2.fejezet

- Kapit�ny… – s�rt elcsukl� hangon egy nyolc�ves forma kisl�ny, hason fekve r�zogatta led�rzs�lt tenyer�t.
- Mi t�rt�nt? – jelent meg a haj� ura, �s a kisl�ny felett �ll� matr�zokra n�zett, akik pr�b�lt�k megnyugtatni a cs�pps�get, sikertelen�l.
- Ne mi tehet�nk r�la kapit�ny. – menteget�z�tt az egyik matr�z – Pete felmosta a fed�lzetet �s azon cs�szott el. Esk�sz�m kapit�ny nem a mi hib�nk volt.
A kapit�ny sz�r�s tekintete al�bbhagyott, a s�r� gyermekhez fordult �s felemelte �ll�t. Kim�rt hanggal sz�lt hozz�.
- A b�tor l�nyok nem s�rnak… -
A kicsi erre azonnal let�r�lte k�nnyeit. Teljesen elb�v�lte az ez�st hajzuhatag melyet oly l�gyan lebegetett a szell�, mint az angyaltollat.
- �n b�tor vagyok! –
- Aj�nlom is. Mert nyafog�s bab�kat nem tartok a haj�mon. - �llt fel a f�rfi majd els�t�lt folytatni a t�rk�pek tanulm�nyoz�s�t.

*******

Kagome lassan �bredezett. Szemeit nyitva v�r�sesbarna lamb�ria pillantott meg. Len�zett f�j� karj�ra: v�gig volt tekerve t�rt feh�r f�slival. Ruh�zata is hi�nyos volt, csak buggyos feh�rnem�je �s f�z�je fedte test�t. � maga egy baldachinos �gyon fek�dt. Meg sem mozdulva k�rbetekintett, a szob�ban domin� sz�n a lila �s a m�lyz�ld volt. A f�gg�ny�k, a huzatok ebb�l a k�t �rnyalatb�l �lltak �ssze.
�s megpillantotta, az egyetlen alakot, aki rajta k�v�l a szob�ban tart�zkodott. Mintha �rt volna valamit. Halkan f�l�lt �gyelve arra, hogy ne vegy�k �szre, majd ism�t alaposabban k�rben�zett. Szemei megtal�lt�k, amit keresett. Egy mag�nyosan hever� rozsd�s kard a sarokban p�r eserny� k�z�tt.
N�m�n odalop�dzott �s kez�be vette, majd egy hirtelen mozdulattal a l�farkas alak m�g�tt termett �s nyak�nak szegezte a peng�t.
- Mi a… - n�zett h�tra az meglep�dve, de Kagome is ugyan �gy megillet�d�tt, mert akit hal�llal fenyegetett egy korabeli l�ny volt.
H�tr�bb l�pett, majd mikor felfogta hib�t k�vetett el, figyelm�nek lankad�s�val felt�pte az ajt�t �s kiszaladt. Matr�zok tucatja vette �szre az �rdekes jelens�get, �s azonnal �ld�z�be is vett�k a l�nyt, aki a ment�cs�nakok fel� rohant.
A tatba �rve m�r nem volt mit tenni, beker�tett�k. Elsz�nt tekintet�t v�gigfutatta a r�vicsorg� hadon �s kardj�t el�retartva v�rta a k�zdelmet. Meglep� �gyess�ggel b�nt a fegyverrel. F�rge volt �s j� reflexeinek k�sz�nhet�en kiker�lte az �t c�lba vev� csap�sokat. M�g forr�bb lett pillant�sa, mikor a csatat�rre a kapit�ny is meg�rkezett. Majd m�r csak kett�j�k� volt a terep. A k�t kard csak �gy szikr�zott az er�s csap�sokt�l. A t�bbi matr�z, azok is, akik eddig harcoltak, most ujjong� n�z�kk� v�ltak �s nem kis izgalommal h�tr�ltak, ha a p�ros k�zeledett fel�j�k. A csata hev�ben nem figyeltek a k�r�l�tt�k l�v� leg�nys�gre.
