11.fejezet

-          Kapit�ny! Kapit�ny! – rohant oda a hanyou asztal�hoz Sango; Inuyasha k�r�l h�rom n� is legyeskedett, az egyik az �l�ben �lt, �s valami born�t�t �nekelt fennhangon.

-          Mit l�rm�zol m�r itt? –

-          Kapit�ny, Kagome! Kagome… �ld�ztek minket, �s k�l�nv�ltunk �s… - zil�lta.

-          Mi, hogy ker�lt le a haj�r�l az a liba?! –

-          Velem j�tt el… de most meg kell keresn�nk… -

-          A francba, az a kis… - �llt fel, �gy, hogy sz�szi leborult a padl�ra – Emberek, el�g volt a j�b�l m�ra, mindenki ut�nam! – ki�ltott, �s azok, akik m�g besz�m�that� �llapotban voltak, kelletlen�l ugyan, de val�ban k�vett�k.

-          K�sz vagyok… - nyitott be a hatalmas ajt�n Kagome; mivel ruh�i �ppen a mos�s ut�n sz�radtak egy lil�s k�nt�sszer� ruhadarab fedte szem�rmesen a f�rd�st�l kiss� m�g nedves test�t.

Sesshoumaru egy hatalmas szoba k�zep�n l�v� feh�rselyem huzatos �gyban fek�dt, k�ny�k�vel t�maszkodva. Amikor megl�tta a bel�p� l�nyt, intett a mellette �l�, v�r�s, g�nd�r haj� h�lgynek. Az b�lintott �s t�vozott. Kagom�nak kipirult az arca, mikor a gy�ny�r� n� elhaladva mellette r�mosolygott. Kimondottan kellemetlen�l �rezte mag�t.

-          Gyere ide. – sz�lt oda a m�g mindig ajt�ban �csorg� f�l�nk l�nynak.

Hangja h�v�sen csengett, Kagome m�gis el tudott t�le olvadni. Sz�ve megint hevesen zakatolt, �s gyomr�ban is �rezte a verdes� pillang�k had�t. Megindult fel�, l�p�sei bizonytalanok voltak, l�bai remegtek. Mi j�n most? Mikor a f�rfi mell� �rt sut�n les�t�tte meleg, gesztenyebarna szemeit �s valami k�rd�sz�csk�ra eml�keztet� hangot pr�selt ki ajkain. Sesshoumaru l�tva a l�ny zavar�t g�nyosan elmosolyodott.

-          Aludhatsz mellettem, vagy ha �gy v�gysz r�, adhatok m�g egy cs�kot. – sz�lalt meg ism�t m�ly b�g� hangj�n.

-          �…�n… - hebegett a l�ny, ha lehet m�g v�r�sebb lett orc�ja, �s m�g mindig alig tudott �rtelmes szavakat kiny�gni – „Most, hogy m�r id�sebb vagyok, engem is �gy kezel, mint egy n�t, ennek �r�ln�m k�ne, de akkor ki volt az a gy�ny�r� h�lgy… csak j�tszik velem…”

-          Milyen szorosra k�t�tted, ezt a k�nt�st… nagyon meleged lesz �gy �jszaka… - laz�totta meg a ruhaanyagot, Kagom�nak egy sz� sem j�tt ki a tork�n, csak �llt ott enyh�n nyitott sz�jjal – El�g gyorsan ver a sz�ved. L�tom �rtatlan vagy m�g… ennek �r�l�k… most pedig pihenj le, holnap kor�n kell indulnod. – sz�lt, �gy d�ntve, hogy nem k�nozza tov�bb a p�rtfogoltj�t.

Kagome n�mi sz�net ut�n, megmozdult. �ts�t�lt az �gy m�sik oldal�ra, �s er�sen a takar� al� temetkezett. Az egyetlen hang, ami aznap elhagyta sz�j�t a:

-          J��jszak�t. – volt.

