7.fejezet

-          Hol van, hol van? HOL VAN?! – ord�tozott a Sensu kapit�nya, a szob�ja mintha h�bor�s ter�lett� v�lt volna; a szekr�nyek sz�tr�gva, ruh�k hevertek szanasz�t minden�tt: valamit keresett – Miroku! – �v�lt�tt �s kiv�gta az ajt�t.

-          Nyugodj meg. – rohant fel� a matr�z – Mi t�rt�nt? –

-          Hozz�tok el�m az �sszes kulcsot! Mindet! –

-          J�-j�, csak kicsit higgadj le. Emberek, hallott�tok nem! Mindenki hagyja abba, amit �ppen csin�l, �s gy�jts�tek �ssze az �sszes kulcsot! Gyer�nk, gyer�nk! –

-          Itt meg mi t�rt�nt? – k�rdezte Mirokut a „diplom�ciai foglyok gy�ngye”.

-          A kapit�ny nem tal�lja a kulcs�t. –

-          Egy kulcs miatt ekkora l�rm�t csapni… j� hogy nem veri fel mindj�rt eg�sz K�n�t az ord�toz�s�val. –

-          Ez nem egy kulcs… ez A kulcs, a legf�ltettebb dolgainak elz�r�ja. – mosolygott sejtelmesen a matr�z �s tov�bb�llt.

Kagom�nak csak ekkor esett le a dolog. A kapit�ny val�sz�n�leg azt a kulcsot keresi, ami t�rt�netesen n�la van. Az viszont bajt jelent, nagy bajt. Nem tudta mit tegyen… csemp�ssze vissza? Vagy tegyen �gy, mintha csak meg tal�lta volna? Nem… � k�v�ncsi volt mit rejt az a l�da, ki akarta der�teni, ahhoz pedig sz�ks�ge volt a kulcsra. Mindenesetre jobbnak l�tta nem k�zelebb menni a titkos ajt�hoz, nehogy megint fel�bredjen, �s elkezdjen sip�tani.

T�bb nap telt m�r el, de a kulcsot nem tal�lt�k meg. A keres�st sz�pen lassan le�ll�tott�k. A kapit�ny tudta, hogyha valamelyik matr�za rejtegetn�, azonnali hat�llyal zs�rt�l�d�sbe kezdene, �s �les hangon vis�tana, m�g vissza nem ker�l a tulajdonos�hoz, mert az m�r csak egy valaki mark�t t�rte meg. M�solat volt, bet�r�s lehetetlen. Nincs mi�rt agg�dnia.

-          Kapit�ny! – rohant a hanyou fel� egy j�kora tagbaszakadt, lapos arc� matr�z.

-          Mondjad fiam. – mordult fel� Inuyasha, a korl�tnak d�lve n�zte a haj� oldal�t nyaldos� vad hull�mokat.

-          Kifogy�ban vagyunk a h�sb�l �s n�mi l�port is be k�ne szerezni, mert a legut�bbi csata hosszadalmasra sikeredett. –

-          Rendben, mindj�rt kin�zek egy szigetet. De sz�lj le a szak�csnak, hogy most k�l�n�sen tegyen ki mag��rt, mindent k�sz�tsen el, amit csak a kamr�ban tal�l. Holnap bev�s�rlunk. –

-          �rtettem uram. –

-          Sango te int�zd az �telt, csak p�colt �s s�zott h�st vegy�l, alkudj le az �rukb�l annyit, amennyit csak tudsz, te az ilyesmiben j� vagy, vigy�l magaddal annyi embert, amennyi kell. Miroku a l�por�rt, m�resd le, nehogy �tverjenek. – egyeztetett matr�zaival Inuyasha, kiv�telesen nem viselte fekete kab�tj�t, hanem csak egy ing, nadr�g �s cs�zm�ja volt rajta, val�sz�n�leg a h�s�g miatt.

-          Rendben. –

-          Ha minden k�sz, szabadfoglalkoz�s. Pontban reggel hatra, mindenki a fed�lzeten. �s semmi z�rt! Most ne vonj�tok magatokra a figyelmet. –

-          �rtett�k f�n�k. –

-          Te nem j�ssz vel�nk? – fordult h�tra Miroku a kapit�nyhoz.