- Csak nem vagy m�rges? – k�rdezte g�nyol�dva a hanyou.
- Engedj elmennem! –
- Mintha neheztel�st �rezn�k a hangodban… T�n nem tetszik a mi vend�gszeretet�nk? –
- K�sz�n�m a marasztal�st, de lek�sem a le�nyb�cs�mat. – mosolygott most m�r a l�ny is.
- Eg�szen j�l b�nsz a kardal. –
- Csak annyira, mint a bridzs�t�vel. –
- Na j� ideje lesz befejezni. – sand�tott szeme sark�b�l az �ket figyel� t�rsas�gra, majd egy eleg�ns mozdulattal lez�rta a meccset.
Kagome kez�b�l kiesett a kard. Ut�n akart kapni, de a gy�ztes f�l r�taposott kez�re. Az-az �get� f�jdalom melyet a p�rbaj hev�ben elfelejtett ism�t visszat�rt.
- T�l j� er�ben vagy, mondhatn�m, majd ki b�jsz a b�r�db�l. – n�zett le k�r�rvend�en a l�nyra, kinek ism�t k�nnyek gy�ltek szemeiben – Ha f�j, sz�lj, abbahagyom. -
- Menj a pokolba… - pr�selte ki mag�b�l.
- Nem hallom… -
- Menj a pokolba! –
- T�l nagy a sz�d. – k�pte le a l�nyt, majd leemelte sokat l�tott, s�ros bakancs�t a bev�r�s�d� k�zfejr�l – Vidd vissza Sango, �s ez�ttal �gyelj, hogy ne is menjen ki. – morogta oda a kor�bban a szob�ban k�rm�l� l�nynak, majd elt�nt egy ajt� m�g�tt.
- A f�n�knek rossz kedve van… - s�hajtott a copfos matr�z, amelyik a kapit�nyt k�s�rte a f�lresiker�lt audienci�ra – Megyek, besz�lek vele. H�dolatom-sz�ph�lgyem. – hajolt meg Kagome el�tt, majd � is bement azon az ajt�n, amelyen kapit�nya is.
-  Fel tudsz �llni? – k�rdezte Sango a m�g mindig padl�n hever� l�nyt – V�rj, seg�tek. – ny�jtotta jobbj�t, �s bet�ntorogtak a „z�ld-lila” szob�ba.

- Mi�rt vagy ilyen morcos att�l a l�nyt�l? – k�rdezte Miroku a kapit�nyt, mikor bel�pett a kabinba.
- Nem vagyok morcos! –
- Val�ban nem. Inuyasha… l�tom rajtad, hogy valamin nagyon t�r�d a fejed. –
- Nem tetszik, hogy szembe sz�ll velem. Olyan akaratos, olyan ideges�t�, olyan… olyan… -
- Olyan, mint �… -
- Nem… egy ilyen senkih�zi elk�nyeztetett l�ny a k�zel�be sincsen. Az hogy j�l b�nik a karddal, nem jelenti azt, hogy nem volt meg mindene. A kir�lyi udvarban �lt szolg�k lest�k k�r�seit. �s honn�t volt ennyi p�nze? A n�pb�l. Az �sszes gazdag ingyen�l�. Nem fogok vele, k�ny�r�lettel b�nni. Eltiprom a becs�let�t, am�g n�lunk t�lti az id�t, megtanulja mi az a munka, �s hogy hogyan kell k�ny�r�gni valami�rt.
