4.fejezet

Lassan m�r k�t hete haj�ztak a ny�lt tengeren. Kagome addigra feltakar�totta a fed�lzetet, a rakt�rt, a kapit�ny kabinj�t, a t�bbi kabint, a kapit�ny kabinj�t, a tatot �s megint a kapit�ny kabinj�t. Nem sz�m�tott, hogy k�t nap alatt egy �rva porszem sem telepedett a szob�ra Hanyou kapit�ny kedvenc elfoglalts�ga az volt, hogy n�zi, ahogy a l�ny d�h�sen tev�kenykedik k�r�l�tte. Kagome minden nap a leg�nys�ggel evett, est�nk�nt mulattak egy j�t, �s a fed�lzeten aludt.

Egyik �jszaka azonban farkasord�t� hideg volt. A fogoly sehogy sem tudta mag�t �gy �sszeh�zni, hogy ne fagyjon sz�t. �ssze-visszaforgol�dott a kem�ny padl�n, melyen m�r meglenni sem tudott. Szerencs�re legal�bb karjai begy�gyultak, �gy az nem zavarta az oldal�n val� fekv�sben.

Botork�l�st hallott a fed�lzeten, odan�zett, a kapit�ny volt az. Gyorsan lecsukta a szem�t �s �gy tett, mintha aludna. L�gy cir�gat�st �rzett orc�j�n, nem a sz�l volt…

Nagyon megijedt, ahogy �rezte fogva tart�ja meleg �rint�s�t.

-          Kikiyou… - hallotta a halk suttog� hangot, m�g soha nem besz�lt �gy hozz� a kapit�ny, ilyen kedvesen.

Egy koppan�s �t�tte meg f�l�t, majd m�r �rezte a f�rfi elment. Pill�i �gy pattantak fel, mintha parancsot kapott volna a felkel�sre. Egy kulcs volt mellette a padl�n, ott hevert �s szuszogott.

-          Nem vette �szre, hogy elhagyta? – k�rdezte mag�t�l a l�ny �s az els�sz�m� kabin fel� n�zett.

Lassan a kulcs fel� ny�lt, de azt�n esz�be jutott, a rakt�rbeli eset. F�lt hogy fel�bred, �s sip�tozni kezd. V�g�l r�sz�nta mag�t, �s felvette, a kulcs aludt tov�bb, �gy n�zett ki, mint akit egy �gy�d�rren�s sem �breszthet fel. Kicsit csod�lkozott, majd ruh�ja belsej�ben l�v� szakad�sba cs�sztatta, mintha zseb lenne. Sokat t�rte rajta a fej�t, hogy vajon minek lehet ez a nyitja, majd v�g�l nem akarta tov�bb erre gondolni, �gyhogy f�lretette, �s pr�b�lta megtal�lni az �lmok �tj�t.

-          Uram haj� a l�that�ron! – ord�tott az �rbockos�rb�l rekedtes hangj�n egy Paul nev� tenger�sz.

-          Kal�z vagy haditenger�szeti? – k�rdezett vissza Inuyasha.

-          Hadi! –

-          �gyis r�gen m�k�ztunk m�r… - mosolyodott el – �gy�kat t�lts! Fegyvereket el�! Mozg�s cs�rhebanda, mintha �ln�tek! –

-          Ugye nem t�madj�k meg �ket? – kapott a kapit�ny ut�n Kagome – Hiszen kint van a z�szl�, az egy csal�dot sz�ll�t. �s ha gyerekek vannak rajta? –

-          Akkor azoknak most igencsak nincsen szerencs�j�k. – fordult volna el, de Kagome nem hagyta annyiban.

-          Nem engedem, hogy b�ntsa �ket. – kezdte ellentmond�st nem t�r� hangon, szem�ben elsz�nts�g lobogott, j�l eml�kezett arra a napra, mikor m�g gyermek volt, �s megt�madt�k az �t sz�ll�t� haj�t, senkinek nem k�v�nta ezt a sorsot.

-          Kapit�ny m�r eltal�ltak. Csak a t�zel�si parancsodra v�runk! – �v�lt�tt �t az egyik �gy� mellett �ll� f�rfi, a nagy robban�st�l alig lehetett hallani hangj�t.

-          Err�l ennyit. – sziszegte a hanyou – T�zelhettek! – adta ki a parancsot.

-          Ne! – ki�ltott Kagome, mikor hallotta az els� d�rd�l�st.

-          �k nyitottak el�sz�r t�zet, ha nem l�v�nk vissza, elpuszt�tanak. Azok ott nem t�r�dnek vele, hogy ezen a hajon is vannak �rtatlanok, mint p�ld�ul te. Most pedig nyom�s fedez�kbe. Holtan nem �rsz nekem semmit. Z�rk�zz be a kabinomba! – ki�llott a l�nyra majd ment � is az �gy�khoz.

Kagome kiss� t�tov�zott, majd �gy tett, ahogy a kapit�ny parancsolta neki. Berohant a kabinj�ba. Nem tudott sok�ig egy helyben maradni, fel-les�t�lt, m�gnem a szob�ban �ll� nagy kopott szekr�nyhez l�pett �s kinyitotta.