-          Nem, van m�g egy kis elint�zni val�m… Szolga! – intett Kagom�nak, ki kelletlen�l odaf�radt.

-          Nehez�re esne a nevemen sz�l�tani? –

-          Majd, ahogy kij�n. Ha j� kisl�ny leszel �n is j�l b�nok veled. –

-          Ha �n j�l b�nik velem, �n is j� kisl�ny leszek. – sz�jalt tov�bb, teljesen felh�borodva.

-          Most gyere, dolgunk van. – ragadta meg a l�nyt karj�n�l fogva, �s el�g gyors temp�t dikt�lva ber�ngatta a v�rosi t�megbe.

-          Ez f�j! Egy�ltal�n hova siet�nk ennyire? –

-          Majd megl�tod… Ez j� lesz. - �llt meg egy cifra kirakatos, k�t-faajt�s bolt el�tt, melyen �nt�ttvas bet�k hirdett�k: Ruha szalon.

-          Ez… ez igaz�n gy�ny�r�… - fordult p�rat a nagyt�k�r el�tt Kagome; k�nny�, feh�r, aranycsipk�s ruh�ja nagyot libbent, a sz�lcsavarban – De… mi�rt? –

-          Ilyen meleg v�rosban, �s ahogy haladunk egyre lejjebb a Francia partvonalon, csak m�g forr�bb lesz az id�j�r�s. Most van b�ven p�nz, megengedhetj�k magunknak. –

-          K�sz�n�m… - suttogta alig hallhat�an, teljesen megillet�d�tt a nemes gesztust�l.

-          Hogy mit mondt�l? – h�zta k�rm�nfont mosolyra penge v�konny� v�lt ajkait a f�rfi.

-          Azt, hogy k�sz�n�m. – felelt kiss� idegesebben Kagome, �s kics�rtetett, a hanyou m�g ledobott egy ersz�nyt a boltos el� ki lelkesen integetett, hogy „j�jjenek m�skor is”, majd � is t�vozott.

A legk�zelebbi meg�ll� egy fogad� volt, hol a hanyou rendesen rendelt bort is �s �telt is. Kagome m�g mindig azon t�prengett, vajon mi�rt olyan kedves most vele… illetve, ha nem is kedves, de pr�b�l az lenni. Nem volt t�l sok �tv�gya, �gy szinte csak n�zte, ahogy vele szemben �l� kapit�ny t�mi mag�ba az �nyenc tengeri falatokat.

-          „Itt a lehet�s�g, m�r annyi bort ivott, hogyha fel�ll, biztosan �sszeesik… most elsz�khetek…” –

-          Lady Kagome. – �t�tte meg ekkor f�l�t egy ismer�s hang, h�tra fordult �s alig b�rt megsz�lalni a meglepetts�gt�l.

A j�l borotv�lt, r�vidbarna haj� f�rfi meghajolt el�tte, majd kezet cs�kolt. A francia kir�lyi flotta parancsnoka. Egy id�ben sokat j�rt a londoni udvarn�l a b�ket�rgyal�sok id�szak�ban. Egy�rtelm�en g�nyos illedelmess�g volt ez a r�sz�r�l, hiszen k�ztudott, hogy a franci�k vil�g�let�kben nem j�ttek ki a britekkel.

-          Furcsa, hogy pont itt tal�lkozom az �les-nyelv� Kisasszonnyal. – bazsalyog tov�bb a f�rfi, majd tekintet�t oldalra ford�tva folytatta – �s szabad megtudnom tisztelt k�s�r�je nev�t? –

-          O…� a…z Essex csal�d n�i �g�r�l m�sod unokatestv�r. – hebegett Kagome az els� nemesi nevet, ami esz�be jutott.

-          �. �rtem… - m�rte v�gig a s�ros, kiss� k�cos „Lord Essex”-et, ki v�laszk�pp g�nyosan r�mosolygott �s szem�ld�k�t is felemelte.