- Az�rt nehogy t�lhajszold, nem lenne szerencs�s, ha meghalna m�g a terved el�tt. Mert ugyeb�r nem a hecc kedv��rt raboltad el. –
- Nem, de ha felideges�t, befejezem n�lk�le a tervet. –

- Fek�dj nyugodtan. Miroku mes�lte mi t�rt�nt… –
- Miroku? –
- A szerzetes, aki elment a kapit�nyhoz. –
- M�g szerzetes is? Nem �ppen egy kal�zmunka. –
- Mindenkinek megvan a saj�t t�rt�nete, gyermekkor�ban papnak tanult, de elpuszt�tott�k a falunkat, kal�zok vettek magukhoz �s kitan�tottak minket, azt�n miut�n mind meghalt Inuyasha �tvette az ir�ny�t�st. –
- Inuyasha? Kezdek belezavarodni a nevekbe. –
- A kapit�ny igazi neve. Egy�bk�nt �n Sango vagyok. –
- �rvenden�k Kagome. Sajnos a kezemmel most nem szolg�lhatok, �s pukedlit sem tudok fekv�helyzetb�l produk�lni, �gyhogy ennyi volt a bemutatkoz�s. –
- Tetszik a mond�k�d, er�s m�gis visszafogott, csak annyira szemtelen amennyire kell. – mosolygott Sango.
- A kezeidet ell�ttam gy�gyn�v�nyekkel, �s lek�t�ttem de lesz id�, am�g visszan� a b�r, csak a fels� r�tegek morzsol�dtak le, �gyhogy t�l�led, de a h�tadon nem tudtam rendbe hozni volt ott egy anyajegy meg egy cs�nya �g�s… -
- K�sz�n�m, amit �rtem tett�l. –
- Semmis�g, de… nem mondan�l nekem p�r sz�t a h�tadr�l? M�g sohasem l�ttam ehhez hasonl�t… -
- H�t… - kezdte csalafinta mosollyal – Az anyajegy… ami�ta megsz�lettem, a h�tamon viselem. - �lt fel �s leengedte feh�rnem�je fels� r�sz�t, hogy a l�ny l�thassa – Sz�pek ugye? Olyanok, mint a t�nd�rsz�rnyak. –
- Nagyon sz�pek… -
- Egy haj��ton voltunk ap�mhoz igyekezt�nk Angli�ba. – komorodott meg hangja – Diplom�ciai t�rgyal�s… Megt�madtak minket, mindenkit meggyilkoltak csak engem �s any�mat nem. �desany�m a test�vel v�dett �gy a tengerbe vetett�k, soha t�bb� nem l�ttam �t, meghalt. Az �cs�m is odalett, gondolkod�s n�lk�l kil�kt�k a korl�ton. Az egyik �jszaka -, mialatt ott raboskodtam - nagy vigadalmat rendeztek a bus�s zs�km�ny �r�m�re. A matr�zok kiss� t�bbet ittak a kellet�n�l, f�leg vezet�j�k… - jelent meg m�ly undor hangj�ban – A mag��v� akart tenni, let�pte r�lam a ruh�t. �n megharaptam a karj�t �s gyorsan kiszaladtam a kabinb�l, nem tudtam hova menek�lni, csak rohantam a tat fel�. Amikor a korl�thoz �rtem elkapta a bok�mat - „Nem m�sz sehov�!” -, ord�tott r�m. Visszah�zott a szob�j�ba �s a kandall� mell� dobott. Megijedtem a tekintet�t�l, �s a k�vetkez� pillanatra m�r az eg�sz fed�lzet az�n sikolyomt�l volt hangos. A piszkavasat, mely az izz� par�zst�l felforr�sodott a h�tamba nyomta. Azt�n egy matr�z l�tva a helyzet komolys�g�t le�nt�tt minket egy v�d�r v�zzel… Hetekig nem tudtam a h�tamon fek�dni. A kapit�ny saj�t bevall�sa szerint azt hitte, el akarok rep�lni, de ezt azt�n a r�szegs�g�nek tudt�k be. –
- Te j� �g… - suttogta alig hallhat�an Sango, igaz megd�bben�ssel arc�n – �s hogyan szabadult�l meg? –