-          H� koldus! – ki�ltott az id�s�rra Inuyasha �s leguggolt el�; m�r hajnalodott, a nap els� sugarai �tt�rtek az �p�letek k�z�tt, eg�sz nagy volt a csend, az est�hez k�pest, szokatlanul nagy – Nem l�tott erre, egy feh�rruh�s l�nyt? Hossz� fekete haja volt… -

-          �s bakancsot viselt. – tette hozz� Sango; arca m�g mindig aggodalmat t�kr�z�tt, az eg�sz az � hib�ja…

-          Bakancs? – k�rdezett vissza a k�reget� – de… l�ttam. M�g �jszaka s�t�lt erre a herceg �rfival… -

-          Melyikkel? –

-          A harmadikkal… azt hiszem… -

-          A harmadikkal mi? – k�rdezte ink�bb mag�t�l, majd � is adakozott egy keveset a hasznos inform�ci��rt – Gyer�nk emberek, m�r nyomon vagyunk! – sz�lt h�tra, a k�m�s csapatnak, kik eg�sz �jszaka kutattak a lady ut�n.

-          L�tom, fel�bredt�l… - sz�lt a hallba l�p� l�nyhoz Sesshoumaru, �s arr�bb tette az �l�ben �l� sz�ke loknis h�lgyet.

-          Igen… - kezdte zavartan �s elt�vedt f�rtjeit f�le m�g� t�rte.

Ism�t a megsz�radt feh�r ruh�j�t viselte, azt, amit m�g Inuyasha vett neki, �s l�b�ra is visszaker�lt a bakancs, de most m�r legal�bb tiszt�n f�nylett. Haj�t kif�s�lt�k, bes�t�tt�k, �s ajkai is mintha valamivel pirosabb �rnyalatban csillogtak volna.

-          Nem akartam gondot okozni… -

-          Nem okozt�l. –

-          �n… k�sz�n�m… �s valamit akartam… - hebegte megint, teljesen zavarba j�ve.

-          Mond. –

-          Had maradjak veled… - suttogta alig hallhat�, mire a sz�ke h�lgy, �s a tegnapi v�r�s is enyhe kacar�sz�sba kezdett.

-          Gyere ide… - sz�lt megint Sesshoumaru azzal a k�rm�nfont mosollyal, majd mikor a l�ny oda�rt, egy r�vidke cs�k k�s�ret�ben folytatta – Te nem ideval� vagy. Ez nem neked val� helye. M�r besz�ltem egy kal�zkapit�nnyal. Lent v�r, London fel� kitesz, �s a szav�t vettem, hogy �ps�gben ad �t az udvarnak… n�mi v�lts�gd�j�rt cser�be. Valamib�l nekik is meg kell �lni�k… -

-          J� reggelt… Sesshoumaru… - �llt Hanyou Kapit�ny az �ppen utc�ra l�p� f�rfi el�, �s szem�t v�gigfutatta a mellette hirtelen megtorpan� l�nyon.

-          J� reggelt… dr�ga �cs�m… - k�sz�nt � is n�mi gonosz mosoly k�s�ret�ben.

-          Most m�r nem az, de nem az�rt j�ttem, hogy �dv�z�ljelek… Az a l�ny… - mordult Kagom�ra – az �n pr�d�m. –

-          H�t m�rpedig, mint l�thatod, �ppen velem van. –

-          Tudod, hogy a te kedved�rt b�rmit, de ez a fogoly t�nyleg nagyon fontos nekem. – g�nyol�dott tov�bb.

-          Az utc�n tal�ltam, mint egy k�bor kiscic�t, m�r v�rja lent egy haj�, ami elviszi Londonba. –

-          � bizony a hercegek keze messze el�r, de �n m�gis k�rem, hogy b�zza r�m ezt az elveszett kiscic�t. –

-          Sesshoumaru – sama, �n nem… �n veled akarok maradni! K�rlek… csak veled… -

-          Magam mell� veszlek… - kezdte kis sz�net ut�n szok�sos fagyos hangj�n – tal�n m�g az �gyasom is lehetsz… de a szerelmem sohasem. Egy haland� nem… Ez kell neked? – emelte fel a l�ny �ll�t, majd eltasz�totta – Viheted. – l�kte Inuyash�hoz.

-          Milyen nagylelk�. – tolt rajta m�g egyet, hogy Sango el� essen – tartsd rajta a szemed, de ez�ttal nehogy elvesszen! – f�rmedt a l�nyra, majd elindultak visszafel� a haj�hoz.

