja fel karmaival az ideges�t� l�nyt, majd pedig sz�p lassan arrafel� ford�totta a fej�t.

� H�t te meg ki vagy, oni?

� Youkai vagyok! Kik�rem magamnak!

� Hn � Yume k�zelebb hajolt a z�ld kis d�monhoz. � T�n csak nem Nyugat hercege v�ltozott varangyos b�k�v�, m�g �n eszm�letlen voltam...? � kuncogott, szem�ben kicsit j�t�kos f�ny villant.

� Mit k�pzelsz! �n Jaken vagyok, Sesshoumaru nagy�r h� k�vet�je!

Yume nem b�rta visszatartani m�ltatlankod� horkant�s�t. Egy ilyen semmirekell� kis d�mont megt�r maga mellett az eml�tett taiyoukai, de a saj�t f�lv�r �ccs�t nem. Kifejezetten ki�br�nd�t�nak tal�lta a helyzetet. A n� nem b�rta tov�bb, meg kellett mozgatnia l�bait. Neh�zkesen fel�llt �s elindult a r�ten abba az ir�nyba, amerr�l a f�rfi szag�t �rezte. �Mivel tartozom neki, el�bb-ut�bb �gyis k�rd�re vonna... jobb t�lesni rajta.