-          De most indulnunk kell. �r�ltem a tal�lkoz�snak. – fogott kezet b�cs�z�ul a kapit�ny, �s kir�ngatta maga ut�n a meglep�d�tt ladyt.

-          La Beka a leg�nys�g k�rdezi, hogy kaphatnak e kimen�t �jszak�ra. – fordult a m�g mindig ott �ll� f�rfihez egy m�sik.

-          Nem… - vette le feh�r keszty�j�t - mivel Essex m�sodik v�rvonal�n nincsen n�i �r�k�s. K�vetni azt a kett�t. Megn�zz�k, melyik a haj�juk, �s csendes megfigyel�st k�rek. Ha indulnak, felt�tlen�l sz�ljanak. –

-          Igen, uram. –

-          Az angolok �s a franci�k b�k�ben vannak, ha el�rult�l volna, biztos m�r visszafel� haj�zn�l London ir�ny�ba… - n�zett megvet�en a l�nyra Inuyasha, imm�r a fed�lzeten.

-          L�tszatb�k�ben. – „Igaza van, teljesen leblokkoltam… fel kellett volna adnom, de teljesen �sszezavart azzal a ruhav�s�rl�s maszlaggal… �n bolond!.” – El�bb halok meg, minthogy azzal a p�ffeszked�, felfuvalkodott b�jg�n�rral utazgassak hetekig… - v�gta ki mag�t, felh�zott orral; a hirtelen lesz�llt �jszak�ban nem l�tott valami sokat, de az�rt biztos volt benne, hogy a kapit�ny csak vigyorog rajta - Most pedig, j��jszak�t. – fek�dt le �s m�lyen befordult, hogy ne kelljen a hanyou szemeibe n�znie.

-          H� mit csin�l?! – sikkantott fel, mikor a kapit�ny, egyszer�en felemelte �s v�ll�ra dobta.

-          Csak nem gondolod, hogy hagyom, hogy kinn aludj, �s azt�n meg elsz�ksz nekem. Azt m�r nem, ennyire nem vagyok bolond. – majd megindult kabinja fel� a toporz�kol� l�nnyal.

Levetette �gy�ra, majd j�maga a m�sik oldalra s�t�lt, �s ler�gta cs�zm�it. Levetve ing�t kilaz�totta a kopott nadr�gj�t, majd befek�dt a takar� al�.

-          Ezt most, nem gondolja komolyan. �n egy �ri-h�lgy vagyok… –

-          Nem te most itt csak egy rab vagy. Idefigyelj, ne rik�csolj nekem, mert ha nagyon felideges�tesz, olyat teszek, amit m�g tal�n magam is megb�nok. Ha nem akarod, hogy �n fogjam be a sz�dat hallgass, �s aludj… de ha gondolod… m�ssal is el�thetj�k az id�t. –

-           Ostoba k�jenc, ha egy ujjal is hozz�m mer �rni, azt nagyon megkeser�li. – pattant ki az �gyb�l, �s az ajt�hoz h�tr�lt volna, de k�zben r�j�tt, hogy az a hanyou j�volt�b�l m�r z�rva volt.

-          Mit k�pzelsz te elk�nyeztetett liba?! – r�ntotta vissza derek�n�l fogva Kagom�t, �s csukl�j�t er�sen leszor�totta – �n f�rfi vagyok, �s jelen helyzetben azt csin�lok veled, amit csak akarok. – suttogta lehelet k�zel a l�ny ajkaihoz, kinek eg�sz teste reszketett az �t fogva tart� markokt�l, mag�nak is alig merte bevallani, de most t�nyleg nagyon megijedt – �gyes kisl�ny… ezt m�r szeretem. Most f�lsz t�lem, igaz? M�r nem is olyan nagy a sz�d… – engedte el foglya csukl�j�t, �s test�vel is lesz�llt r�la – J��jszak�t. – sz�lt �nel�g�lt mosollyal, �s ism�telten beb�jt a takar� al�.

-          „K�rlek, ments meg… gyere el �rtem megint… �n egyetlen kapit�nyom…” –