-          Kagome! – seg�tette fel bar�tn�j�t – J�l vagy? –

-          Igen… - felelt k�nnyes szemekkel, majd � is k�vette a t�bbieket Sang�val oldal�n.

-          Kagome, mi t�rt�nt? – k�rdezte az �ppen fed�lzetre l�p� l�nyt Sango – Mi�rt mondtad azt, hogy vele akarsz maradni? –

-          � volt az… - kezdte a l�ny szinte elhal� hangon – � volt az, aki kiskoromban mag�hoz vett, �s aki visszavitt Londonba… semmit nem �regedett… -

-          A harmadik herceg? – nyitotta t�gra szemeit, igaz�n meglep�d�tt.

-          Mi ez a herceg valami, �s mi�rt h�vta �ccs�nek a kapit�nyt? M�r megint mindenbe belezavarodtam… -

-          A kal�zokn�l van egy kir�ly, �s h�t herceg. Megbecs�lik �ket, �s kiv�teles szab�lyok vonatkoznak r�juk. Sesshoumaru nagy�r a harmadik herceg… �s Inuyasha apai �gon a f�ltestv�re, de gy�l�lik egym�st… -

-          Akkor most � is herceg? –

-          Nem… ez nem v�rvonalon �r�kl�dik. A hercegeket v�lasztj�k. El�sz�r is kell hozz� hatalom, �s rengeteg p�nz. A hercegek mind j�k�p� f�rfiak, azt hiszem, csak egy kiv�tel van… De ez akkor is meglep� Sesshoumaru nagy�r nem szokott embereket p�tyolgatni csak �gy… �s hogy ker�lt�l egy�ltal�n most hozz�? –

-          Amikor kergettek, befordultam egy sik�torba, de megbotlottam, � pedig megmentett… �s… �s megvolt az els� cs�kom… - tette hozz� persze ezt m�r csak suttogva.

-          Els� cs�k, harmadik herceg? Mir�l maradtam le? – l�pett fel Miroku is a haj�ra; � az eg�sz �jszak�t Buch kocsm�j�nak emelet�n t�lt�tte, egy roppant k�szs�ges perdit�val.

-          Semmir�l. – legyintett m�g mindig durc�san Kagome, �s elviharzott.

-          Nagy felfordul�st okozott �m az elt�n�sed Kagome kisasszony. – sz�lt ut�na Sen.

-          Az eg�sz v�ros bej�rtuk ut�nad. – f�zte tov�bb Levis, de a l�ny m�r nem foglalkozott vele.

-          Hov�-hov�? – kapta el a l�ny csukl�j�t a kapit�ny, �s k�rm�nfont mosolyt eresztett fel�, ilyen szempontb�l le sem tagadhatn�, hogy a harmadik herceg testv�re.

-          Eresszen el. –

-          M�g mit nem… - r�ngatta be a kabinj�ba Kagom�t, �s az �gy�ra l�kve hajolt f�l� a vallat�shoz – Kiss� �rdekesre siker�lt a tegnap esti kiruccan�sod. V�rom a besz�mol�d. –

-          Semmi nem t�rt�nt. –

-          Semmi? Sango r�m�lten rohan be hozz�m a kocsm�ba, �s arr�l kezd el hadov�lni, hogy bajban vagy. Mire neki�llunk keresni, reggel dr�gal�t�s b�ty�mn�l tal�llak. Sz�p kis semmi. Sz�val merre j�rt a mi kis k�bor cic�nk? –

-          �ld�ztek, �s Sesshoumaru – sama mentett meg, azt�n elvitt a lakoszt�ly�ba. –

-          �rdekes semmijeid vannak. �s gondolom egy �jszaka alatt elcsavarta a fejedet. –

-          Nem… - kezdte felh�borodott hangon.

-          Akkor mi volt az a veled akarok maradni… de tudod mit, nem is �rdekel. Csak annyit v�ss be j�l a fejedbe, hogy t�lem nem sz�ksz meg. –

-          Majd megl�tjuk. –

-          Igen, majd megl�tjuk… o igaz is, voltam lent a minap a haj�v�gben, a mi „borospinc�nkben”. Nagyon nagy ott a kosz, �s szerintem beszerezt�nk p�r patk�nyt is… -