Meg volt, amit keresett. Kikapott egy inget, egy mos�st�l sz�rk�lt nadr�got, �s egy kalapot. Fel�lt�z�tt - a b� ing alatt nem l�tszottak telt keblei -, haj�t a kal�zsisak al� t�rte. Bakancsot h�zott, mely ugyan kiss� nagy volt a l�b�ra, az�rt elment. Felkapta az eserny�k k�z�l az ismer�s rozsd�s kardot, �s indult volna kifel�, amikor �szrevette, hogy a r�gi ruh�j�nak szakad�s�b�l kiesett kulcs mocorog. Lassan k�zelebb hajolt hozz�, mire az megsz�lalt, m�ly b�g� hangj�n:

-          R�g nem l�ttam Kikiyou. –

-          Kikiyou? –

-          Meg akarja n�zni? – k�rdezte el�sz�r udvariasan.

-          Mit? –

-          M�r meg ne haragudjon, de itt most csak �n k�rdezek. Meg akarod n�zni? Vagy sem? – emelte fel hangj�t.

-          Meg-meg! – csapta r� a meglepetts�gt�l h�tra h�k�lve, felemelte a kulcsot, �s mintha az, mag�t�l h�zta volna a kez�t a z�r fel�. A szekr�ny mellett a padl�n l�v� r�sbe �llt, �s elfordult.

Kagome moh�n nyitotta ki a kis titokajt�t, k�v�ncsis�gt�l f�tve n�zett bele, a v�jatban egy l�dika merengett. Kiemelte �s ki akarta nyitni, de nem tudta…

-          Ennek is te vagy a nyit�ja? – k�rdezte a szemmel l�that�an j�val �regebb kulcsot, m�rmint a rakt�r�hoz k�pest.

-          Nem, �s most, ha megbocs�t. – a doboz visszaemelkedett, �s a zsilip is bez�rult – majd akkor �bresszen fel megint, ha m�r annak is megtal�lta a kulcs�t. –

-          De hol tal�lom a l�da kulcs�t? Ne csukd le szemedet… Ki hitte volna, hogy a kulcsok ilyen alusz�konyak… - motyogta csal�dottan, majd �jra zsebre csapta a r�gi nyit�t, felkapta rozsd�s kardj�t �s indult ki.

A k�t haj� m�r egym�shoz volt k�t�zve, �ppen a pall�kat emelt�k �t a haditenger�szet fed�lzet�re. M�g jobban fej�be h�zta a sapk�t, nehogy felismerj�k, �s rohant �t az els� pall�n. Nem �llt sz�nd�k�ban senkit sem meg�lni. A csal�dot akarta megkeresni, m�g miel�tt b�rki m�s r�juk ront.

Kiv�l�an forgatta kardj�t, �s visszaverte a t�mad�sokat, de mivel senkit nem akart lesz�rni, egyre t�bben gy�ltek �ssze k�r�l�tte.

-          Ne �lmodozz matr�z, apr�tsd fel �ket! – ki�ltott fel� Inuyasha.

-          Persze mondod nekem. – d�nny�gte mag�nak a l�ny.

-          L�ttam m�r ezt a mozg�st… Hiszen ez… Kapit�ny! Ez Kagome! – ki�ltott oda Miroku a hanyounak.

-          Mi a francot keres itt az-az ostoba?! – �v�lt�tt begurulva, �s ment a l�ny fel�, k�zben lev�gta azt, aki az �tj�ban �llt – M�gis mi a fen�t k�pzelt�l, hogy idej�ssz?! – �rte el fogly�t �s besz�llt mell� a p�rbajra.

-          K�sz�n�m hogy �tveszi kapit�ny, nekem m�g �gyis van egy kis dolgom. – k�ld�tt cs�kot ujj�r�l g�nyol�dva, majd kit�rt a seregb�l mag�ra hagyva Inuyash�t.

Sokkal f�rg�bben mozgott nehogy megint sarokba szor�ts�k. Benyitott az els�-tiszt szob�j�ba, �s j� p�r kabinba, de sehol senki, csak halott katon�k, se egy asszony, vagy egy gyermek. Let�rdelt egy haldokl� f�rfihez, aki kab�tja alapj�n a haj� kapit�nya lehetett. Leszor�totta v�rz� oldal�t, ingj�nek ujj�val.

-          Hol van a csal�d? –

-          Milyen… csal�d… - k�rdezett vissza vontatottan.

-          Kint volt a z�szl�, l�ttam! Feleljen, hol van a csal�d? –

-          Csak egy… egy kutya volt… Lady Essex kiskuty�ja… -

-          Csak egy kutya? – �lt le a f�rfi mell�, fell�legzett, de d�h�s is volt.

-          Meg vagy te isten csap�sa! – n�zett fel Kagome a r� vet�l� �rny�k miatt, a Hanyou Kapit�ny �llt el�tte nem �ppen r�zs�s kedv�ben – Azt mondtam, maradj a kabinomban! Minek j�tt�l ide, ha nem seg�tett�l?! –

-          Kerestem… egy kuty�t. –

-          Egy kuty�t? –

-          Igen, de �gy l�tszik… - figyelte szeme sark�b�l v�gig, ahogy a h�zi-kedvenc nekifut�sb�l kiugrik a haj� fed�lzet�r�l – el�szott. –