- J�rt�l m�r valaha More Tyalma sziget�n? T�nd��l van, annyit tesz s�t�t v�g… -
- De hiszen az, kal�z sziget… -
- Igen most m�r az. Az emberek nem hisznek a t�nd�rekben… A sors fintora, hogy pont ott k�t�tt�nk ki. A legk�zelebbi fogad�ba ment�nk, a kapit�ny mindenhova hurcolt mag�val, r�geszm�j�v� v�lt hogy elsz�k�k, ezen a szigeten meg m�g nyugtalanabb volt. –
- Mi�rt kelett�l annyira annak a kal�znak? –
- Nem tudom… tal�n gy�jt� volt… N�ma cs�ndben �ltem mellette az asztaln�l, vadkant ettek. Egy smaragdz�ld sz�n� aranyszeg�lyes mesesz�p ruha volt rajtam, val�sz�n�leg valahonn�t lopt�k. Orc�mra �rny�k vet�lt �gy feln�ztem. A sz�vem nagyot dobbant, mikor megl�ttam a hideg tekintet�t r�m szegez� f�rfit. Azonnal felismertem. Csillog� �sz haja elragadta a lelkem, nem tudtam sz�lni, �gy meglep�dtem a v�ratlan tal�lkoz�st�l. � viszont magabiztos nyugodt hanggal a fogvatat�mhoz fordult, pont olyan kim�rt volt, mint eml�keztem: „Hogy a l�ny?” – k�rdezte, de elutas�t� v�laszt kapott: „Nem elad�” fr�cs�gte teli sz�jjal. �gy l�tszott ezzel az ismer�s alak cseppet sem volt megel�gedve, mert kez�t nyomat�kosan az asztalra csapta, m�lyen a szem�be n�zett, majd m�g egy koppan�ssal egy nagyobb ersz�nyt tett le a nagyf�n�k el�. „Megvettem.” - hangs�lyozta ellentmond�st nem t�r� hangon. R�m n�zett �s kezet cs�kolt, majd bel�m karolva kivezetett a durva helyr�l. „Megint elkaptalak… hova indult�l?” – k�rdezte fagyos hangj�n, m�gis majd elolvadtam t�le. Elmes�ltem neki az esetet, �s � elvitt Londonba… hi�ba k�rtem volna, hogy had maradjak vele. Ap�m m�r v�rt, egy�tt gy�szoltuk a csal�dot, majd mikor �jra �tnak indult az Angol Kir�lyi Udvar kezei k�z� adott… Ennek lassan h�rom �ve… onn�t hoztatok el. –
- „Megint elkaptalak?” hol tal�lkozt�l m�r vele el�tte? –
- H�t-nyolc �ves lehettem mikor egy haj�n sz�ll�tottak. �n a dad�m �s a matr�zok. Akkor is megt�madtak minket �n elb�jtam a haj�h�l�k rengeteg�ben �gy nem tal�ltak meg. Egy hetet voltam halottak k�z�tt a fed�lzeten, azt ettem, amit nem vittek el. �s akkor j�tt � �s a sz�rnyai al� vett, kal�zkod�sra tan�tott. Engem, egy l�nyt… De mikor kezdtem n�iesedni a t�bbi kal�z bevadult �gy visszavitt a sz�l�v�rosomba, ott m�r minden megv�ltozott, a r�gi h�zunkig is alig tal�ltam el. A sz�leim lemondtak a megtal�l�somr�l annyi �v ut�n, �s elk�lt�ztek. De a csal�d, amely odak�lt�z�tt �rtes�tette �ket, �gy visszaker�ltem hozz�juk. Borzaszt�an �r�ltek… csak �n nem… Van r�la fogalmad milyen neh�z volt visszat�rni a r�gi �letemhez? –
- Gondolom, sz�rny�s�geken mehett�l kereszt�l… Az �n csal�dom is meghalt… s�t az eg�sz v�rost porig �gett�k… de ezt m�r mondtam. Mindegy… -
- A m�lt a m�lt dolga. – mosolygott Kagome, majd mikor hallotta a h�ta m�g�tt ny�l� ajt�t, azonnal odakapta fej�t.
