10.fejezet

-          Megk�n�lhatom a sz�ph�lgyeket egy konyakkal, mik�zben n�zel�dnek? – l�pett k�zelebb Sang�hoz a bolttulaj.

-          Meg k�sz�nj�k. – b�lintott v�laszk�pp a l�ny, �s elfogadta a kisebb krist�lypoharat.

-          Ez de gy�ny�r�… - hajolt egy �veges szekr�ny f�l� Kagome, �s egy v�r�s k�ves ez�st nyakl�nc fel� mutatott – olyan ismer�s… -

-          Remek az �zl�se kisasszony. – ny�jtott �t neki is egy kev�ske borp�rlatot – �hajtja felpr�b�lni? –

-          � nem k�sz�n�m. –

-          Pedig a hiedelmek szerint m�g a hatalmas t�nd�rkir�lyn� unokah�g�nak k�sz�lt. A h�tulj�ba ismeretlen �r�sk�ppel v�sve van egy kisebb sz�veg, valami j�k�v�ns�g lehet, vagy ilyesmi… -

-          Nem… - emelte fel az �kszert Kagome, �s er�sen b�ng�szni kezdet a t�nde bet�ket, mely legink�bb a rov�s�r�sra �s a s�rk�ny abc-re hasonl�tott – ez egy… �tok… - suttogta.

-          Mit �r? Fel tudn� olvasni? – k�rdezte meglep�d�tt arckifejez�ssel a tulajdonos.

-          Pontosan nem… de leford�tva nagyj�b�l annyi, hogy ha nem a megfelel� tulajdonos hordja, csak hal�lt hoz a h�zhoz… -

-          Nem is tudtam, hogy tudsz t�nd��l… -

-          �n sem, biztos valamikor m�g r�gen tanultam kisl�nykoromban. Tudod, ilyenkor pr�b�lnak mindent beleverni a fejedbe. –

-          Igen. Honn�t szerezte ezt? –

-          Mint ahonn�t a t�bbit is, a kal�zokt�l vettem, �k a besz�ll�t�im, az itteni het�r�k nagyon j� �rakat szoktak fizetni az eff�le csillog�-villog� dolgok�rt. –

-          Mindegy, menj�nk innen Kagome. K�sz�nj�k az italt, m�g k�s�bb ben�z�nk. – r�ngatta ki a l�nyt az �zletb�l, alig tudott kiker�lni k�t r�szeg matr�zt, �gy t�ntorogtak – Nem kedvelem az el�tkozott t�rgyakat, azokkal mindig csak a baj van… -

-          Igaz… - b�logatott, bar�tn�j�nek; kiss� melege volt, tal�n att�l a poh�rk�t�l, pedig az azt�n t�nyleg nem volt sok, de j�l is j�tt az-az �jszak�ban.

-          J� est�t h�lgyeim. – botlott Sang�ba k�thetes-borost�s mark�nsarc� f�rfi.

Fej�n f�lrecs�szott feh�rpar�k�t, �s angolkalapoz hordott. M�g�tte vagy egy tucat hasonl� fazon sorakozott. Val�sz�n�leg elbocs�tott tenger�szgyalogosok lehettek. Vagy tal�n egy r�gen elt�vedt haj� itt ragadt leg�nys�ge.

-          Vesz�lyes �m ilyen k�s� este k�t ilyen elb�v�l� le�nyz�nak k�s�ret n�lk�l randal�roznia. Sok errefel� az isz�kos diszn�, �s kev�s a becs�letes ember… -

-          Isz�kos diszn�b�l �n is l�tok eleget… - m�rgel�d�tt Kagome felfogva hova jut a brit hadiflotta.

-          Parancsol? –k�rdezett vissza a borotv�latlan alak, �s rumt�l cs�p�s lehelet�vel a l�ny fel� fordult.

-          Csak annyit, hogy vegye le r�lam a mancs�t. – �llt od�bb.

-          �n olyan bar�ts�gos voltam, �s ezt kapom? –

-          Kap m�g m�st is. – fogta k�zen Sango a m�sik l�nyt �s r�taposva a pillanatzavaros f�rfi l�b�ra, rohanni kezdett.

-          Ut�nuk! – ord�tott az, �s a t�bbiek val�ban megeredtek.

-          Terv? – k�rdezte a Kagome menek�l�s k�zben.

-          Ennyi emberrel fegyver n�lk�l �ngyilkoss�g lenne ki�llni, mehet�nk a haj� fel�, de oda k�vetn�nek… meg kell keresn�nk a kapit�nyt. –

-          A kapit�nyt�l k�rni seg�ts�get? Ink�bb a hal�l! –

-          Ne but�skodj. Am�gy szerintem ezek nem a hal�lod akarj�k, legal�bbis el�sz�r nem… -

-          Musz�j r�misztgetned? Akkor merre tal�ljuk a te dr�ga kapit�nyodat? – k�rdezett vissza kelletlen�l m�g mindig rohanva el�re.