Miroku l�pett be rajta �s az el�t�rul� l�tv�nyt�l kicsit megtorpant, majd elmosolyogta mag�t. Kagome akkor vette �szre, hogy a feh�rnem�j�nek tetej�t kif�zte, mikor a h�t�n l�v� sebet mutatta, �gy most t�k�letes kil�t�s ny�lt form�s melleire. Teljesen elpirult, maga el� kapta kezeit �s lebukott az �gyon. Sango is �szhez kapott.
- Te perverz! Menj ki azonnal! – ki�ltott � is a kal�zra, �s becsapta el�tte az ajt�t. – V�rj, bek�t�m a f�z�det. – �lt�ztette fel a l�nyt – Most m�r bej�hetsz. - ki�ltott ki Mirokunak, ki addig ott �llt kalandos �br�ndokat kergetve.
- Csak meg akartam n�zni, hogy van, a mi kis fogjunk, a kellemes meglepet�sr�l nem �n tehetek. – l�pett be orr�t d�rzs�lgetve – A f�n�k mondta, hogy adj r� valami ruh�t, mert �gy megbolondul az eg�sz bag�zs. –
- Rendben mindj�rt keresek r� valamit. –
- Ne f�radj, m�r felhoztam egy divatos darabot. - h�zott be az ajt� m�g�l egy m�lyv�r�s feketecsipk�s, ez�stszeg�lyes ruh�t, �s meg sem pr�b�lta rejtegetni az arc�ra ki�l� kaj�n mosolyt.
- Kev�sb� felt�n�bb nem volt? –
- Ez nagyon sz�p darab, j�l fog �llni a Ladynek. –
- J�-j� csak menj, m�r m�g r�adom. –
- A f�z�t nem h�zod meg? –
- De, a h�tad… -
- H�zd csak meg. –
- A k�ls�t is r�d adjam? –
- A ruha r�sze, legal�bb megtartja a testem. –
- K�sz vagy. –
- K�sz�n�m. – b�lintott h�l�san Kagome, majd a t�k�rh�z l�pett – T�nyleg sz�p ruha… k�r hogy ut�lom viselni… -
- Ezt meg hogy �rted? –
- Vacsora, gyer�nk! – hallott�k meg Miroku kintr�l cseng� hangj�t.
- Mindegy, most menj�nk enni. – nyitotta Sango az ajt�t, majd elindultak – h�, ne arra. – r�ntotta vissza a l�nyt csukl�j�n�l, aki a leg�nys�g fel� vette az ir�nyt - mi m�shol esz�nk. – mosolygott kevesen �s tov�bb vezette az �joncot.
- Mi�rt esz�nk m�shol? –
- Inuyasha a kapit�ny, Miroku az els� tiszt, �n meg… �n meg n� vagyok �s azon k�v�l is egy�tt n�tt�nk fel. Te pedig, ilyen ruh�ban csak nem mehetsz oda, sz�tszedn�nek. –
- �rtem… -
- Megj�tt�nk kapit�ny. –
- Azt l�tom, de mi ez a t�bbes sz�m? -
- Nem akartam egy n�t a matr�zok k�z�tt hagyni megbolonduln�nak. -
- H�t igaz�n sajn�lom Lady, de mint l�tja, itt csak h�rom sz�k van. – z�zta sz�t a negyedik �l�alkalmatoss�got puszta kez�vel – K�nytelen lesz az embereimmel vacsor�zni a fed�lzeten. –
- Oh a holdf�nyben, k�sz�n�m a megh�v�s�t ez igaz�n romantikus. – pukedlizett, majd visszament a leveg�re. – nem volt �hes, nem is az�rt szedett, hanem mert tudta, ha j� k�pet v�g az eg�szhez, ideges�ti a kapit�nyt – Le�lhetek? –
- Gyere csak. – szor�tott helyet neki egy matr�z �s amint le�lt �tkarolta.
- H� kal�z, lehet velem j�ban lenni, de ahhoz nem sz�ks�ges fogdosni. – az �r vette a c�lz�st, �s arr�bb vitte a mancsait.
A t�rsas�g meglepet�s�re Kagom�nak egy�ltal�n nem esett nehez�re a f�ld�n �lni �s k�z�sk�dni vel�k. S�t igencsak akt�v volt a viccel�d�sben is �gy viselkedett, mint egy j� kal�z.
- Hogy is h�vnak? – k�rdezte t�le egy nagydarab napbarn�tott tenger�sz, arca igencsak ki volt pirulva, �gyhogy eleget ihatott m�r.
- Kagome. –
- H� de fura n�v, na nem baj megjegyezz�k. –
- Rem�lj�k, sok�ig raboskodsz n�lunk. – mondta egy m�sik tiszta j�indulattal.
- Kagome, te, mint h�lgy, �nekelj nek�nk valamit. –
- Nem tudok �n �nekelni… -
- Ha csak annyira, mint ahogy v�vni, remek lesz. –
- Ka-go-me! Ka-go-me! – doboltak a padl�n b�ztat�an, �s mikor a l�ny fel�llt mind felujjongtak, �s p�ran t�ncba is kezdtek a hangzatos n�ta hat�s�ra.
M�g Sango �s Miroku is mikor v�gzett a vacsor�val �s visszafel� tartott be�llt a sorba. Eg�szen j�l mulatt�k az id�t, b�r Kagome m�r kezdett f�radni �gy a hetedik �nek t�j�n. M�g utols� erej�vel befejezte az utols�t azt�n zil�lva lehuppant. A tapsvihar ut�n, mindenki nyugov�ra t�rt, csak a dalos pacsirta maradt ott. Neki nem mondt�k meg hov� menjen, vagy mit csin�ljon.
Kicsit �gy �rezte, hogy megint olyan, mint A Kapit�nnyal. Azzal, aki sz�mtalanszor kih�zta a cs�v�b�l, s�t mi t�bb k�tszer meg is mentette az �let�t. M�r csak az ez�st�s hajzuhatagra eml�kezett �s a hideg hangra. � volt az egyetlen, aki valaha megdobogtatta sz�v�t.
- Ha j�l hallottam m�ra kimulattad magadat, menj aludni. – mordult r� az arra s�t�l� hanyou.
- �s m�gis hova? –
- O t�nyleg eddig az �n szob�mban volt�l… - �lt ki g�nyos kifejez�s arc�ra, azzal a k�rm�nfont mosollyal mely olyan ideges�t� volt a l�ny sz�m�ra – V�g�l is h�lhatunk egy�tt ma �jjel. El�k�sz�telek a h�zass�gra. –
- Cs�b�t� aj�nlat, de m�r a matr�zok k�z�tt is akadt p�r �nk�ntes. –
- Nocsak milyen sz�zies. – fogta le a Kagome kezeit, �s ajkait csak p�r m�sodperccel kor�bban f�kezte meg, szinte �ssze�rt a l�ny�val – csak a sz�d nagy, vagy bizony�tasz? -
- Nem csin�lom ak�rkivel. Jegybennj�r� �ri h�lgy vagyok. –
- H�lgy? Hidegv�red az t�nyleg megvan, de mag�ban vajmi kev�s. – eresztett el fogly�t �s indult kabinja fel�, de m�g h�trafordult – Itt te egy fogoly vagy. Ezt egy pillanatra se feledd. Ha nincs kedved velem h�lni, sajnos nincs t�bb szabad �gyunk. J� �jt. –
- Viszont. – sz�lt ut�na, fogcsikorgatva mosolygott, le tudta volna �tni a kapit�nyt, annyira felb�sz�tette a viselked�se; v�g�l fogta mag�t �s leheveredett a padl�ra, a h�l�k �s a k�telek k�z�.