-          Val�sz�n�leg Buch fogad�j�ban lesznek, az a kedvenc�k, �s ott m�r van p�r ismer�s arc. –

-          �rtem, �s az merre van? –

-          Itt jobbra! – fordult be – Kagome? – n�zett oldalra, de bar�tn�je nem volt mellette.

-          Kett�v�ltak! – �t�tte meg f�l�t egy rekedtes h�mhang.

-          Melyik d�h�tette fel a f�n�k�t? –

-          Mit tudom �n, k�vess�tek azt, mi meg megy�nk a m�sik ut�n! Mozg�s! –

-          Fen�be! – „Ha most visszafordulok �rte, ezek elkapnak, legjobb lesz, ha el�bb h�vom a t�bbieket…” – n�zett h�ta m�g� Sango, �s futott tov�bb.

-          „Leszakadtam Sang�t�l… most meg hol a francba van az a Buch kocsm�ja, vagy mi?!” – pillantott h�tra, de ahelyett, hogy megnyugodhatott volna, �ld�z�i m�r kezdtek v�szesen k�zel�teni.

-          �llj meg kicsi l�ny! –

-          Nem harap a b�csi! –ord�toztak ut�na.

-          „Ha lenne n�lam valami fegyver…” –

Hirtelen egy eg�szen s�t�t sik�tort pillantott meg, csak alig pisl�kolt p�r f�nyszer�s�g. Annak rem�ny�ben, hogy ott elrejt�zhet, gyorsan beugrott, de nagyot esett mivel egy ki�ll� macskak�ben megbotlott. M�g mindig hallotta az egyre k�zelebb �r� gyors csizmakopog�sokat. M�r k�sz�lt volna fel�llni, mikor hirtelen egy feh�r k�p�nyeges alak hasalt mellkas�ra, �s cs�kj�val fojtotta el a sikolyt, mely majdnem elhagyta Kagome ajk�t.

-          H�, te ott! – �lltak meg az �ld�z�k, a k�penyeges alakra n�zve, ki test�vel eltakarta a l�ny arc�t – Nem l�tt�l erre egy hossz� haj�, feh�rruh�s l�nyt? –

-          Sok hossz� haj�, feh�r ruh�s l�ny van. Most pedig ha nem l�tn�tok, �ppen dolgom van. –

-          Pszt… ez… ez a harmadik herceg… - suttogta a megsz�l�t�hoz egyik t�rsa – Jobb lenne nem haragra gerjeszteni… –

-          Igazad van… eln�z�st a zavar�s�rt. Csak erre mehetett! – ind�tott el megint a csapatot, egyenesen az �ton, ahol eddig is szaladtak.

-          „Ez a f�rfi megmentett… olyan kellemes illata van… �s a haja is… hossz�selymes, mintha ez�stb�l font�k volna…” – pirult el Kagome, a m�g mindig r�nehezed� f�rfi alatt – „�s… ellopta az els� cs�komat!” –

-          Mi�ta j�rnak a h�lgyek bakancsban? – �llt fel a megment�, �s kis�t�lt a sik�tor sz�j�b�l, hosszan ut�nan�zve az el�bb elviharzott alakoknak.

-          Nem vo… - ment ut�na leporolva ruh�j�t, de amint pillant�st vetett a f�rfi arc�ra, szinte leesett az �lla.

Sz�ve zakatolni kezdett, m�g hevesebben, mint a cs�k ut�n. Szemeiben k�nnyek csillogtak, de gondosan �gyelt r�, hogy egy se sz�kj�n meg. Hirtelen sz�hoz sem jutott, majd pr�b�lta �sszeszedni mag�t. Tiszta k�c, az eg�sz teste verejt�kes a fut�st�l, �s ruh�ja is poros. Nagy val�sz�n�s�ggel teljesen nevets�gesen n�z ki. Mi�rt pont �gy kell megint tal�lkozniuk?

-          Kapit�ny… Sesshoumaru kapit�ny… -

-          Nocsak, eg�szen felcseperedt�l. – ismert r� a l�nyra Sesshoumaru is – Vonzod a bajt. –

-          Nem igaz! Err�l most t�nyleg nem �n tehetek… - csatlakozott a k�zben megindul� r�gi ismer�sh�z.

-          Mi�rt �ld�ztek ezek a fick�k? – k�rdezte l�tsz�lag �rdektelen hanggal a f�rfi.

-          A f�n�k�k szemtelenkedett a bar�tn�mmel… -

-          Bar�tn�? – k�rdezte tov�bbra is rideg arccal, �s r� sem n�zve n�mi apr�t dobott egy koldus kalapj�ba.

-          �gy �rtem… h�t volt egy l�ny is a kal�zok k�z�tt, �s � m�g eg�szen kedves volt velem szemben… –

-          Vagyis m�r megint elraboltak. A k�zelben van a sz�ll�som. Megf�r�dhetsz, azt�n holnap visszavitetlek Londonba. –

-          K�… k�sz�n�m… -